Az alábbiakban a Catholic News Agency (CNA) január 11-ei interjúját közöljük Athanasius Schneiderrel, a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, aki egyike az Amoris Laetitia első püspöki korrekciójának szánt „hitvallás” szerzőinek.
CNA: Excellenciás úr, mondana valamit annak a hitvallásnak a szükségességéről, amelyet ön, Peta érsek, és Lenga érsek kiadtak? Mi indította önöket a megfogalmazására?
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21
Elmélkedés
A mai evangéliumi szakasz egy rövid beszámoló a tizenkettő kiválasztása utáni eseményekről. Jézus lejött a hegyről, ismét a nagy tömeg közepette találjuk őt és tanítványait. Vélhetően újra tanítja a népet és meggyógyítja a betegeket, amely tevékenységében a kiválasztottak is szolgálatára, segítségére vannak immár, bár feladatuk e helyen nincs részletezve. A tizenkét kiválasztott személy egysége a Mesterrel ugyanakkor vitathatatlan, ettől kezdve minden cselekedetének tanúi ők.
A szövegrészlet érdekes megjegyzése így hangzik: „még evésre sem volt idejük.” A kijelentés nem Jézusra vagy a tanítványaira vonatkozik, hanem a tömegre. A Jézus köré gyülekező népet a rajongás, a tántoríthatatlan kíváncsiság vezeti, egyéni szükségleteikkel mit sem törődve keresik Jézus közelségét.
Ezt követően új szereplők tűnnek fel, Jézus rokonsága. Márk evangélista megjegyzése szerint azért érkeznek, hogy Jézust magukkal vigyék, hiszen a szóbeszéd szerint „eszét vesztette”, ezért a család tekintélyét akarják megvédeni, amikor Jézust el akarják távolítani a nyilvánosság elől. Megjelenésük és szándékuk kérdéseket vet fel. Kik terjeszthették Jézusról, hogy eszét vesztette? Mi alapján fogalmazódik meg egyesekben ez a vád? Miért hisznek ennek a szóbeszédnek a családtagok?
Keresem-e Jézus közelségét? Engem milyen szándék vezet?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy téged követ, szolgál neked újítva tisztaságát. Napkelte hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a nap ragyogjon benn örökre, hogy érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
Isten kegyelméből 2017. július 14-16-a között részt vehettem Hargitafürdőn a dr. Gál Péter atya által tartott lelkigyakorlaton. Valóban a Jóisten támogatott néhányunkat abban, hogy az első keresztvetéstől az utolsóig részt vehettünk, reggel-este kijuthattunk Csíkszeredából és környékéről a lelkigyakorlatra. Én már sok lelkigyakorlaton vettem részt, és mindig jól választottam. Ez alkalommal nem így történt. A Jóisten hívott meg erre a hétvégi szent időre, és szavakba nem foglalható kegyelmeket adott, akkor és úgy, amikor és ahogyan nem vártam.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a teológia meglátta a napvilágot, művelői úgy fogták fel azt, mint a hitben és a hitről való elmélkedést a Kinyilatkoztatás és az értelem kettős fényében. Kinyilatkoztatás, hit, értelem – ez a teológia három nélkülözhetetlen eleme.
A keresztény szóhasználatban a kinyilatkoztatás aktív értelemben szerepel: azt a cselekedetet jelöli, amelyiknek révén Isten ismereteket közöl saját magáról. A Kinyilatkoztatást csupán a hit világosságában foghatjuk fel annak, ami: Isten szavának. A teológia létrejöttének harmadik, elengedhetetlen része a teológus esze, pontosabban értelme. Ezt az értelmet azonban ne úgy képzeljük el, mint a hittel párhuzamba állítható, de rajta kívül álló dolgot. Egyedül a hívő értelem képes arra, hogy teológusként működjön. (…)
Isten az imádság parancsával és ajándékával hallatlan nagy hatalmat adott az emberiség kezébe. A Mindenható világos ígéretekkel kötelezte magát, hogy könyörgéseinknek megfelelően fog velünk eljárni, ha hittel és Jézus nevében folyamodunk hozzá. Felhívásával: „Imádkozzatok”, az Úr váltót adott a kezünkbe, amelynek beváltására kötelezte magát. Igen, az imádság a legnagyobb hatalom a világon, „mert annak kezét mozgatja, aki irányítja a világot”. Az ima páratlan lehetőséget nyújt, mert vele és általa mindent befolyásolhatunk és megváltoztathatunk: embereket, ügyeket, bajokat, kapcsolatokat. Az imádságnak ereje végtelen.
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19
Elmélkedés
Az előzményekben Jézus a Galileai-tenger környékét járta be, itt tanított és gyógyította a betegeket. Most elhagyja a tengerpartot és felmegy egy hegyre. Már önmagában a helyváltoztatás, illetve a felfelé haladás is jelzi, hogy egy ünnepélyesebb, a hétköznapok tevékenységének sorából kiemelkedő cselekedetre készül. A bibliai történetekben a hegy az Istennel való találkozás helye. Jézus sokszor megy fel valamilyen hegyre, hogy imádkozzon és imádságban ismerje meg a mennyei Atya szándékát, akaratát. Az evangélista e szempont miatt is hangsúlyozza a hegyre való felmenetelt. A tizenkettő kiválasztása tehát az Isten szándékának megfelelően Jézus küldetésének része. Azzal a szándékkal választja ki nagyobb tanítványi köréből a tizenkettőt, hogy állandóan vele legyenek, majd pedig később küldetést adjon nekik.
