Battaplébánia

Minden szent tiszteletére.

Minden szent tiszteletére.

November 2-án üljük halottak napját, amikor a katolikus egyház minden elhunytról, de különösen is a tisztulás állapotában levő szenvedő lelkekről emlékezik meg.

Ó isteni Szeretet! Szent közössége a mindenható Atyának és a boldog Fiúnak; mindenható vigasztaló Lélek, szomorúak kegyes vigasztalója, szállj az én lelkem hajlékába hatalmas erőddel, ragyogó világosságod fényével vidítsd fel elhanyagolt belsőmnek homá…

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés

Akiken átragyog a kegyelem

Évekkel ezelőtt egy zarándoklat alkalmával jártam a németországi Regensburg városában. A székesegyházhoz érve először kívülről jártuk körbe az épületet. Az utcáról, kívülről nézve nem sok szépséget láttam a templom ablakain. A szürke ólomkeretek, a rozsdásodó rácsok, a málló vakolat, a kivehetetlen alakok nem sok jót ígértek. A templomba lépve azonban egészen más látvány fogadott. Ugyanazok az ólomüveg ablakok belülről nézve ezernyi fényben játszottak a napsütésben, szentek tucatjai mosolyogtak a látogatókra. Csodálatos, művészi munka volt valamennyi ablak. Az egykori emlék, élmény ébreszti bennem a gondolatot: talán érdemes volna a szenteket belülről, az élő Istenre szomjazó lelkünk felől, az életszentségre vágyakozó szívünk felől szemlélnünk, mert csak így vehetjük észre, hogy az isteni kegyelem csodálatos módon átragyog személyükön, életükön. Ha így tanulmányozzuk a szenteket, nem szürke, kivehetetlen, furcsa, különc figurákat látunk, hanem olyan embereket, akiket érdemes követni, s akiken keresztül Isten jósága, szeretete árad felénk.

November első napján mindenszentek ünnepe van. Az összes elhunytra és meghalt szeretteinkre majd holnap, november 2-án, halottak napján emlékezünk. A mai ünnepen a szentek állnak előttünk példaképként, akik földi életükkel megérdemelték, hogy eljussanak a mennybe, az üdvösségre. Példaképeink ők, hiszen életük megmutatja számunkra az életszentség útját, amely a mennyországba vezet.

A szentek tisztelete katolikus hitünk azon jellegzetes eleme, amely a történelem során sok kritikát váltott ki a nem katolikus keresztények vagy a nem hívők részéről. Gyakran megfogalmazták azt a vádat, amely szerint az emberek szentként való tisztelete elhomályosítja Isten szentségét. Mit válaszolhatunk ezen vádra? Egy lényeges különbségtételt érdemes rögzítenünk. Imádás, azaz a tisztelet legmagasabb foka egyedül Istent illeti meg. A szenteket viszont nem imádjuk, hanem csak tiszteljük. Amikor tehát Isten szentségéről, illetve a szentek életszentségéről beszélünk, akkor a szentségnek két különböző szintjéről van szó, de a kettő mégsem független egymástól. Isten szentsége teljes és sérthetetlen. A szent emberek Isten szentségét tükrözik, amennyire abból részesednek. Nem szentnek születtek ők és nem a maguk erejéből lettek szentekké, hanem Isten kegyelme alakította őket azzá. Isten szentsége kisugárzott rájuk és ők magukba fogadták ezt a szentséget. A szenteken keresztül magát Istent magasztaljuk, aki képes átalakítani, szentté tenni az embert.

A szentek tiszteletében vallásosságunk emberközeli oldala mutatkozik meg. Hozzánk hasonló hús-vér emberek voltak a szentek is, akik földi életükben megtapasztalták a bűnök göröngyös útját, de azt is, hogy felfelé érdemes törekedni. A szentek ugyan két lábbal a földön jártak, de közben a mennybe vágyakoztak, mert érezték, hogy a menny az ember igazi otthona, ahol örökre Isten közelében lehet. Hitünk szerint a szentek vágya beteljesedett, azaz eljutottak a mennyországba.

