Május 4-én a Gárdonyi család, a Kaposvári Egyházmegye, a Somogyiak Baráti Köre, valamint Szőlősgyörök önkormányzata hatodik alkalommal rendezte meg a Göre Gábor Humorkonferenciát a Somogy megyei településen. Az eseményen előadást tartott és szentmisét mutatott be Varga László kaposvári megyéspüspök.
A rendezvényről részletes beszámoló a Magyar Kurírban olvasható itt.
1.1. Egyházi válság és a Szentlélek-keresztség
A mai egyház nehéz átmeneti időszakot él át. Egyre többen veszítik el hitüket. Számos felmérés szerint az emberek vallásos hitének láthatólag igen kevés kihatása van a mindennapi életükre, választásaikra és értékrendjükre. A templomba járók közül sokan kiábrándultak és elégedetlenek. Van kiút! Meg vagyok győződve róla, hogy van. Jézus azt mondta: „Ti keressétek először Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá” (Mt 6,33). Más szóval: koncentráljatok a kereszténység alapvető igazságaira, és minden más a helyére fog kerülni. A teológiának ezt az alapkövét, örömhírnek kérügmának hívjuk.
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,30-35
Elmélkedés
A csodálatos kenyérszaporítást követően a jelenlévők jelet kérnek Jézustól. Milyen jelre gondolnak? Könnyen kitalálhatjuk ezt abból, hogy felidézik az ószövetségi időkből, Mózes korából azt, amikor a pusztában Isten mannával táplálta a választott népet. Jézus korában elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli majd az egykori manna-csodát és kenyérrel táplálja a népet. Az embereknek rögtön ez juthatott eszébe, amikor a megszaporított kenyérből sok ezren jóllaktak, s ezért kérnek Jézustól újabb jelet, mégpedig olyan jelet, amivel egyértelműen bizonyítja, hogy személyében eljött a Messiás.
Ilyen jelet Jézus nem akar mutatni, hanem inkább azzal folytatja tanítását, hogy ő az élet kenyere az emberek számára. Olyan kijelentés ez, amely hitünk lényeges tartalmát világítja meg. Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Hiszünk abban, hogy az átváltoztatás csodája a szentmisében történik. Hiszünk abban, hogy a szentáldozáskor Krisztus testét, az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz. Hiszünk abban, hogy a szentáldozás hatása az Úrral való lelki egyesülés. Hiszünk abban, hogy eggyé válunk, közösséget alkotunk mindazokkal, akik ugyanabból a Szent Kenyérből, Krisztus testéből részesülnek. A szentmise megőriz minket a krisztusi hitben.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!
A szomáli születésű Ayaan Hirsi Ali 2010-ben, egy ausztrál tévéműsorban fejtette ki véleményét a keresztények evangelizálási feladatairól.
Forrás: gloria.tv
Hogyan kérjük a Szentlelket?
A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jn 6,22-29
Elmélkedés
A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek keresni kezdik Jézust. Ő persze jól látja, hogy nem az Isten országáról szóló tanítása miatt keresik, hanem a látványos csoda miatt. Ekkor a mennyei kenyérről tanítja őket, ami azt eredményezte, hogy egészen komoly kérdést intéznek hozzá: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” A kérdés azt jelzi, hogy ugyan nem nagyon értették meg az Úr szavait a mennyei kenyérről, de legalább megérezték, hogy valamit tenniük kell, amivel elnyerik Isten tetszését. Talán valamilyen áldozatra gondoltak, vagy önkéntes böjt vállalására, esetleg valamilyen fogadalmi imára, ami kifejezi vallásosságukban való megújulásukat.
Jézus válaszát bizonyos értelemben figyelmeztetésnek vehetjük: nem a vallásosság külső cselekedetei a fontosak, hanem az emberi szív szándéka, amely a hitben fejeződik ki. Ezt mondja Jézus: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jézus a mennyei Atya küldötte, akinek megtestesülésével, világra jövetelével az üdvtörténet új korszaka kezdődött el. Ő ajándékozza nekünk az üdvösséget, ezért kell benne hinnünk, hozzá csatlakoznunk, hozzá hasonlóvá válnunk. Érdemes Jézus megváltó kereszthalálának fényében felülvizsgálnom múltamat. Érdemes az ő feltámadásának fényében élni jelen életemet. És érdemes az örök élet reményében terveznem jövőmet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Néhány hónapja egyazon héten két temetés is történt közösségünkben. Mindkét esetben olyan férfiakat temettek, akiket ismertem, hosszú életet éltek, és nagy családjuk volt. Feltételeztem, hogy a két temetés nagyon hasonló lesz. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Ne legyél szolga.
Heti egy napot pihenésre szánni nagyon forradalmi ötlet volt a negyedik parancsolat születésekor. De ez a parancsolat ennél többet is tesz: A pihenőnapot rabszolgákra és állatokra is kiterjeszti, mozgásba lendítve egy lassú folyamatot, ami a raszolgaság megszűnését és az állatok könyörületes kezelését eredményezte.
Amint Dennis Prager elmondja, a negyedik parancsolat élet-megváltoztató ereje ma is legalább olyan valós, mint régen volt. Csak kérdezd meg egy munkafüggő élettársát, milyen lenne, ha felesége/férje heti egy napot családdal és barátokkal töltene.
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,1-19
Elmélkedés
Szeretsz-e engem?
A húsvéti időszakban a feltámadt Jézus jelenéseiről olvasunk az evangéliumokban. E jelenések egyrészt megerősítik az apostolokat, hogy az Úr valóban él, feltámadt a halálból, másrészt fokozatosan feltárják küldetésüket, miszerint tanúságot kell tenniük az Úr megváltó haláláról és feltámadásáról. A mai vasárnap evangéliuma, amely a csodálatos halfogást, majd ezt követően Péter vallomását és a neki szóló különleges hatalom adását beszéli el, megfelel a kettős szándéknak.
A történet Péter apostol kezdeményezésével indul, aki ezt mondja társainak: „Megyek halászni.” Kissé meglepődünk ezen a kezdeményezésen, hiszen három évvel korábban, Jézus nyilvános működésének kezdetén, amikor az Úr meghívta első tanítványait, Péternek a következő ígéretet tette: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10). Talán elfelejtette volna Péter ezt az ígéretet? Eredeti mesterségét mindenesetre nem felejtette el, megvan még a régi bárka, megvan a háló és itt vannak társai is, akikkel korábban együtt halászott. Karja talán kissé elszokott az evezéstől és a háló kivetésétől, de a korábban sokszor gyakorolt mozdulatokat nem felejtette el. Társai hozzá hasonlóan gondolkodnak, követik Pétert, ők is úgy gondolják, hogy az évekig tartó tanítványi élet után most vissza kell térniük ahhoz a munkához, amitől egykor Jézus elszólította őket.
Az egész történetet be lehetne állítani nagyon pozitívan is, miszerint tulajdonképpen nem is akartak visszatérni eredeti mesterségükhöz és munkájukhoz, csupán el akartak kezdeni valami újat és a lelkesedés vezette őket, de ha őszinték vagyunk, akkor nem ez érződik ki a jelenetből, hanem a csalódottság. Nincs szó itt új hivatásuk felismeréséről, hanem inkább elkeseredett embereket látunk, akiknek nagy álma Mesterük halálával szertefoszlott, s most halászni indulnak, mert úgy érzik, máshoz nem értenek. Csalódottságukat fokozza a sikertelen munka, az eredménytelen fáradozás, hiszen egyetlen halat sem tudnak fogni. Ebből a vert helyzetből csak felemelkedni lehet, s jön is a fordulat, mégpedig Jézus megjelenésével, akit azonban csak azt követően ismernek fel, hogy szavára kivetik a hálókat, s a hálók azonnal megtelnek hallal. Ez a jel, ez a csoda segíti őket a felismerésben: aki segített nekik, nem lehet más, mint Jézus, akinek közelében számos hasonló csodát megtapasztaltak. Az evangélista így összegzi az apostolok tapasztalatát: senki sem kérdezte meg, hogy ki tett csodát, mert mindannyian tudták, hogy az Úr az.
A csodálatos halfogás után Jézus háromszor kérdezi meg Pétert, hogy szereti-e őt, s Péter háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. Jézus nem arra kíváncsi, hogy Péter szereti-e a nyájat, amelynek vezetését rá akarja bízni, hanem hogy szereti-e őt. Egyedül az Úr iránti szeretet lehet az alapja annak, hogy valaki a krisztusi közösség vezetője legyen. Mert a nyájat csak az tudja majd szeretettel szolgálni, aki szeretetből odaadta életét az Úrnak.
Nem csak az Egyház vezetőinek, hanem minden krisztushívőnek érdemes időről időre megújítani szeretetét Jézus iránt, amely szeretet biztos alapja az Egyháznak és Isten országáért végzett szolgálatunknak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te megelőző és mindent felülmúló szeretetednél nincs nagyobb. Azért jöttél el emberi világunkba, azért lettél emberré és éltél a földön, azért tanítottad az embereket, azért vállaltad a szenvedést és a halált, azért támadtál fel a halálból és küldted el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük a mennyei Atya végtelen szeretetét. Éljen bennünk a te szereteted és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálom életem értelmét. Segíts, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet feléd és embertársaim iránt.
A Szentlélek személye
