Battaplébánia

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés

A mai örömhírben arról olvasunk, hogy a gyógyítások láttán csodálattal tekintenek a tanítványok Jézusra, főként igaz ez az ördögűző csodákra. Ez a csodálat az elismerésnek és az elfogadásnak a jele a tanítványok részéről. Nem értik ugyan még, hogy milyen hatalom, erő birtokában képes Mesterük ilyen cselekedetekre, de örülnek a gyógyulásoknak. Az evangéliumi beszámolók szerint a nép ugyanilyen csodálattal hallgatja szavait, s részese a számos gyógyításnak. A vallási vezetőkön kívül mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel vannak mellette, mert lenyűgözi őket hatalma, amellyel tanít és gyógyít. Különleges erejét nem arra használja fel, hogy uralmat szerezzen magának, nem is akar vele ártani senkinek, hanem mindenütt jót tesz, hogy ezzel jelezze az irgalmas Isten jelenlétét, odafordulását az emberek felé.

Ugyanakkor a mi Urunk azzal is tisztában van, hogy a lelkesedés nem fog örökké tartani. Amikor a nép vezetői ellene fordulnak és az életére törnek, sokan el fognak tőle fordulni azok közül, akik most szívesen hallgatják. Mert szenvedésének és halálának látása már nem ébreszt bennük csodálatot. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és együttérzés szükséges már ide, valamint mindenekelőtt bűnbánat. Vajon eljutok-e a csodálattól az őszinte bűnbánatig?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.

Szent II. János Pál pápa

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51

Elmélkedés

A három főangyalt, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt ünnepeljük a mai napon. Az evangélium alapján elmélkedésünkben ne a Jézus által igaz izraelitának nevezett Nátánáel személyére irányuljon figyelmünk, hanem arra a mondásra, hogy „látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Ha Jézus angyalokról beszélt, akkor nincs jogunk kételkedni létezésükben. A főangyalok ünnepe és az evangélium jó alkalmat ad nekünk arra, hogy az angyalokról alkotott jámbor kép mellett tisztázzuk, hogy hitünk mit tanít e szellemi lényekről.

Hitünk szerint az angyalok nem egyenrangúak Istennel. Isten láthatatlan és halhatatlan teremtményei ők, akiknek nincsen testük, de van értelmük és akaratuk. Állandóan Istent dicsőítik és neki szolgálnak. Időnként különleges küldetéseket teljesítenek Isten üdvözítő tervében, azaz közvetítő szerepet játszanak Isten és az emberek között. Az Egyház csatlakozik az angyalokhoz Isten imádásában és segítségül hívja őket. Az Isten által jónak teremtett angyalok közül egyesek gonosszá váltak, mert szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Istent, és azóta próbálják az embereket is fellázítani Isten ellen, őket nevezzük ördögöknek. A gonosz felett azonban Krisztus győzedelmeskedik.

Ne engedjünk a gonosz kísértéseknek, hanem döntsünk mindig Isten mellett!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés

Jézus tanításának és tetteinek híre Heródeshez, az uralkodóhoz is eljutott. Ő az, aki nem sokkal korábban lefejeztette Keresztelő Jánost, mert figyelmeztette őt törvénytelen és erkölcstelen házasságára. Jézus tanításának híre arra ösztönzi az uralkodót, hogy keresse a Jézussal való személyes megismerkedés lehetőségét. Indítékáról nem ír pontosabbat Lukács evangélista, de könnyen kitalálható.

Heródest egyrészt a kíváncsiság vezeti. Kíváncsi arra, hogy ki lehet az az ember, aki csodatévő erővel rendelkezik? Ki lehet az a személy, aki köré mindenütt amerre jár, tömegek gyűlnek össze, mert hallgatni akarják tanítását? Ki lehet az, aki ily nagy népszerűségnek örvend az egyszerű nép körében? Másrészt Heródest a félelem is vezeti. Attól fél, hogy ez a népszerű és különleges képességekkel rendelkező személy elveheti uralmát. A vándortanító ugyan semmi jelét nem mutatja annak, hogy uralomra tör, mégis, jobb óvatosnak lenni vele, hiszen bármikor maga mögé állíthatja a népet és kitörhet egy lázadás. Hatalomféltése miatt ilyen gondolatok járhattak Heródes fejében.

A rövid leírásból azt is megtudjuk, hogy az emberek sok mindent gondolnak Jézusról, s látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a mennyei Atya küldte őt a világba.
Mi azért szeretnénk Jézust megismerni, hogy tanítása szerint éljünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés

Amikor Jézus elküldi apostolait, hogy Isten országának örömhírét hirdessék, nekik eszköztelenül kell útnak indulniuk. Semmi mást nem vihetnek magukkal, mint az Úr üzenetét. Küldetésüket csakis küldőjük nevében végezhetik. Ahogyan Jézus bízott abban, hogy az általa hirdetett üzenet önmagában is oly erővel rendelkezik, hogy az emberi szívekben meghozza gyümölcsét, ugyanígy a tanítványoknak is Mesterükben kell bízniuk, aki megbízza őket. S ők bátran indulnak, hogy Jézus nevében tanítsanak. Nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem más emberek segítségében, hanem csak egyedül Jézusban, aki átadja nekik hatalmát, hogy munkájukat hatékonyan és eredményesen tudják végezni. A feladat mindaddig valóban gyümölcsöző is, amíg a Mester nevében történik. Ha más evangéliumot hirdetnének vagy más tanítást mondanának, biztosan elveszítenék Isten Szentlelkének támogatását.

Jézus tanítványaiként mi is szert tehetünk arra az erőre és hatalomra, amely Jézustól származik, s amely bennünket is képessé tud tenni arra, hogy az ő nevében hirdessük az örök élet tanítását. Legyünk Jézus apostolai, azaz küldöttei! Legyünk hálásak azért, hogy Isten manapság is küld olyan személyeket, akik nekünk közvetítik szavát, az örömhírt, amely Isten felé vezet minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés

Amikor Jézus elküldi apostolait, hogy Isten országának örömhírét hirdessék, nekik eszköztelenül kell útnak indulniuk. Semmi mást nem vihetnek magukkal, mint az Úr üzenetét. Küldetésüket csakis küldőjük nevében végezhetik. Ahogyan Jézus bízott abban, hogy az általa hirdetett üzenet önmagában is oly erővel rendelkezik, hogy az emberi szívekben meghozza gyümölcsét, ugyanígy a tanítványoknak is Mesterükben kell bízniuk, aki megbízza őket. S ők bátran indulnak, hogy Jézus nevében tanítsanak. Nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem más emberek segítségében, hanem csak egyedül Jézusban, aki átadja nekik hatalmát, hogy munkájukat hatékonyan és eredményesen tudják végezni. A feladat mindaddig valóban gyümölcsöző is, amíg a Mester nevében történik. Ha más evangéliumot hirdetnének vagy más tanítást mondanának, biztosan elveszítenék Isten Szentlelkének támogatását.

Jézus tanítványaiként mi is szert tehetünk arra az erőre és hatalomra, amely Jézustól származik, s amely bennünket is képessé tud tenni arra, hogy az ő nevében hirdessük az örök élet tanítását. Legyünk Jézus apostolai, azaz küldöttei! Legyünk hálásak azért, hogy Isten manapság is küld olyan személyeket, akik nekünk közvetítik szavát, az örömhírt, amely Isten felé vezet minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”
Lk 8,19-21

Elmélkedés

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a mai evangéliumban olvasott szavaival Jézus megtagadja azt a szeretetteljes kapcsolatot, amely édesanyjához és rokonaihoz fűzi. Nem elutasításról van itt szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a legbensőségesebb kapcsolat kereteit kiszélesíti, amikor abba belefoglalja mindazokat, akik ugyan nincsenek vele vérségi kapcsolatban, de tanulékony lélekkel hallgatják tanítását és meg is tartják azt. Ez az üzenet teljes összhangban van mindazzal, amit az elmúlt napok példabeszédei alapján kifejtettünk.

Nem születésünk vagy származásunk alapján válunk Isten nagy családjának a tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre hivatkozhat, ha nem a jézusi tanítás szerint él. És senki sincs kizárva e tanítványi, baráti közösségből, ha kész az Úr tanítása szerint élni. Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak a hallgatása. Ezt követi a megértés, azaz annak belátása, hogy ez a tanítás vezet az örök életre. Nem vak engedelmességről vagy követésről van tehát szó. Ha megértjük, hogy az isteni igazság a boldogságunkat és örök üdvösségünket szolgálja, akkor ennek meg kell látszódnia életünkben és cselekedeteinkben egyaránt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszédnek az volt a tanulsága, hogy Jézus tanítását nem elég hallgatni, hanem meg is kell valósítani. Ezt az üzenetet folytatják, egészítik ki a mai evangéliumban olvasható mondások. A lámpa arra való, hogy világítsanak vele, ostobaság volna eltakarni a fényét. Az Úr Jézus tanítására úgy érdemes tekintenünk, mint világosságra, amely az igazság fényét, a hit ragyogását hozza el az ember életébe. Előfordulhat, hogy valaki nem ismeri fel az isteni szó minden embert megvilágosító erejét vagy nem érti meg azt, ebben az esetben el fogja veszíteni. Az is megtörténhet, hogy valaki nem érti meg, hogy tovább kell adnia másoknak az igazság tanítását, ezért ő szintén elveszítheti azt. Erre vonatkozik Jézus kijelentése: „Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.” Ezt a kijelentést tehát ne az anyagi javakra, ne azok birtoklására, ne a vagyonszerzésre vagy a vagyon elvesztésére értsük.

Az isteni tanítás életünket alakító, átformáló erő. Cselekedeteinket a krisztusi tanításhoz érdemes szabnunk, hogy azok miatt sem Isten, sem az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Jó és rossz tetteink egyaránt nyilvánosságra kerülnek, de Isten előtt amúgy sincsenek elrejtve. Ő jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, s egyedül neki van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon cselekedeteinkről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Mint égen a csillagok

A Katolikus Egyház szeptember utolsó vasárnapján világszerte a Szentírás ünnepét tartja, amely könyv hitünk szerint Isten kinyilatkoztatott üzenetét tartalmazza. A Szentírás olyan, mint az éjszakai égbolt: minél tovább nézzük, annál több csillagot fedezünk fel rajta. Ez a hasonlat több szempontból is megvilágítja számunkra a Szentírás olvasásának fontosságát.

Az első ilyen szempont: a Szentírás olvasásához érdemes nyugodt körülményeket biztosítanunk, olyan helyet és időt találnunk, ahol és amikor valóban oda tudunk figyelni Isten hozzánk szóló üzenetére. Nagyon dicséretes, ha valaki például reggelente, munkába menet a vonaton vagy az autóbuszon elolvas egy-egy részletet a Bibliából, amely megadja annak a napnak az alaphangulatát. Talán csak egyetlen mondatot jegyez meg az olvasottakból, de ez a gondolat végigkíséri a napját. A közlekedés forgatagában, a nyüzsgő embertömegben azonban nem lehet elmélyülten olvasni. Ezért, ha naponta nincs is rá lehetőségünk, legalább hetente egy alkalommal szánjunk több időt a Szentírás olvasására! Minél több időt szánunk Isten üzenetének olvasására, annál jobban fog számunkra kirajzolódni Isten terve, annál világosabbnak látjuk azt az életutat, amelyet Isten szándéka szerint be kell járnunk és annál jobban megértjük hivatásunkat.

A második szempont: Az égboltozat csillagainak fényét a városok éjszakai megvilágítása és a reklámok erős fénye olyannyira elhomályosítja, mintha egyetlen csillag sem ragyogna az égen. A lakott településektől távolabbi helyekről viszont jól láthatóak. A Szentírás olvasása során is érdemes kiszűrnünk a zavaró tényezőket. Olvassuk úgy a Bibliát, hogy közben nem gondolunk azokra a hírekre, amelyeket az újságban vagy az interneten olvastunk, nem gondolunk azokra az eseményekre, amelyek aznap történtek velünk. Olvassunk odafigyelve, elmélyülten, az Istennel való találkozás vágyával! A Szentírás által Isten akarata tárul fel azok számára, akik készek Isten szándékai szerint élni. Isten megszólít minket, elmondja, hogy miként lehet teljes és boldog az életünk, lehajol hozzánk, hogy magához emeljen minket.

