Battaplébánia

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12

Elmélkedés

Jézus arra bátorít minket a mai evangéliumban, hogy bizalommal forduljunk Istenhez kéréseinkkel. Ezt persze sokszor bátorítás nélkül is megtesszük, hiszen gyakran kerülünk olyan élethelyzetbe, amit nem tudunk megoldani és Isten útmutatását, segítségét kérjük. Nincs is ezzel semmi gond, ha Istent nem automataként képzeljük el, aki minden kérésünket azonnal teljesíti, hanem rábízzuk magunkat gondviselésére. És arra is érdemes odafigyelnünk, hogy valóban a lelkünk üdvösségét szolgáló ajándékokat kérjünk tőle.

Oda kell figyelnünk arra is, hogy ne csak a magunkét mondjuk, hanem meghallgassuk Istent. Ezen a ponton szorosan kapcsolódik mindennapi imádságunk és mindennapi szentírásolvasásunk. Mindkettő azért válik számunkra lelkileg gyümölcsözővé, mert visszatalálunk önmagunkhoz, felismerjük magunkban Isten teremtményét, és engedjük, hogy Teremtőnk kommunikáljon velünk, az élő Isten megszólítson és üzenetével vezessen minket.

Ne álljunk meg azon a ponton, hogy megértjük, azaz értelmünkkel felfogjuk az evangélium üzenetét, hanem engedjük, hogy az érzelmeinkre és az akaratunkra is hatással legyen az üzenet. Így találkozhatunk Jézussal, akitől az üdvösséget várjuk, s aki által mennyei Atyánk szól hozzánk. Isten azért szól hozzánk, hogy megszabadítson minket félelmeinktől és aggodalmainktól, begyógyítsa lelkünk sebeit, és vezessen minket önmaga és az örök élet felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus nem mutatott semmilyen jelet azoknak a farizeusoknak és írástudóknak, akik újabb csodajelet kértek tőle annak igazolására, hogy ő a Messiás. A csodákat váró népnek szintén nem mutat jelet Jézus, ahogyan erről a mai evangéliumban olvashatunk, hanem tanítani kezdi őket. Beszédében két ószövetségi példát hoz fel, amelyek azt szemléltetik, hogy érdemes odafigyelni Isten küldötteinek bölcs beszédére és figyelmeztetésére, érdemes megszívlelnünk mindazt, amit Isten üzen nekünk. Ninive városának lakóihoz Isten azért küldte el Jónás prófétát, hogy megtérést hirdessen számukra. És ők odafigyeltek a prófétai szóra, az isteni figyelmeztetésre, böjtöt tartottak és kifejezték bűnbánatukat. Dél királynője is azért jött Salamonhoz, mert hitt abban, hogy bölcsességében Isten igazsága lelhető fel.

A nagyböjti időszak megnyitja szemünket arra, hogy Isten bennünk él. Megnyitja fülünket arra, hogy meghalljuk Isten figyelmeztetéseit. És megnyitja szívünket arra, hogy a bennünk élő Isten szeretetét megosszuk embertársainkkal.

A nagyböjti időszak megnyitja értelmünket annak felfogására, hogy egyedül Isten képes arra, hogy megváltoztassa az emberek szívét. Egyedül ő tud bűnös emberekből szentté alakítani minket. Egyedül ő tudja betölteni vágyunkat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez, az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, te követésedre hívsz engem és minden embert. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15

Elmélkedés

A nagyböjti jámbor cselekedetek – a böjt, az imádkozás és az adakozás – szorosan összetartoznak. Mindhárom azt segíti elő, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A mai evangélium kapcsán, amelyben Jézus imádkozni tanítja tanítványait és minket, az imádsággal kapcsolatban fogalmazzunk meg néhány gondolatot.

Napjainkban sokan vélik, hogy az imádkozás, azaz az Istennel való beszélgetés, csupán szellemi cselekedet az ember részéről. Az Egyház hagyományában azonban a test és a lélek imája elválaszthatatlan egymástól. A testünkkel is ugyanazt kell kifejeznünk, mint ami a lelkünkben él, hogy tudniillik Isten után vágyakozunk és vele egyesülünk. Magyarul: figyeljünk oda imádkozás közben a testtartásunkra. Érdemes összetennünk, összekulcsolnunk a kezünket, hogy ne matassunk közben különféle tárgyakkal, mert ez elvonja a figyelmünket az imáról és Istenről. Időnként érdemes kitárnunk a karjainkat Isten felé, kifejezve ezzel lelkünk felemelésének szándékát, vágyát. A térdelés nem a legbuzgóbbak kiváltsága, hanem az alázatosak testtartása. Érdemes imádkozással kezdeni minden napunkat. A napi fárasztó munka közben is érdemes megállni egy kis időre, hogy imádkozzunk. Napközben is, de különösen este fontos, hogy ne csak imádságos gondolatok járjanak a fejünkben, hanem hangosan kimondjuk az ima szavait. Legyen időnk arra is, hogy másokkal együtt, közösen imádkozzunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!