Battaplébánia

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés

A húsvéti időszakban újra felidézzük Jézus vízen járásának eseményét, erről olvasunk a mai evangéliumban. E csodával Jézus azt bizonyítja, hogy úr a természet felett, ha akarja, nem vonatkoznak rá ennek a világnak a fizikai törvényei. A vízen járással igazolja tanítványai előtt, hogy valóban Isten. Az esetnél lényeges Jézus bátorító szava: „Én vagyok, ne féljetek!”

E három elemmel a feltámadt Jézus megjelenései alkalmával is találkozunk. A feltámadt Krisztus megdicsőült testére már nem vonatkoznak a fizikai törvények, nem jelent számára akadályt a zárt ajtó, képes bárhol megjelenni. Feltámadása utáni megjelenéseivel Jézus igazolja övéi előtt, hogy valóban Isten. A félelmükben bezárkózó apostolokat így köszönti: „Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek!” (Lk 24,36).

A vízen járás csodáját és a Feltámadott megjelenéseit, még egy negyedik elem is összeköti, amely a mi számunkra nyújt fontos vigasztalást: az Úr nem hagyja magára tanítványait, hanem a nehéz, kilátástalan helyzetben is övéivel marad és vezeti őket a biztos cél felé. Ezt érezhették meg az ellenszélben evező tanítványok, ezt érezték a félelmükben bezárkózó apostolok és mi is ezt érezhetjük, amikor az élet gondja keresztként nehezedik ránk. Az Úr velünk van, megnyugtat minket, és reményt, a feltámadás reményét önti belénk, hogy megingásaink, megtorpanásaink után újra elinduljunk és továbbhaladjunk az üdvösség felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Köszönöm megnyugtató szavaid!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,6-14

Elmélkedés

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma az utolsó vacsora termébe hív minket. Jézus arról beszél, hogy egyedül általa ismerhetjük meg az Atyát és általa juthatunk el hozzá. Az apostolok szinte teljesen szótlanul hallgatják Mesterük búcsúbeszédét, de ezt hallva Fülöp a következőt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” A kérés úgy hangzik, mintha nem is hallotta volna meg az Úr korábbi szavait, ezért Jézus újra elmondja, hogy aki őt látja, az tulajdonképpen az Atyát látja. Aztán hozzáteszi: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.” Az Atya és Fiú szeretetközösségére és cselekvési egységére utalnak ezek a szavak, amelyeket igaz kinyilatkoztatásnak kell tartanunk.

A kijelentésben visszacsengenek azok a szavak, amelyeket János evangélista írásának kezdetén olvashatunk: „Istent soha nem látta senki, az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18). Ezen a helyen, tehát az Ige-himnuszban János evangélista hitvallását olvassuk, amely egyúttal az Egyház hite is. Az utolsó vacsorán viszont már Jézus mondja ki ugyanezt önmagáról.

Mi a tartalma ennek a kijelentésnek? Jézus személyében jelen van az Atya. Jézus cselekedeteiben az Atya irgalmassága mutatkozik meg. Jézus tanításában az Atya szól hozzánk. Jézus arcára tekintve az Atya arcát láthatjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36

Elmélkedés

Jézus földi életének cselekedetei felülmúlják mindazt, amire egy ember képes lehet. Ezt bizonyítják csodái és gyógyításai. Tanítása felülmúl minden emberi igazságot, mert azt hirdeti, amit az Atyától hall, s amit az Atya bízott rá. Az Úr feltámadása felülmúlt mindent, amit az ember el tud képzelni az élet végéről, hiszen a húsvéti feltámadás azt hirdeti, hogy van folytatás, Isten a halál után képes új életet ajándékozni.

A mai evangéliumban Jézus önmagáról a következőt mondja: „Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit.” Azt jelenti ez a kijelentés, hogy nem csak cselekedeteivel, tanításával és feltámadásával, hanem önmagában a létezésével is felülmúl mindenkit. Ő nem a földről származik, hanem a mennyből jött el emberi világunkba. Aki szembeszáll vele és elutasítja őt, az földiesen gondolkodik és elutasítja az ég vonzását. Mi, akik emberek, Isten teremtményei vagyunk, arra kapunk meghívást Teremtőnktől, hogy váljunk hasonlóvá ahhoz, akiben megjelent a bűntelen ember, Jézus Krisztushoz, aki valóságos ember és valóságos Isten. cselekedjünk úgy életünk helyzeteiben, ahogyan az Úr cselekedne! Szavaink legyenek egységben tetteinkkel, miként ez Jézus személyére is igaz. Életünket jellemezze a szolgálat és az engedelmesség, ahogyan erre a mi Urunk példát mutatott. Így fogunk majd felülemelkedni az emberi gyengeség és esendőség korlátain, így jutunk el a mennybe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Feltámadt Urunk, te azt a küldetést adtad apostolaidnak és tanítványaidnak, hogy legyenek feltámadásod tanúi, hirdetői, és ők engedelmeskednek kérésednek. Ennek köszönhetően kezdett el egykor terjedni a feltámadás örömhíre, és lettek egyre többen hívőkké, csatlakoztak az Egyházhoz, a benned és feltámadásodban hívők közösségéhez. E közösséghez tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk jelenlétedet, s akik szintén azt a küldetést kapjuk, hogy legyünk a feltámadás hirdetői a világban. Segíts minket, hogy feltámadásodba vetett hitünket mindig megvalljuk és az üdvösség örömhírét apostoli buzgósággal terjesszük!

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

A mai napon Jézus nevelőapját, Szent Józsefet, mint a munkás élet példaképét ünnepeljük. Életútja ugyanolyan hitbeli zarándokút, az engedelmesség és a szolgálat útja, mint jegyese, Mária élete. Szűz Mária, amikor az angyali üdvözletkor értesül küldetéséről, a megváltás művében betöltendő szerepéről, akkor kimondja az igent, elfogadja Isten vele kapcsolatos tervét: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38).

József egy álombeli látomásban ismeri meg saját küldetését, és jegyese, Mária anyaságának titkát. Ez téríti el attól, hogy elküldje, elbocsássa Máriát és megszakítsa vele a jegyességet. Nem értette ugyanis korábban, hogy miként születhet gyermeke Máriának, de az álomban megismeri Isten szándékát. Ezt az isteni akaratot József nem szavakkal, hanem tettel fogadja el, egyszerűen azzal, hogy „úgy cselekedett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki” (Mt 1,24). Ez az engedelmes cselekvés jellemezte őt a későbbiekben is. Mindennapi munkájával fejezte ki szeretetét, gondoskodását családjáról. A munka és a szolgálat nem volt megalázó számára, hanem eszközül szolgált ahhoz, hogy közelebb kerüljön a Megváltóhoz, részese legyen a megváltás művének és együttműködjön az emberek üdvösségét akaró Istennel.

Ahogyan Szent József számára a munka a mindennapi élet megszentelését jelentette, ugyanúgy mi is odaadó szolgálatunkkal és becsületes munkánkkal törekedjünk az életszentségre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!