Mennyei Király, Vigasztaló,Igazságnak Lelke,ki mindenütt jelen vagyés mindeneket betöltesz,minden jónak kútfeje és az életnek megadója,jöjj el és lakozzál mibennünk,és tisztíts meg minket minden szennytől,és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
(IlI….
Mennyei Király, Vigasztaló,
Igazságnak Lelke,
ki mindenütt jelen vagy
és mindeneket betöltesz,
minden jónak kútfeje és az életnek megadója,
jöjj el és lakozzál mibennünk,
és tisztíts meg minket minden szennytől,
és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
(IlI. —IV. század)
Forrás: Új Ember Füzetek (7), Szentlélek imafüzet, é.n.
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10
Elmélkedés
Jézus tekintete
A filmvetítésnek vége, az emberek özönlenek ki a mozi teremből. A következő vetítésre érkezők már odakint tolonganak, izgatottan várják, hogy ők is megtekinthessék a filmet. Várakozás közben nézegetik a kifelé jövők arcát, akik egymással a friss élményről vidáman beszélgetnek. Látva örömöket, mosolygó tekintetüket a várakozókban még inkább felébred a vágy, hogy végre ők is részesüljenek a film által nyújtott élményben. Bocsánat e profán példáért, mert az Isten-élmény messze felülmúl minden moziélményt, de a templomban a gyóntatószék előtt várakozókban is hasonló várakozás, vágyakozás élhet. Látják a gyóntatószékből kilépők felszabadult tekintetét, az öröm, a megtisztulás, a lelki újjászületés érzése sugárzik róluk, s ők is vágyakoznak minderre. Megtapasztalni Isten irgalmát, magunkon érezni Isten tekintetét, csodálatos érzés, ahogyan ezt az evangélium főszereplője is érezhette. S ha ez öröm sugárzik rólunk, akkor másokban is felébred az irgalmas Istennel való találkozás vágya.
Zakeusnak, a Jerikóban élő vámosnak történetét olvassuk a mai vasárnap evangéliumában. Zakeus egy kíváncsi ember, aki látni akarja Jézust. Nem akar vele találkozni, nem akar vele beszélni, nem gondolja, hogy életébe valami változást hozhat Jézus, ő csak egyszerűen látni akarja. Alacsony termete miatt felmászik egy út menti fára, mert abban bízik, hogy a fa tetejéről megláthatja majd Jézust. A helyzet megalázó számára. Az emberek biztosan gúnyolni kezdték, amikor meglátták őt a fa tetején. Amúgy is csúfolhatták alacsony termete miatt, és lenézték foglalkozása miatt is, mert vámszedőként kiszolgálta az elnyomó rómaiakat. Haragudtak rá, mert mindenkit becsapott és magas vámot kért, hogy nagyobb legyen a saját haszna. Zakeus nevetségessé teszi magát, mert egy felnőtt férfihoz méltatlan volt, hogy fára másszon mások előtt. Ő mégsem törődik az emberekkel, mert egyetlen vágy él benne: látni szeretné Jézust.
A hívőket sokszor kinevetik, kigúnyolják vallásosságuk miatt. A nem hívők azon viccelődnek a hátuk mögött, hogy templomba járnak. Ostobának tartják őket, mert becsületes munkával és nem ügyeskedéssel akarják biztosítani családjuk megélhetését. Lenézik őket, mert nem mennek bele a kicsinynek tűnő csalásokba. Maradinak tartják őket, mert ragaszkodnak a hagyományos értékekhez. Zakeus példája adjon bátorítást mindazoknak, akik hitük, vallásosságuk miatt ilyeneket vagy hasonlókat kénytelenek átélni! Nem érdemes törődni a gúnyolódókkal. Ne engedjük, hogy a nem hívők eltompítsák szívünkben az Isten-látás vágyát!
