Battaplébánia

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Az evangéliumi esemény helyszíne Kafarnaum városa, ahol Jézus a zsinagógában kiűzte a gonosz lelket a megszállott emberből. Márk evangélista kissé sietősen mutatja be az eseményeket, a jelenetek meglehetősen gyorsan váltják egymást. Az ördögűzést követően már Simon Péter házában találjuk Jézust, ahol újabb csodát tesz, meggyógyítja Péter anyósát, aki lázas beteg, majd újabb gyógyítások és ördögűzések következnek, amelyeket már nem részletez az evangélista. Másnap Jézus rögtön tovább indulna, annak ellenére, hogy az apostolok állítása szerint mindenki őt keresi, amely arra utal, hogy újabb gyógyításokat várnak tőle.

Az események gyors váltakozása nem azt jelenti, hogy Jézus sietne vagy nem volna türelme az emberekkel foglalkozni. És nem is azt jelenti, hogy ne akarná meggyógyítani a betegeket, vagy hogy elfáradt. Az események gyorsaságával, siettetésével az evangélista talán azt akarja érzékeltetni, hogy mennyire megmozdulnak az emberek Jézus közelében. Tevékenységének híre gyorsan terjed, hamar értesülnek róla. A tömegek, most még csak a csodák, a rendkívüli jelek miatt keresik izgatottan, de hamarosan elkezd tanítani is, amely újabb lendületet hoz az Úr tevékenységébe. Jézus tetteiből, személyéből életerő árad, amely megmozdítja az emberek lelkét. Vajon elindít-e, vonz-e engem ez a Jézusból áradó életerő?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés

Az első tanítványok meghívása után Márk evangélista Jézus hatalmát mutatja a kafarnaumi zsinagógában végzett ördögűzéssel. A történetből kiderül, hogy ki valójában az a Jézus, aki az azonnali engedelmesség vágyával megszólította, meghívta a tanítványokat, és aki ellentmondást nem tűrően parancsol a gonosz léleknek, aki engedelmeskedve ennek a parancsnak, azonnal elhagyja az általa megszállt embert. Igen, akinek szavában ilyen nagy erő rejlik, ő az Isten Szentje.

A történetben az Úr cselekedetének tétjére érdemes odafigyelnünk. Vagy a gonosz lélek lakik bennünk vagy Isten él bennünk. Az ember vágya nyilvánvalóan az, hogy Isten éljen benne, az ő jósága és szeretete. Isten képmásává válni nem a mi művünk, nem a mi erőfeszítésünk eredménye, hanem Isten gondoskodásának, irgalmának köszönhető. Ő az, aki megszabadít minket a gonosz befolyásától és megadja nekünk a szabadságot, hogy megismerjük őt és vele éljünk. Isten ajándéka számunkra tulajdonképpen nem az, hogy megismerhetünk belőle valamit, hanem az, hogy bennünk szeretne élni, és felkínálja számunkra, hogy benne éljünk. Az Istenben való élet a szenvedélyektől való megszabadulást, a gonosz hatalmának megtörését jelenti, aminek pozitív oldala a lelki tisztaság, megnyugvás és öröm. Engedjük, hogy bennünk éljen Isten és az ő szeretete!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés

Rögtön nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat hív maga mellé. A mai örömhírben az első négy tanítvány meghívását mutatja be Márk evangélista. Először Simont és testvérét, Andrást, majd pedig közvetlenül ezután ismét egy testvérpárt, Jakabot és Jánost hívja meg az Úr. Mindannyiuk felé egyetlen rövid kérés, felszólítás hangzik el: „Jöjjetek utánam!” A megszólítottak pedig azonnal engedelmeskednek, rögtön indulnak. Nincs szükség arra, hogy megbarátkozzanak azzal a gondolattal, hogy eddigi mesterségükkel, a halászattal felhagyjanak és új feladat, küldetés vár rájuk. Esetükben nincs szó felkészülésről vagy gondolkodási időről, nem mérlegelnek és nem tesznek fel kérdéseket jövőbeli várható feladatukkal kapcsolatban, hanem mindent elhagyva, késlekedés nélkül Jézus nyomába szegődnek.

Az első négy tanítvány részéről a meghívás elfogadása mintául szolgál mindazok számára, akiket az Úr megszólít és meghív. Ez a meghívás egyeseknél valóban váratlanul, szinte előzmények nélkül éri az embert, mindjárt az Úrral való első találkozáskor. Az egykori tanítványok válasza, indulása megmutatja, hogy mi a helyes válasz ebben az esetben. Mások esetében, akik már ismerik az Urat egy ideje, szintén váratlanul jöhet egy új feladat felismerése. Ők se késlekedjenek, hanem lelkesen fogadják el az új küldetést!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!