Battaplébánia

Egy testvérem véleményéből idézek:
„Ahhoz, hogy az ember a napi rutinját is élettel töltse meg, kellő motiváció kell, de ezt csak egy szintig lehet növelni javadalmazással. Azt követi az a fázis, amit az ember ezért tesz bele, mert szereti és élvezi is, amit csinál. Ezt nem lehet furkósbottal kiverni az emberekből, ezt szabadon teszik (vagy nem teszik) bele. A hatékonyság növelése ezért csak úgy lehetséges, ha kellő inspirációt (nem anyagi megbecsülést is: pl. elismerést, dicséretet, megelégedettséget) kap az ember.”

Minden mérkőzésben, így a szellemi harcban is fontos, hogy kiismerjük az ellenfél taktikáját.

1. Megtévesztés

Jézus figyelmeztetése szerint a sátán „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Üres ígéretekkel ámítja az embert. Azt hazudja, hogy boldogabbak leszünk, ha elkövetünk valamilyen bűnt vagy megtagadjuk az igazságot. Ám bármilyen örömet hoz is a bűn, az öröm csak egy ideig tart, azután elmúlik. Viszont szinte minden bűnös cselekvésből súlyos szenvedések fakadnak. Sokszor tapasztaljuk ezt, mégis felülünk a hitegetésnek.

– Miért van rossz a világban?
– Jól figyelj rám… Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól:
– Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,1-23

Elmélkedés

Köztetek van

Máté evangéliumának 13. fejezetében több példabeszédet olvashatunk, amelyek az Isten országáról szólnak. A mai vasárnap hasonlata a magvetőről, a jövő vasárnapi a földbe vetett jó és rossz magról, s a gyomnövényről (konkoly) szól, két hét múlva pedig a földbe rejtett kincsről, a megtalált igazgyöngyről és a halászhálóról fogunk olvasni. Mivel a példázatok témája megegyezik, érdemes együtt szemlélnünk őket, illetve nagyobb távlatból megvizsgálnunk azt, hogy mit akart Jézus mondani az Isten országával kapcsolatban és mit érthettek egykor az emberek, milyen gondolatok jártak a fejükben, amikor az Isten országáról hallottak.

Induljunk ki annak elismeréséből, hogy az a világ, amelyben Jézus élt, nekünk meglehetősen távoli és idegen. Furcsának tűnik, hogy akkoriban az uralkodó politikai, katonai, hatalmi viszonyoknak egyben vallási jelentőséget is tulajdonítottak. A zsidó nép gondolkodására különösen is jellemző volt, hogy népük, országuk erejét, nagyságát, hatalmát nem maguknak, hanem Istennek tulajdonították. Az Egyiptomból való szabadulást az isteni közbeavatkozás különleges jeleként értelmezték. Később, amikor elfoglalták az ígéret földjét, Kánaánt, az ott lakó népek felett aratott győzelmet Istennek köszönhették, ő segítette őket a terület megszerzésében. Ha viszont a zsidó nép idegen uralom alá került, seregét legyőzték, az embereket rabszolgamunkára kényszerítették vagy fogságba hurcolták, annak a jele volt, hogy a néptől elfordult az Isten. Ennek okát abban vélték felfedezni, hogy a nép fordult el Istentől és tért le Isten törvényeinek útjáról, aki mintegy büntetve őket, megengedi, hogy idegen népek uralkodjanak rajtuk.

Jézus korában tehát a zsidó nép gondolkozásában szoros kapcsolat állt fenn a világi uralom és az isteni uralom között. Mivel az ország nem volt önálló, hanem a Római Birodalom egyik tartománya volt, ezért a római fennhatóságtól való megszabadulás vágya összekapcsolódott az Isten által küldött szabadító, a Messiás várásával. Az emberek úgy képzelték, hogy az Isten országa úgy valósul meg, hogy megszabadulnak az idegen uralomtól és önálló lesz az ország. Ezt az elképzelést Jézus eloszlatja vagy legalábbis igyekszik eloszlatni azzal, hogy az Isten országa lelki jellegéről és tartalmáról beszél hasonlataival. A magvetőről szóló példázat ezek szerint azt tanítja, hogy Isten megszólítja az embert, elveti szívébe az igazság tanítását és az emberen múlik, hogy miként fogadja azt. Engedi-e, hogy Isten uralma megvalósuljon az életében és így lelkiekben bőséges termést hozzon vagy elfojtja szívében az isteni kezdeményezést? Az emberen múlik, hogy a hit szemével meglátja-e és a megtérés által befogadja-e Isten országát.

Jézus a következőket mondta, amikor a néphez beszélt: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Mivel egészen személyes szintre emeli az Isten országa ügyét, érdemes személyesen válaszolnunk a nekünk szóló kérdésekre. Milyen talajra hull lelkemben az isteni üzenet? Hogyan hallgatom, olvasom Isten szavát? Hiszem-e, hogy Krisztus tanítása az örök életre vezet? Törekszem-e annak megélésére, megvalósítására? Küldetésemnek tekintem-e, hogy magam is hirdessem az örömhírt? Befogadom-e Isten országát, mint lelki valóságot értelmemmel és akaratommal?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus személye elé. E lelkület tömör megfogalmazása így hangzik a mai evangéliumban: „Nem különb a tanítvány mesterénél” (Mt 10,24). Soha nem találunk más személyt, aki fontosabb igazságokat taníthatna nekünk, mint Jézus, hiszen az ő tanítása az életet és az örök életet jelenti. Tanítását hallgatva mindig új oldalról ismerhetjük meg feladatainkat, ha életünk végéig tanítványai maradunk. Szenvedésével és halálával végigjárta előttünk az emberi élet útját. Induljunk el Jézus követésének útján! Indulni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.

A küldetés teljesítése veszélyekkel járhat, hiszen nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását, s ez a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek ellenére nincs okuk a félelemre, hiszen az isteni gondviselés mindig vigyáz rájuk.

Az evangélium utolsó szakasza arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon Mesteréhez, Jézushoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Magyar nemzetünk Istenhez fordulásáért, megtéréséért engesztelünk.

A kutyafáját…

„Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16,7b)

Óvodáskorú legkisebb gyermekemnek volt egy jókora ezüstös mérőszalagja, amit mindig magánál hordott. Bármit adtam rá, arra valamiképpen rá kellett csíptetni, bele kellett akasztani a mérőszalagot. Kéznél kellett legyen a szerszám, hogy mindent meg lehessen mérni vele: játéktraktort, jégkrémet, gördeszkát.

Alacoque Szent Margit vizitációs nővér a XVII. században felszólítást kapott Jézustól, hogy terjessze Jézus Szíve tiszteletét, és elsőpénteken járuljon szentáldozáshoz. Akik kilenc egymást követő elsőpénteken gyónással, áldozással megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagykilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.

„Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem…” (Ézsaiás 8:18 NIV)

Lehet, hogy nem tudsz megadni mindent a gyermekeidnek, amit szeretnél, vagy mindent, amit ők szeretnének, de van négy dolog, amivel tartozol nekik.

1) Légy velük kapcsolatban!

Egy házaspár egyszer elhatározta, hogy egy baráti családnak, akik a hatodik gyermeküket várták, járókát vesznek ajándékba.