Zakeus látni szeretné Jézust. Jézus pedig észre veszi őt a tömegben. Ettől kezdve a történet új helyszínen folytatódik, az utcáról Zakeus házában találjuk magunkat. A helyszín változása már utal a Zakeusban végbemenő lelki változásra. Jézus betér az ő házába és itt újabb lelki lépést tesz a korábban mindenki által megvetett ember. Ígéretet tesz, hogy vagyona felét szétosztja a szegényeknek és bőséges kártérítést ad mindazoknak, akiket korábban megkárosított. Megtérésének komoly jele, bizonyítéka ez. Megtapasztalta, hogy milyen nagy az Isten irgalma iránta, s most ő is megmutatja, hogy tud irgalmas lenni az emberek felé.
Lassan a Hit évének végéhez közeledünk. Mit használt ez az év? Eljutottunk-e egy személyes hitvallásra? Erősödött-e a hitünk? Törekedtünk-e hitünk tartalmának, igazságainak, titkainak mélyebb megismerésére? Láttuk-e Jézust? Találkoztunk-e vele? A Hit évének utolsó heteiben és később is van időnk, hogy Jézust keressük. Van időnk olyan helyet keresni, ahonnan megláthatjuk őt és ő is megláthat minket. Van még idő „fára mászni.” Csak ne legyen késő! Csak nehogy időközben továbbmenjen Jézus! Nehogy elszalasszuk a találkozás lehetőségét! Jézus tekintete a szívembe megtérést, az életembe üdvösséget hozhat. Jézus tekintete a hit ajándékát adhatja nekem.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak. Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld irgalmas tekinteted. Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Az elesett hősökért.
Musica Cisterciensis: „Pirkadat”
Közreműködik: Kővári Péter – Fischer Annie ösztöndíjas orgonaművész
Az elesett hősökért.
Megemlékezünk az elhunytakról.
A remény pedig nem csal meg…
„A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkébe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5, 5-11 ) – hallottuk az imént föl olvasott szentleckéből.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29
Elmélkedés
Ma, halottak napján több evangélium közül is választhatunk a liturgia rendje szerint. A János-evangélium megjelölt részletében Jézus saját küldetéséről és az örök életről beszél. A következőket mondja: „Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” (Jn 5,24). Majd pedig ezzel folytatja: „Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak” (Jn 5,29). E tanításból egyértelmű, hogy a halál után mindenki fel fog támadni. Földi élete során tett jó vagy rossz cselekedetei alapján az ember vagy az üdvösségre vagy a kárhozatra jut. Az első az Istennel való örökké tartó boldogságot jelenti, a második egy Isten nélküli állapotot.
Halottak napja táján még a nem vallásos emberek is elgondolkodnak emberi sorsukon, a halálon, a túlvilágon. Hitünk szerint van túlvilág. Most abban a bizonytalanságban élünk, hogy nem tudjuk, hogy a túlvilági lét több vagy kevesebb az evilági életnél. A halál megmutatja majd nekünk, hogy még annál a kevéske pornál is kevesebb adatik nekünk, mint amivé testünk válik, vagy többet kapunk, mint amit az élet nyújtott számunkra. Ha létezik a pokol és a mennyország, a kárhozat és az üdvösség, akkor lesznek, akik kevesebbet kapnak és lesznek, akik többet kapnak. Márpedig hitünk szerint létezik, s mindenki oda jut, ahová törekszik, amit földi életének cselekedeteivel vagy éppen mulasztásaival megérdemel, illetve ahová Isten irgalma és igazságossága juttatja.
Az életben Istent keressük, a halálban és utána a feltámadásban megtaláljuk őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, te minden ember szívébe beleoltottad a reményt, de keresztény, természetfeletti reményt csak te adhatsz nekünk. Add meg nekem ezt az erősséget, add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek! Add, hogy ez egész életünket, szenvedésünket és halálunkat fényesebbé tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és gondok napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!
A poszt átkerült a hortus carmeli blogra.