Mindenszentek ünnepén a nyolc boldogságot olvassuk az evangéliumban. Bármennyire is furcsának találjuk e mondásokat, mert talán másképpen képzeljük el a boldogságot, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a boldogság igazi útja, ez a boldogság egyetlen útja, ez a menny örök boldogságába vezető út. Valójában csak az Istenben hívő emberek törekedhetnek a mennybe. Azok, akik hiszik, hogy az ember Isten teremtménye. Akik hiszik, hogy Isten szeretetből teremtette meg az embert és szeretetét minden ember felé kiárasztja. Akik hiszik, hogy Isten minden embert az életszentségre hív. Azok törekedhetnek a menny felé, akik hiszik, hogy Isten oda várja őket. És itt kapjuk meg a választ arra, hogy sok ember miért él úgy, mintha nem volna túlvilág, mintha nem volna örök élet, és miért nem törekszenek a mennybe jutni. Mert nem hisznek Istenben, nincs bennük hit. Legyen életünk legfőbb célja az, hogy kövessük a szenteket a mennybe, ahol örökké együtt élhetünk majd Istenünkkel! Örüljünk és ujjongjunk, mert Isten lesz a mi jutalmunk az égben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és szent Istenünk! Te minden embert meghívsz az életszentségre. Azt kéred tőlünk, hogy szentek legyünk, miként te magad is szent vagy. A szentek és boldogok, akiket ma közösen ünneplünk, komolyan vették hívásodat és egész életükbe törekedtek az életszentségre. Nem szentként születtek ők, hanem szentté váltak mindennapi kötelességük és tőled kapott hivatásuk teljesítése által. Te senkitől sem kívánsz lehetetlen dolgot vagy vállalhatatlan hősiességet, hanem csak azt, hogy teljesítsük kötelességeinket irántad és embertársaink iránt. Taníts minket, hogy helytálljunk a mindennapokban! Segíts, hogy neked tetsző módon éljünk, szentté váljunk, és eljussunk hozzád a mennyországba! Segíts az evangéliumi boldogságok útján járni! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
Lk 13,31-35

Elmélkedés

A farizeusokkal és az írástudókkal a legtöbbször úgy találkozunk az evangéliumi történetekben, mint akik szembefordulnak Jézussal, próbára akarják őt tenni, belekötnek tanításába és cselekedeteibe (pl. szombati gyógyítások). Mégse vonjunk le róluk általánosító következtetést, hiszen éppen a mai evangéliumban találkozunk olyan farizeusokkal, akik arra figyelmeztetik Jézust, hogy az uralkodó, Heródes az életére tör. E gyilkos szándék sem állíthatja azonban meg Jézust, hogy folytassa útját Jeruzsálem felé, és teljesítse küldetését, amit a mennyei Atya bízott rá. Jézus nem a vesztébe rohanó őrült, hanem pontosan tudja, hogy a próféták sorsa vár rá és ezt a küldetését teljesítenie kell.

Ezekben a napokban az a feladata, hogy hirdesse Isten országának örömhírét. Nemsokára pedig azzal teljesíti be az Atya által rábízott küldetést, hogy feláldozza életét, de a halála utáni harmadnapon az Atya feltámasztja őt a halálból. Ez Jézus útja, ezt járja végig. Isten az én utamat is kijelölte. Azt kéri, hogy Krisztus evangéliuma szerint éljek, őt szeressem a legjobban és neki szolgáljak embertársaimban. Küldött és kiválasztott vagyok. Ez a kiválasztottság nem azt jelenti, hogy különb vagyok másoknál, hanem azt, hogy Isten megbízik bennem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Mindenszentek ünnepe, amely eddig tanácsolt ünnep volt Magyarországon, az idei évtől ismét bekerült a kötelező egyházi ünnepek közé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel.