Battaplébánia

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal, amikor meghozza Máriának Istentől a hírt, hogy gyermeke fog születni. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. Születésével a láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába fogadja és később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb mindennél.

Néha felfigyelünk a híradásokban arra, hogy a világ valamely pontján megépítették a legmagasabb épületet, túlszárnyalva a korábbi rekordot. Egyes országok építészei valósággal versenyeznek egymással, illetve saját gazdagságukat akarják így megmutatni másoknak. Miközben az ember égre törő tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és meghódítsa az eget, Isten lejön közénk a földre. A szent Isten belép ebbe a világba, az Isten emberré lesz, hogy utat mutasson az emberségre és az életszentségre. Isten elérhető közelségbe kerül hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük őt, mint akit az ég küldött a földre, hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.

A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk vele! Engedjük, hogy a földre jött Fiúisten elvezessen minket az égbe!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,

ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,

halál árnyéka vesz körül,

mirajtunk immár könyörülj!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

János evangéliumában ezt olvassuk: szeressétek egymást. A lelkivezető olyan, mint a patent-pár: ha az egyik nem jó, nem lehet összekapcsolni. Az egyik mindig jó: a Szentlélek, aki osztogatja az igazságot. Minden összecsapott prédikáció vagy felületes intelem gyóntatáskor, megakadályoz egy nagy lehetőséget.

János evangéliumában ezt olvassuk: szeressétek egymást. A lelkivezető olyan, mint a patent-pár: ha az egyik nem jó, nem lehet összekapcsolni. Az egyik mindig jó: a Szentlélek, aki osztogatja az igazságot. Minden összecsapott prédikáció vagy felületes intelem gyóntatáskor, megakadályoz egy nagy lehetőséget.

A riói Ifjúsági Világtalálkozó örömére rendeztek egy ünnepséget a brazilok, az itt lőtt fotók között sikerült felfedezni ezt a gyönyörűséget.

Forrás

A riói Ifjúsági Világtalálkozó örömére rendeztek egy ünnepséget a brazilok, az itt lőtt fotók között sikerült felfedezni ezt a gyönyörűséget.

Forrás

„Magtalan vagy és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz.” (Bír 2,13)

Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban.

„Magtalan vagy és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz.” (Bír 2,13)

Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban.

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

Advent utolsó napjaihoz közeledve előtérbe kerül az evangéliumokban az öröm, az örvendezés. A Megváltó jövetele az öröm légkörét teremtette meg a világban. Keresztelő János már anyja méhében örvendezve fogadta őt. Mária örvendezve mond igent Isten tervére. Az Üdvözítő jövetele öröm az angyaloknak, akik a szent éjszakán érkezését hírül hozzák, és öröm mindazoknak, akiknek az életébe belép. Jézus örömhírt hoz, az üdvösség örömhírét minden ember számára. Ha az evangélium szerint élünk, Isten is örömét fogja lelni bennünk.

Egy gyermek születése a legtöbb esetben örömöt hoz a családok életébe. Sajnos előfordul, hogy egy gyermeket nem örömmel várnak, teherként, gondként tekintenek rá. Imádkozzunk, hogy mindenki örömmel fogadja születendő gyermekét, mint Isten ajándékát. S ha él a közelünkben, családunkban olyan személy, aki tragédiaként éli meg, hogy gyermeket vár, segítsük őt! A szülés érzése, az életet adás öröme, az újszülött csodája hála Istennek sokszor szinte rögtön jóra, örömre, boldogságra fordítja a korábbi negatív hozzáállást.

A karácsony ünnepéhez érkezve egyre jobban fokozódik szívünkben a vágy, hogy találkozzunk Isten egyszülött Fiával, és egyre jobban eltölti szívünket a beteljesült várakozás öröme, a találkozás és az istenlátás öröme, a megváltottság öröme. Örvendezzünk, mert már közeledik üdvösségünk napja! Fogadjuk örömmel Megváltónkat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jöjj el Jessze vesszeje,

rab nemzeteknek fényjele;

ha szólsz, elnémul földi nagy,

jöjj, szabadítónk csak te vagy!.

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

Egy nap a Karitászról: támogatottakról és támogatókról, önkéntesekről és munkatársakról, feladatokról és szolgálatról. Köszönet mindazoknak, akik segítettek a megvalósításban; akik vállalták, hogy egy ország előtt mesélnek életükről és önkénteseinknek, akik bekapcsolódtak az elmúlt hetek munkáiba!

„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” (Lk 2,8-9)

Érdekes, hogy kik értesültek először Jézus születésének örömhíréről a Biblia szerint. Nem királyok voltak. Még csak nem is vallási vezetők. Nem egy dúsgazdag ember. Nem olyan valakik, akikre bármilyen figyelem vagy érdeklődés irányult volna. Nem. Pásztorok voltak. Koszos, büdös pásztorok.