Battaplébánia

Házasság, család? Vagy papság, szerzetesség?
A sátán mindig féligazságokkal támad. Az Istent szerető fiatalt elsősorban nem súlyos bűnökre csábítja, hanem kifinomult hazugságokkal elferdíti, eltéríti útkereső vágyakozását. Kétségbe taszít, őrlődésbe…

Házasság, család? Vagy papság, szerzetesség?
A sátán mindig féligazságokkal támad. Az Istent szerető fiatalt elsősorban nem súlyos bűnökre csábítja, hanem kifinomult hazugságokkal elferdíti, eltéríti útkereső vágyakozását. Kétségbe taszít, őrlődésbe…

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28

Elmélkedés

A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért tőle. A tanítványoknak pedig – ebben is követve Mesterüket – teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be. Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk, s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország dicsőségében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ: hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos, hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is halljuk szavadat: „Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?”

Teilhard De Chardin

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.”
Mt 12,38-42

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben szereplő farizeusok és írástudók jelet kérnek Jézustól, mégpedig olyan jelet, amely egyértelműen bizonyítja istenségét, illetve azt, hogy ő a Messiás. Jézus tanításai korábban már több esetben meglepetést okoztak nekik, mert sajátos tekintéllyel magyarázta a törvényeket. Gyógyításait érdeklődve figyelték, de érthetetlen, megmagyarázhatatlan maradt számukra, hogy milyen hatalom birtokában képes Jézus megszüntetni a betegségeket. Most még a csodás gyógyításoknál is egyértelműbb jelet követelnek. Vajon hitet ébresztene bennük, ha Jézus mutatna nekik jelet? Vajon hinnének-e benne, ahogyan a nép közül sokakban felébredt a hit? Nem tudhatjuk. Mindenesetre Jézus nem teljesíti kérésüket, mert úgy gondolja, hogy csodaváró és kíváncsi vágyaiknak nem szükséges eleget tennie.

Eljön majd az idő, amikor Jézus különleges jelet fog mutatni, a feltámadás jelét. És amint látni fogjuk, még ez sem fog mindenkiben hitet ébreszteni. Bűnbánatra szóló felhívása sem tetszett mindenkinek, és feltámadása sem lesz mindenki számára a hit forrása.

Jézus figyelmeztet minket, hogy a csodák kérése és várása önmagában hiábavaló. A nagy jel ugyanis már megadatott számunkra, s ez az Úr feltámadása. Nem kell újabbat kérnünk, hanem hinnünk kell a feltámadásban, a halhatatlanságban, az élet győzelmében a halál felett és az örök életben. Krisztus feltámadása hitet ébresztő jel számunkra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, a próféták elől biztos menedékbe rejtőztünk. Kényelmetlenné váltak számunkra, túl nyíltan beszéltek. Talán szenvednénk is attól, amit mondanak. Kijelentjük, hogy ma már nincsenek próféták; valaha ilyenek is voltak. Mintha ma már nem kellene tartanunk tőlük. De itt a szívünk, tele vágyódással, meglehet: utánad és Szentlelked után epeszti a szomjúság. Vágyódik az élet után, szomjazik a világosságra! Istenünk, törd át pünkösdi Lelkeddel éjszakánk zárt kapuit.