A harmadik szempont: Legyen meg bennünk a kíváncsiság vágya, a felfedezés vágya! Igen, szeretnénk valami újat felfedezni, új csillagot megpillantani az égen. Szeretnénk jobban megismerni Isten üzenetét, szeretnénk egyre jobban megérteni szavait, szeretnénk erőt meríteni ahhoz, hogy az olvasottakat meg is valósítsuk életünkben.

Befejezésül még egy gondolat: az ókeresztény hagyomány szerint az Istennel való találkozásnak és a vele való egyesülésnek biztos módja a Szentírás olvasása és az imádkozás. Ez a két mód, ez a két út azonban valójában egyetlen út, így tehát a Szentírás olvasása és az imádkozás szorosan összetartozik. Szent Ambrus püspök tanítja: „Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így lesz belőle beszélgetés Isten és az ember között, mert amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást olvassuk, akkor Istent hallgatjuk.” Ha megtartjuk ezeket a szempontokat, a Szentírás által úgy fog számunkra ragyogni Isten igazsága, miként az égen a csillagok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örökkévaló Isten! Szomjazom tanításodat, kutatom az igazságot, keresem az örök élet igéit. Hiszem, hogy a Szentíráson keresztül te szólsz hozzám, te vezetsz engem az üdvösség felé. Adj nekem türelmet, kitartást, figyelmességet, tanulékony lelket és alázatot! Add, hogy készséges legyek mindannak megvalósítására, amit üzenetedből megértek. Kinyilatkoztatott szavad és a megtestesült Ige, Jézus Krisztus legyen számomra a mindennapi lelki táplálék és a hit szerinti élet forrása!

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”
Lk 8,4-15

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszédet és annak Jézustól származó magyarázatát olvassuk a mai nap evangéliumában. A példázat egyik fontos üzenete, hogy miként a föld minősége határozza meg a termés mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés eredménye nagy részben függ a hallgatóság hozzáállásától. Isten szavát mindig nyitott szívvel érdemes hallgatnunk, azzal a szándékkal, hogy készek vagyunk annak megvalósítására. Ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen az isteni szó, hanem hozzunk bőséges termést! Némelyek könnyen abba a hibába esnek, hogy elegendőnek tartják a szavak szépségében való gyönyörködést, s nem gondolnak arra, hogy a tanítás szerinti élet jelenti az üdvösséget.

Az igehirdetőt, aki vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része hiábavaló. Vannak, akik hallgatnak az általa közvetített tanításra, és vannak, akik nem. Jézus hasonlata a valóságról szól. Az igehirdető nem ábrándozhat arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen fogja hallgatni őt, főként azért nem, mert a keresztény tanítás mindennapi megvalósítása bizony nehézségekkel jár. Egyesek ugyan hallják a tanítást, de nem éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek. Jogos viszont az igehirdető öröme, amikor azt látja, hogy munkájának van eredménye, azaz vannak olyanok, akik bőséges termést hoznak, és megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség tanítása szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés

Nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hívott magához. Így tették ezt korának más tanítói is. A tanítványok meghívásával, kiválasztásával az volt a célja, hogy elkísérjék őt útjai során, legyenek együtt vele mindenütt. Eközben megismerhetik tanítását és elsajátíthatják életvitelét. Jézusnak az is szándéka, hogy e kiválasztottakból közösséget teremtsen, amely az Egyház kezdete. Szándéka továbbá, hogy ezek a tanítványok az ő távozása után tanúságot tegyenek róla és az ő megbízása alapján hirdessék az Isten országának örömhírét.

A mai evangéliumi részletben arról olvasunk, hogy tanítványain kívül asszonyok is csatlakoztak Jézushoz tanító útjai során, akik szolgálatukkal segítették őt. Esetükben nincs szó olyan jellegzetes meghívásról, megszólításról, mint a tanítványoknál, azaz nem Jézus hívta őket, hiszen erről bizonyára az evangélisták említést tettek volna. Ők egyszerűen csak Jézus mellé állnak és vele tartanak, s az Úrnak eszébe sem jut, hogy megtiltsa ezt nekik. Bár a legszorosabb értelmében nem nevezzük őket a Mester tanítványainak, mégis talán éppen ezeknek az asszonyoknak a személyével kezdett el kiszélesedni a tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint magába foglalja mindazokat, akik Jézus követői. Jézus mellett lenni: ez a tanítvány élete.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!