Battaplébánia

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,1-23

Elmélkedés

Legyél magvető!

Jézus példabeszédei azért könnyen befogadhatóak és érthetőek a hallgatóság számára, és azért tudnak hatást kiváltani, mert a szereplők helyébe képzelheti magát az ember. A példabeszéd tehát megszólítja a hallgatót, bevonja az események menetébe, s ennek köszönhetően a példázat középpontjában találja magát, nem érzi magát idegennek vagy kívülállónak, hanem megérti, hogy a tanítás róla szól, őt akarja átalakítani, átformálni. A magvetőről szóló példabeszédre is igaz mindez. A történet nagyon egyszerű: a magvető mindennapi munkáját végzi, elveti a földbe a magokat, amelyek egy része terméketlen talajra, útszélre, kövek vagy éppen bogáncsok közé hullik. Ezek nem fognak termést hozni, de emiatt nem aggodalmaskodik feleslegesen a magvető, hiszen a magok nagyobb része jó földbe, termékeny talajra hull, s joggal remélheti, hogy majd bőséges termést hoz. A példabeszéd jézusi magyarázata szerint a jó mag az Isten tanítása, az üdvözítő igazság, amit ha szívébe fogad az ember, sok lelki gyümölcsöt hoz, a legfőbb pedig az, hogy az örök életre jut. A hagyományos magyarázat előnyben részesíti azt az elképzelést, miszerint mi vagyunk, a mi lelkünk és szívünk a talaj, ahová az igazság örömhíre hull. Gondoskodnunk kell arról, hogy lelkünk ne legyen terméketlen föld, a gonosz kísértései ne fojthassák el benne a növekedést, a bűn ne akadályozza meg törekvésünket az üdvösségre.

Bár helyénvaló ez a magyarázat és megfelel az evangéliumi lelkületnek, van egy olyan érzésem és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül, hogy Jézus egykori hallgatósága más füllel hallgatta ezt a példázatot, más szempontból közelítette meg a mondanivalót. Ők talán szívesebben képzelték magukat a magvető ember helyébe, aki munkáját végzi. Ebben az értelemben más üzenet kristályosodik ki a hasonlatból, amely így felszólító, cselekvésre buzdító értelmet nyer. Legyél magvető! Legyél Isten munkatársa, aki az igehirdetést végzi! Isten azt a feladatot szánja neked, hogy tanításának hirdetője legyél! Ne aggódj amiatt, hogy hová hull a tanítás jó magja és ne törődj azzal, hogy hoz-e majd termést, hanem csak végezd el a rád bízott feladatot! Ha megtetted a kötelességed, akkor bízhatsz abban, hogy Isten majd gondoskodni fog a mag kikeléséről és növekedéséről.

Úgy gondolom, hogy ez az értelmezés közelebb áll ahhoz, amit Jézus mondani akart. Persze könnyebb volna egy passzív helyzetbe képzelni magunkat, amikor kevesebb a teendőnk, de Isten többet vár tőlünk. Korunkban is szükség van arra, hogy legyenek olyan fiatalok, akik vállalják az igehirdetés feladatát, mert megértik, hogy Isten ezt a hivatást adja nekik. Természetesen igaz az, hogy csak az válhat magvetővé, az végezheti hitelesen az igehirdetést, aki előzetesen befogadta a krisztusi igazságot, azaz az ő szívében jó talajba hullt a tanítás. Különböző szintekről van itt tehát szó, először saját magunknak is meg kell értenünk és követnünk kell a tanítást, hogy aztán annak hirdetői, továbbadói lehessünk, de ne rettenjünk meg ettől a feladattól sem! Jézus egyértelmű kívánsága az, hogy ne csak követői, hanem tanúi is legyünk! Tanúskodjunk arról, hogy az örök élet igéi nála vannak és őt követve juthatunk el az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem. Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

A missziós útra induló apostolokat bátorítja Jézus a mai evangéliumban. Beszél nekik arról, hogy mit kell tenniük, milyen fogadtatásra számíthatnak, s miért fontos az ő tanúságtételük. S e küldetés mögött ott húzódik egy láthatatlan isteni erő. Hiszen az apostoloknak Jézushoz kell hasonlóvá válniuk, az ő sorsa vár rájuk, az ő tanítását hirdetik, s az ő nevében fognak cselekedni. Emellett ott áll mögöttük az isteni erő, amely eredményessé teszi munkájukat és az isteni gondviselés, amely bátorságot ad a nehézségek idején. Talán ha nem Jézus kérte volna őket, el sem indultak volna. Ha korábban nem tapasztalták volna meg Mesterük szavának erejét, nem bíztak volna a rájuk bízott szó, igazság erejében. Ha nem látták volna a csodákat, amelyek igazolták, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, ők sem vállalták volna a Krisztustól kapott küldetést.

És ami egykor igaz volt az apostolokra, az igaz ránk is. Ha napjainkban nem Jézus adná ezt a küldetést, mi sem indulnánk el, nekünk sem volna hozzá bátorságunk. De minket is támogat az ő ereje, hogy tanúságtételünk gyümölcsöző legyen. Minket is erősít annak tudata, hogy Krisztus követségében járunk. Minket is bátorít, hogy bennünk lakik a Szentlélek, aki az Egyházat és annak tagjait állandóan megfiatalítja és megújítja a tanúságtételben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus, szíved szeretettől lángoló invenciójával megteremtetted az eukarisztiát és Isten-éhségünk szüntelen csillapítására nekünk a földön hagytad. Így mindenkorra elítéltél minden olyan gondolatot, mely az anyagiságot merőben rossznak, romlottnak állítaná. Étel és ital akartál lenni itt a földi mezsgyéken, mindenható, édes szeretettel hajoltál anyagiságunk fölé és megszentelted azt. Légy áldott érte!

Prohászka Ottokár

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés

Jézus arra próbálja felkészíteni tanítványait, hogy missziós útjuk során nehézségekkel is fognak találkozni. Nagyon szemléletes hasonlatot mond azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatnak azok, akik küldetésében járnak: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Az Úr tehát nem él álomvilágban, s nem akarja hitegetni övéit, akik az ő nevében indulnak. A nehézségekről, az üldözésekről és az elutasításról nem úgy beszél, mint amelyek lehetséges mellékhatások a küldetés teljesítése során, hanem mint olyan hatások, amelyek bizonnyal be fognak következni.

Szavai ugyanakkor bátorítást is tartalmaznak, hiszen az üldözések közepette sem maradnak magukra az ő követségében járók, mert a Szentlélek velük lesz. Isten Lelkének szerepe kettős. Egyrészt erőt és bátorságot ad, másrészt a tanúságtétel szavát, illetve az igazság melletti bölcs érvelést nyújtja a krisztusi tanítványnak.

Aki valóban hűséggel és az igazságot el nem ferdítve hirdeti Krisztus szavát, az üldözéseket fog átélni. Ha megfordítjuk Krisztus kijelentését, akkor megkérdezhetjük: aki nem tapasztalja meg az említett nehézségeket, az valóban Krisztus szavát hirdeti? Az üldözésektől nem kell félnünk! Tekintsünk rájuk úgy, mint jelekre, amelyek igazolják, hogy nem tértünk le a krisztusi útról.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, az ifjúság sok nehézségnek és veszélynek van kitéve. Szíve lelkesen tágra nyitott, ezért képtelen mindig felismerni a látszat és igazság, a hamisság és becsület ellentéteit. Őrizd meg az ifjú szíveket a hozzád vezető egyenes úton. Őrizd ártatlanságukat és örömüket, hálájukat és vidámságukat. Őrizd meg őket a te szeretetedben.