Battaplébánia

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés

A nagyböjti evangéliumokban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik eljutottak a Jézusban való hitre. Általában egy csoda vagy egy csodás gyógyítás segíti őket abban, hogy előbbre jussanak a hit útján. Pontosan ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében kereste meg Jézust. A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. Vajon milyen jelet szeretnénk? Milyen jel képes hitet ébreszteni bennünk? Sokakat csak a tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el vagy még azok sem. Mi lenne, ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk Jézustól az élő hit ajándékát?

A húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára. Ebbe a sorba illeszkedik a halálos beteg fiú meggyógyítása. Az eset azt mutatja, hogy Istennek hatalmában áll életet, új életet adni az embernek. A tisztviselő fia már halálán van, amikor az Úr segít rajta apja kérésére. Jézus csupán egyszerű mondattal válaszol a kérésre: „Fiad él” (Jn 4,50). Az apát megnyugtatja ez a kijelentés. Amikor pedig személyesen tapasztalja meg Jézus szavának igazságát, akkor hit ébred benne. A húsvéti beszámolókban és tanúságtételeknél majd látni fogjuk, hogy az új életet kapott, a halálból feltámadt Jézussal való találkozások is hitet ébresztenek.
Jó volna, ha eljutnék erre a húsvéti hitre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés

A nagyböjti evangéliumokban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik eljutottak a Jézusban való hitre. Általában egy csoda vagy egy csodás gyógyítás segíti őket abban, hogy előbbre jussanak a hit útján. Pontosan ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében kereste meg Jézust. A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. Vajon milyen jelet szeretnénk? Milyen jel képes hitet ébreszteni bennünk? Sokakat csak a tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el vagy még azok sem. Mi lenne, ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk Jézustól az élő hit ajándékát?

A húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára. Ebbe a sorba illeszkedik a halálos beteg fiú meggyógyítása. Az eset azt mutatja, hogy Istennek hatalmában áll életet, új életet adni az embernek. A tisztviselő fia már halálán van, amikor az Úr segít rajta apja kérésére. Jézus csupán egyszerű mondattal válaszol a kérésre: „Fiad él” (Jn 4,50). Az apát megnyugtatja ez a kijelentés. Amikor pedig személyesen tapasztalja meg Jézus szavának igazságát, akkor hit ébred benne. A húsvéti beszámolókban és tanúságtételeknél majd látni fogjuk, hogy az új életet kapott, a halálból feltámadt Jézussal való találkozások is hitet ébresztenek.
Jó volna, ha eljutnék erre a húsvéti hitre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Megújult orgona és templomkert.

Március 30-án: vasárnap.
Ismétlés 2-án: szerdán.

Megújult orgona és templomkert.

Sokan a tudományos közösségben úgy gondolják, hogy a Wikipedia használhatatlan, megbízhatatlan információforrás. Azonban sommás véleményüket leginkább a korai Wikipedia állapotára alapozhatják. Az elmúlt években a közösségi enciklopédia moderálási elvei jelentősen szigorodtak, és ezek az elvek igencsak közel állnak a tudományos, szkeptikus elvekhez. Természetesen mindez nem ugyanaz, mint egy szakmailag lektorált (peer reviewed) tudományos folyóirat, de már messze nem egy teljesen szabadon szerkeszthető és szétbombázható platform.

Ez nem cirkusz, ez egy szentmise Svájcban. Hastáncosokkal, kígyóval, klarinétozó pappal, adománygyűjtéssel egy gyerekkórház részére.

Forrás

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés

Lelki világosság

A korábbi századok folyamán a felnőttek keresztelése főként a húsvéti vigília szertartás keretében történt. A hittanulók felkészülésének utolsó szakasza a húsvétot megelőző nagyböjt volt, amely időszakra az Egyház olyan szentírási szövegeket választott, amelyek segítik a keresztség felvételére készülőket a hit útján, rámutatva a hit ajándék jellegére, értékére és a hit szerinti élet jelentőségére. A szamariai asszonnyal való beszélgetést (múlt vasárnap), a vakon született ember meggyógyítását (mai nap) és Lázár feltámasztását a halálból (jövő vasárnap) ennek tükrében érdemes szemlélnünk.

