Szokásos állapotomban voltam, amikor úgy találtam, mintha kiléptem volna önmagamból. Megpillantottam egy lelket a tisztítótűzből, akit ismertem. Megszólítottam: „Mondd, milyen az én állapotom Isten szemében? Különösen amiatt az állapot miatt aggódom, amelyben vagyok”.
A pásztói plébániatemplomban könnyezik a Szűzanya
Két Mária-szobor is van a templomban és mindkettő könnyezik. A fájdalmas, festett szoborszemekből végigfolyik a könny az arcon és csillogó könnybarázdát von az álláig. Ez nem régi hír, nem egy kegyes történet a múltból, hanem a jelen valósága. 2017. június végén elkezdett könnyezni a Szűzanya Pásztón és most, mikor írom ezeket a sorokat, most is sír.
Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Mt 19,13-15
Elmélkedés
A bibliai időkben, Jézus korában nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók gyermekekkel foglalkozzanak. A vallás a komoly, felnőtt férfiak ügye, a gyermekek inkább tartsák magukat távol ettől, és semmiképpen ne zavarják meg őket tanító vagy törvénymagyarázó tevékenységükben. E felfogás ismeretében nem kell meglepődnünk a tanítványok magatartásán, akik visszautasították a gyermekekkel Jézushoz igyekvőket. Jézus azonban, aki már sok más kérdésben túllépte korának szokásait és hagyományait, most is újszerűen, a megszokottal ellentétesen cselekszik. Bizonyára a tanítványok is elcsodálkoztak, amikor Mesterük barátságosan és szeretettel fogadta a gyerekeket és megáldotta őket.
Érdemes odafigyelnünk Jézus cselekedetére, kézmozdulatára. Korábban már sok betegre tette rá a kezét, hogy azok meggyógyuljanak. E kéz most nem gyógyító szándékkal érinti a gyermekeket, hanem áldást oszt. Ugyanakkor isteni kegyelmeket közvetít, miként a gyógyítások esetében is. Kegyelmet, amely kiárad minden emberre, köztük a kicsinyekre, a gyermekekre is.
A jelenet elgondolkoztat minket: Feladatomnak, keresztény kötelességemnek érzem-e, hogy a kicsinyeket Krisztus szeretetére tanítsam és a benne való hitre neveljem? Segítem vagy akadályozom azokat, akik Jézushoz igyekszenek?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2015. január 5-ei „The Vortex” műsorának magyar fordítása alapján készült. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.
Amikor megérted a karácsony valódi jelentését — nem azt a csöpögős, szirupos, természetfelettitől távol állót, amit Ferenc pápa elítélt, és amire mégis túl sok katolikus egyházi esküszik –, képtelen vagy más válaszra, mint hogy teljesen elfordulsz a neo-modernista, cukiegyházas papoktól és püspököktől, akik a karácsonyi és húsvéti keresztényekre azt mondják: „Legalább eljönnek.”
Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2015. január 5-ei „The Vortex” műsorának magyar fordítása alapján készült. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.
Amikor megérted a karácsony valódi jelentését — nem azt a csöpögős, szirupos, természetfelettitől távol állót, amit Ferenc pápa elítélt, és amire mégis túl sok katolikus egyházi esküszik –, képtelen vagy más válaszra, mint hogy teljesen elfordulsz a neo-modernista, cukiegyházas papoktól és püspököktől, akik a karácsonyi és húsvéti keresztényekre azt mondják: „Legalább eljönnek.”
Az együttélés árt és sebez. Mentalitása ellentétes a házasságéval, ezért nem lehet annak „kipróbálása”.
Kultúránk meggyőzte magát, hogy házasság nélkül összeköltözni természetes. Valójában minden, csak nem az. Tudom, mert két és fél évig én is így éltem. Mielőtt a férjemmel találkoztam, együtt éltem egy férfival. Igazsággá próbáltam csűrni-csavarni egy hazugságot. Szikrányit sem vágytunk házasságra, egyikünk sem. Legfeljebb azért merült fel, hogy enyhüljön a növekvő bűntudat. Istennek hála, hogy irgalmában nem hagyott bűnömben. Mindkettőnknek valami jobbat tartogatott.