A tizenkettes szám jelképes, utal Jákob tizenkét fiára, a választott nép törzseinek számára. Az Úr küldetése tehát az egész választott néphez szól. Ugyanakkor egy új közösségre is utalás, Isten újszövetségi népére. Az Isten országába ugyanis Jézustól minden ember meghívást kap, bármely néphez, nemzethez is tartozik. A kiválasztottak egységben vannak Mesterükkel és egymással, valódi közösséget alkotnak, akik majd az Úr távozása után közösen tesznek tanúságot Jézus tetteiről.
Engedelmeskedem-e Jézusnak, ha kiválaszt valamilyen feladatra?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a fiatalokat az emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják szavadat! Adj nekik bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat! Add nekik a te erődet, hogy a te nevedben és a te munkatársadként fáradozzanak az emberek megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az embereket hozzád és a mennyei Atyához vezessék!
Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök írása a bevándorlásról és annak keresztény megközelítéséről.
A krízishelyzet
A Közel Keleten és Észak-Afrikában az utóbbi évtizedben hatalmas humanitárius katasztrófa alakult ki. Irakban 2003 óta fegyveres összecsapásokban kb. 500 000 ember vesztette életét. Szíriában 2011 óta legalább 400 000 áldozata van a háborúnak. Az Iszlám Állam által ellenőrzött területen több mint 400 templomot és 1400 mecsetet leromboltak, emberek tízezreit ölték meg a vallásuk, vagy etnikai hovatartozásuk miatt, főként keresztényeket, jazidokat, valamint alavitákat és más síitákat.
Valtorta Mária írásainak legnagyobb részét mindenféle nehézségek között adták ki. Nem kísérte hírverés, mégis, csodálatos módon, csöndben terjed Olaszországban és szerte a világon, és beérnek a teljes áldozat lelki gyümölcsei. Írásai kb. tizenötezer füzetoldalnyit tesznek ki kézírásban. Ezeket főleg 1943. április 23-a és 1947. április 27-e között vetette papírra, kis részüket pedig 1948 és 1951 között.
A tizenötezer oldalt kedvezőtlen időkben és körülmények között (háború, kitelepítés, nélkülözések, betegség és mindenfajta megpróbáltatás közepette) írta. Nem készített előzetes vázlatokat vagy piszkozatot, hanem közvetlenül, azonnal írta tele a 122 füzetet, minden átnézés, újra fogalmazás vagy javítgatás nélkül. Nem álltak rendelkezésére tudós személyek vagy megfelelő könyvek, a Szentírás és X. Pius Katekizmusa kivételével.
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés
A mai napon ünnepelt Árpád-házi Szent Margit mindössze három esztendős volt, amikor a domonkos rendi apácák veszprémi kolostorába került. Szülei, IV. Béla király és felesége a tatárok támadása elől Dalmáciába menekülvén fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Istennek ajánlják, ha az ország felszabadul a tatárok uralma alól. Ezt a fogadalmukat teljesítették, amikor Margit Veszprémbe került. Felnövekedvén a kolostorban megértette, hogy nem csupán szülei fogadalmának köszönhetően került ide, hanem az Úr Jézusnak is az a kívánsága, hogy életét ajánlja fel neki. Margit tehát megérti hivatását, nem hivatkozik királyi származására vagy méltóságára, hanem egyszerű apácaként a szolgálatot és az engesztelést tartja legfőbb életcéljának.
Személyében újraéled és felragyog számunkra az evangéliumi okos szüzek példája, akik felkészülten várják a vőlegény érkezését, ezért bejuthatnak a menyegzős lakomára, miközben hibázó, felkészületlen társaik kívül maradnak. Margit fenntartás nélkül és visszavonhatatlanul Krisztusnak ajánlja egész életét, megérti, hogy a szenvedő Krisztust akkor tudja a legjobban szolgálni, ha élete engesztelés lesz az országért és minden nővértársában Krisztusnak szolgál.
Keresem-e hivatásomat? Akarok-e Istennek szolgálni? Kész vagyok-e életemet egészen Istennek ajánlani?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!
Őszentsége Ferenc pápához, az iszlámhoz való hozzáállásának ügyében
Íme egy nyílt levél Ferenc Pápának, amit Ön is aláírhat, ha szeretne. Amint elég aláírás gyűlik össze, továbbítani fogjuk Őszentsége számára. Ezért köszönjük, ha Ön is terjeszti ezt a levelet. Mindenekelőtt szeretnénk emlékezetükbe idézni az Egyházi Törvénykönyv 212.-ik cikkelyének 3.-ik paragrafusát:
„3. §. Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sôt néha kötelességük, hogy az egyház javát érintô dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok elôtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével, a többi krisztushívônek tudomására hozzák.”