Ennek megfelelően a testi látás és a lelki világosság, valamint a szemüket eltakarók és a lelki vakság témái kerülnek elő a mai evangéliumban. Az egyik oldalon azok állnak, akik megkapják a látást és elfogadják az általa jelképezett hitet, a másikon pedig a lelkileg elvakultak, akik elutasítják a hitet. János evangélista részletesen írja le a vakon született meggyógyítását. Az elbeszélés a gyógyítás leírásával kezdődik, ezt követi a történtekre való magyarázatkeresés a farizeusok részéről, majd pedig az immár látó személy visszatér Jézushoz, aki tanítást ad a hitbeli látásról és a lelki vakságról.

A gyógyítás eseménye egyszerű. Jézus sarat csinál, azt a vak szemére keni, megparancsolja neki, hogy mossa le, s mire ezt megteszi és visszatér, arra lát. Ezt az egyszerű csodát János evangélista egy nagyobb keretbe foglalja, amelyben a tanítás a lényeges. Jézus cselekedete mellékes csupán, ezt jelzi, hogy tanít, beszél, miközben a néhány mozdulatot megteszi. Az elbeszélésben több olyan kérdés is előkerül, amelyek nem csupán a korabeli vallásos zsidóságot foglalkoztatták, hanem az első keresztény közösségek között is felmerültek. Kettőt említsünk ebből mai elmélkedésünkben.

A korabeli felfogás szerint minden testi betegség vagy fogyatékosság hátterében az emberi bűn áll. Aki bűnös, azt Isten valamilyen betegséggel sújtja, még akkor is, ha bűne rejtve marad más emberek előtt. Még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy valaki nem a saját, hanem például a szülei bűne miatt kénytelen elszenvedni testi baját. E felfogásra utal a tanítványok kérdése: „Ki vétkezett? Ő vagy a szülei?” (Jn 9,2). Válaszában Jézus elutasítja ezt a feltételezést, s kifejezi, hogy a bűn és a betegség között nem áll fenn ilyen kapcsolat. Ne gondoljuk, hogy az egykori zsidó nézet nincs jelen napjaink keresztényeinek gondolkodásában! Amikor valakit betegség vagy baleset ér, hányszor hallani kérdését: „Mit vétettem, hogy az Isten ezzel ver?” Két szempontból is helytelen ez a gondolkodásmód. Egyrészt, mert nincs feltétlenül kapcsolat a bűn és a betegség között, másrészt pedig azért, mert Isten nem könyörtelen, aki minden pillanatban azt lesi, hogy ki vétkezett és bűnét azonnal megtorolja azzal, hogy ráhozza a bajt. Jézus új összefüggésbe helyezi a betegséget: a vak betegségén és gyógyulásán keresztül Istent akarja megmutatni, kinyilvánítani jóságát. A minket érő betegségeket, tragédiákat ennek fényében érdemes inkább jelnek és figyelmeztetésnek tartanunk, mintsem büntetésnek.

A történet választ ad arra a sokszor hangoztatott kérdésre, hogy miért nem történnek napjainkban is nagyszámban látványos gyógyulások. Látnunk kell, hogy nem minden beteg gyógyult meg Jézus korában. Értelemszerűen az evangélisták azokat az eseteket jegyezték le, amikor Jézus csodákat tett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkitől is megtagadta volna a segítséget Jézus, hiszen mindenkit meggyógyított, aki hittel, a gyógyulás reményében fordult hozzá. De ne feledkezzünk el arról, hogy a sikertelen názáreti tanítás története így zárul: „Nem tett ott sok csodát hitetlenségük miatt” (Mt 13,58). Napjainkban is történnek orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulások például a Mária-kegyhelyeken, igaz, kevés számban. Ezek az esetek azt bizonyítják, hogy ahol igaz hit, Istenbe vetett bizalom, iránta való őszinte szeretet van, ott történnek csodák. Miért várnánk csodákat ott, ahol a hitetlenség és Isten elutasítása uralkodik?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Köszönjük neked a hit ajándékát! Köszönjük, hogy a hit által világosságot gyújtottál életünkben! Köszönjük, hogy megadtad nekünk a hit ajándékának elfogadását, a neked való engedelmességet és az irántad való bizalmat. Tudjuk, hogy a hitetlenség nem azért uralkodik a világban, mert bárkitől is megtagadnád a hit ajándékát, hanem azért, mert egyesek nem fogadják el azt és szembefordulnak szereteteddel. Értük imádkozunk, hogy elvakultságuk börtönéből kilépve meglássák a hit világosságát és elfogadják azt! Vezess minden embert a hit és az üdvösség útján!

Hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak részére