Az együttélés árt és sebez. Mentalitása ellentétes a házasságéval, ezért nem lehet annak „kipróbálása”.
Kultúránk meggyőzte magát, hogy házasság nélkül összeköltözni természetes. Valójában minden, csak nem az. Tudom, mert két és fél évig én is így éltem. Mielőtt a férjemmel találkoztam, együtt éltem egy férfival. Igazsággá próbáltam csűrni-csavarni egy hazugságot. Szikrányit sem vágytunk házasságra, egyikünk sem. Legfeljebb azért merült fel, hogy enyhüljön a növekvő bűntudat. Istennek hála, hogy irgalmában nem hagyott bűnömben. Mindkettőnknek valami jobbat tartogatott.
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12
Elmélkedés
A mai evangéliumi részlet szerint a farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak. A kérdésnek az az alapja, hogy egyes, korabeli törvénymagyarázók, írástudók szerint bizonyos esetekben megengedhető a válás, például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely alapján elbocsáthatja őt a férje. Jézus az általa adott magyarázatban visszamegy a teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat. Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és legyenek hűségesek. A házasság célja a Teremtő megdicsőítése és az élet szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza e kettős cél megvalósítását.
Az evangélium második részében Jézus megemlíti még azt is, hogy a hűséges házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet, amely a papságban, a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket Isten kifejezetten erre hív, akiknek ez a hivatása. Legyünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten meghívott minket!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1
Elmélkedés
Jézus példabeszéde nagyon szemléletesen mutatja be, hogy az ember könnyen vár megbocsátást saját vétkeire, ugyanakkor késedelmes abban, hogy ő bocsásson meg másoknak. A szívtelen szolga esete azt mutatja, hogy mennyire könyörtelen tud lenni az, aki nem értékeli a felebarátja részéről felé megmutatkozó megbocsátást.
Az a tény, hogy Isten mindig kész megbocsátani nekünk, bűnös embereknek, azt igazolja, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. Az isteni szeretet és irgalmasság akkor válik bennünk a leghatékonyabbá, ha egyértelműen elfordulunk az elkövetett bűnöktől, megbánjuk és megvalljuk azokat, miközben elhatározzuk, hogy a jó útra térünk és igyekszünk többé nem megbántani Istent. Isten irgalma azonban senkiben se ébresszen könnyelműséget! Nem követhetünk el bűnöket úgy, hogy közben azt hangoztatjuk: Majd Isten úgyis megbocsátja azokat!
Bűneinkkel nemcsak Istent tudjuk megbántani, hanem embertestvéreinket is. Itt szintén érvényes, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. Az általam gyakorlandó szeretetnek is erősebbnek kell lennie a másik ember által elkövetett bűnnél. Ugyanakkor az embertársam által gyakorolt és megbocsátásban megnyilvánuló szeretetnek is erősebbnek kell lennie az én bűnömnél. Az isteni irgalom megtapasztalása minket is a megbocsátásra nevel.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.
Boldog Charles de Foucauld
Barsi Balázs ferences szerzetes atya válaszolt Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem vallástudósa cikkére. Balázs atya írását ígéretünkhöz híven ezúton közöljük.
Máté-Tóth András a SzemLélek-ben reagált a nős férfiak pappá szenteléséről a Katolikus Válaszban megjelent írásomra.
Az első bekezdésben Máté-Tóth nem a tárgyhoz szól hozzá, hanem előbb le- és fölminősít engem. Pontosan ezt kellene kizárni minden értelmes párbeszédből, ha az igazságot keressük. Felelősségem nem túlozható? És akik századokon át ugyanígy nyilatkoztak ebben a témában? És Sarah bíboros, aki az afrikai zsinatokra hivatkozik?
