Battaplébánia

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés

Beszédének utolsó részében Jézus a mennyei Atyát magasztalja azért, hogy isteni életének titkait feltárta az emberek előtt. Ezt a titkot emberi gondolkodásunkkal nem volnánk képesek sohasem megérteni vagy kikövetkeztetni. A kinyilatkoztatás azt jelenti, hogy Isten bemutatkozik nekünk, feltárja előttünk életét, elmondja, hogy ki ő valójában, megismerteti velünk önmagát. A világ és benne az ember teremtése a kinyilatkoztatás része. Isten szeretetből és a szeretet gyakorlására teremtette az embert. Szintén a kinyilatkoztatás része, hogy Isten parancsokat, törvényeket ad az embernek, hogy az élet és az igazság útján járjon. A parancsok arról tanúskodnak, hogy Isten útmutatást ad nekünk, hogy ne térjünk le az üdvösség útjáról. Isten nagy cselekedetei a történelem folyamán szintén arról tanúskodnak, hogy mindig számíthatunk jóságára és gondviselésére.

Az isteni kinyilatkoztatás Jézus Krisztus személyében éri el a tetőpontját, aki emberré lesz, hogy még közelebb kerüljön hozzánk, s ezáltal megismerjük őt. Jézus az, aki a legtöbbet árul el Isten titkából személyével, szavaival és cselekedeteivel. Küldetésének azt tartja, hogy megismertesse velünk, emberekkel az igaz Istent. Azt hirdeti, hogy Isten mindig szeret minket, megbocsát nekünk, mert az örök üdvösségünket akarja. Ha meg akarom ismerni Istent, az ő szeretetét és irgalmát, akkor mindenekelőtt Jézust kell megismernem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Istenünk, azt kívánod, hogy kiegyensúlyozott, megérlelődött emberek legyünk, akiknél a befejezés gondolatának békéje még alakítólag hat ránk és az emberekkel való kapcsolatainkra. Segíts rajtunk, Urunk, hogy az öregedés napjaiban is jól használjuk ki időnket, lehiggadva és bölcsen cselekedjünk, nagyvonalúak és jóságosak maradjunk, és bizakodással tekintsünk a túlvilágban való beteljesedésre. Ajándékozd meg életünket az utolsó napig is tartalommal és vonzó értékekkel.

Egyik gyóntatója, az azóta boldoggá avatott Annibale Maria di Francia írja Luisa Piccarretáról: „Bár nem rendelkezik emberi műveltséggel, övé a mennyei bölcsesség bőséges adománya, a szen-tek tudománya. Világosságot és vigaszt ad az a mód, ahogy besz…

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben Isten több alkalommal küldött prófétákat népéhez. A prófétai szó arra hívott, hogy visszatérjenek a törvény megtartásának útjára, ugyanakkor előre jelezte azokat a következményeket, amelyek a megtérés elmaradásakor várhatóak. A prófétai szó ebben az értelemben az isteni irgalmasság szava, amelyben felismerhető, hogy Isten újabb lehetőséget ad a népnek. Az irgalmasságot hirdető vagy a büntetést előre jelző prófétai szó akkor eredményes, ha az emberek bűnbánatot tartanak.

Jézus hangvétele az újszövetségi időkben alapvetően más, ő örömhírt hirdet. Ugyanakkor ő is határozottan elítéli a bűnt. Nem feleslegesen beszél, hanem azt akarja, hogy tanításának hatása legyen az emberek életére. Tanítását nem elég hallgatni és megérteni, hanem el kell kezdeni megvalósítani. Egyik legfőbb üzenete a megtérés, a bűnbánat volt, amely mintegy feltétele annak, hogy az utolsó ítéleten valaki bejuthasson az örök életre.

Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, napjainkban is ez az egyik legfontosabb célja. S mint ahogy Jézus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik tartalmát és jelentőségét, de nem kezdik el megvalósítani, azaz nem indulnak el a megtérés útján. Jézus joggal korholta azoknak a városoknak lakóit, akik nem ismerték fel a jeleket és nem tartottak bűnbánatot. Szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján!

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Jézus, aki a hegyi beszédben boldognak nevezte a békességszerzőket, a mai evangéliumban meglehetősen békétlen kijelentést tesz. Ezt mondja: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.” Majd hozzáfűzi, hogy az emberek között szembenállás fog keletkezni. Hogyan értelmezzük szavait?

Az evangéliumokból kiderül, hogy Jézus fellépése, tanítása és tevékenysége megosztja az embereket. Egyesek hittel elfogadják, mások, köztük a korabeli vallási vezetők, elutasítják őt és tanítását. Nem szándéka ez a megosztás, hanem eljövetelének hatása, eredménye ez. A békétlenség, a családtagok egymás közti szembenállása, a Krisztusban hívők és a benne nem hívők közti küzdelem az ő igehirdetésének a következménye. E szembenállás, illetve küzdelem nyomban megszűnne, ha a krisztushívő feladná hűségét vagy a Jézussal szembefordulók valamennyien megtérnének. Ez azonban nem várható.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. E szeretet akkor éri el legnagyobb fokát, amikor életünk keresztjét felvesszük és őt követjük a kereszthordozásban. Azt is kéri, hogy adjuk át neki életünket, az ő akaratát keressük és teljesítsük. Harmadszor pedig azt kéri, hogy segítsük embertársainkat, főként a kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban, az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt Jézussal találkozunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem és Atyám, segíts úgy élnem. hogy minden evilági cselekedetem előkészület legyen a végső, boldog nyugalomra, hogy amit most hiszek, azt megláthassam; hogy amit remélek, annak boldog birtokosa legyek; hogy szeretetemet kövesse a teljes egyesülés teveled, legfőbb célommal, mindenek fölött levő jóval.

Szalézi Szent Ferenc