Nemcsak egy, hanem két szobor is könnyezik. Ebben a percben is, hogy ezt olvasod. Június utolsó vasárnapja óta könnyezik a pásztói Szentlélek Templomban a Rosa Mystica Szűzanya-kegyszobor.
Bizalommal fordulok hozzátok, gyermekeim õrangyalai, kiket Isten állított melléjük.
Mindenekelõtt azért a kegyelemért könyörögjetek,
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15
Elmélkedés
A tizenkét apostol egy nagyobb közösség szolgálatára kap küldetést Jézustól. Az apostoli igehirdetés az Isten országáról szól. Ugyanennek az országnak a megvalósulását jelzik és az igehirdetést alátámasztják az apostolok által, de Jézus nevében véghezvitt csodák. Az apostolok szóbeli igehirdetése és a tettekben megnyilvánuló tanúságtétele minden embert meghív a krisztusi közösségbe, az Egyházba, hogy ne magánemberként, hanem a közösség tagjaiként is dolgozzunk az Isten országáért. Aki egykor befogadta az apostoloktól és aki ma elfogadja az apostolok utódaitól a tanítást, az Krisztus igazságát fogadja el. Ez az igazság és a szeretet gyakorlása teremti meg és élteti a közösséget.
Az apostolok mindenféle eszköz nélkül, egyedül a rájuk bízott tanítással és hatalommal indulnak. Nem tesznek fel kérdéseket, nem kezdenek el aggodalmaskodni, hanem rábízzák magukat a gondviselésre, s elindulnak, hogy mindenben megfeleljenek annak a küldetésnek, amelyet Jézus rájuk bízott. Az egymásra utaltság és a kölcsönös bizalom az, amely megalapozza küldésüket.
Napjainkban Jézusnak ugyanígy szüksége van olyan emberekre, akiket megbízhat az örömhír továbbadásával és Isten országának terjesztésével. Olyanokra, akik szintén megbíznak őbenne és készek arra, hogy életüket erre szenteljék. Van-e bennem annyi bátorság, hogy elfogadjam a küldetést?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagy te is. Benne vagy minden kézfogásban, minden találkozásban. De különösen ott vagy, amikor szent áldozatod körül gyűlünk egybe. A szeretet szent találkozása ez, ne engedd hát, hogy figyelmetlen, érzéketlen szívvel vegyek részt benne.
Megjelent egy cikk a Magyar Nemzet [2016.] október 17-i számában a lengyel abortusztüntetések kapcsán Antoni Rita tollából, amely – leginkább az egyes nőket ért méltánytalanság és fájdalom tapasztalatából kiindulva – a legális abortusz mellett száll síkra. Ahogy a szerzőt, úgy engem is a szenvedő nők körében szerzett tapasztalatok késztettek ennek a cikknek a megírására – mégis, a levont következtetések mások. Ami engem az úgynevezett „életvédő” szolgálatban elindított, az nem valamiféle ideológia vagy akár a meg nem született magzatokért érzett aggodalom volt, hanem az azzal a nem csillapodó, életet elszívó fájdalommal való találkozás, amellyel a terhességmegszakítást átélt nőkre jellemző.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7
Elmélkedés
Az előzményekben Máté evangélista bemutatta Jézus csodáit és részletesen ismertette tanítását. A továbbiakban megismerhetjük, hogy milyen az élete azoknak, akik az Úrhoz csatlakoznak, azaz engedik, hogy az üdvösség tanítása átformálja személyiségüket, megváltoztassa életüket. Látni fogjuk, hogy a tanítványi élet lényege, hogy az ember egyre jobban hasonlóvá váljon Mesteréhez, Jézushoz, osztozzon vele szenvedésében és megdicsőülésében egyaránt.
A mai evangélium azokat mutatja be, akik Jézus legszorosabb tanítványi köréhez tartoztak, az apostolokat. Az apostolok kiválasztásakor Jézus a kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a hívást és az ezzel járó sorsot, valamint küldetést. Engedték, hogy Mesterük átalakítsa életüket és új feladatot bízzon rájuk. Küldetésükkel osztoznak Jézus küldetésében. Megbízást kapnak, hogy ők is hirdessék Isten országának eljövetelét. Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében. Jézus azért hozza létre a Tizenkettő közösségét, hogy e kiválasztottak tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a földön s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget, teljes életközösséget vállalnak az Úrral.
Az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, megköszönöm Neked azokat az örömöket, amelyekben a lelkem segítségével részesedem. Köszönöm a költészet és a zene szépségeit, az életemet eligazító és betöltő igazságokat. Köszönöm a sok jót, amelyet felismertem és megtettem. Köszönöm minden szavadat, amelyet nekem kinyilatkoztattál, és minden indítást, amely megérintette bensőmet. Köszönöm Uram, hogy te magad vagy az igazság, és hogy benned megtalálom életem értelmét.
Euszebiosz egyháztörténete az Egyház első századairól tanúskodik arról, hogy az ősegyház tagjai sem kompromisszumra, sem párbeszédre nem voltak hajlandók tévtanítások képviselőivel. Tették ezt nemcsak a kor társadalmi megvetését, de akár a legkegyetlenebb mártírhalált is vállalva.
Az ősegyház írott története ma is tanúságtevője annak, hogy az igazságban nem lehet kompromisszum, tévtanításokkal pedig nem lehet párbeszéd – nem szeretetlenségből, hanem az igazság lényegi természetéből adódóan: elég egyszer meg- és felismerni a 2+2=4 igazságát, hogy ennek lényege szerint többé lehetetlen legyen kompromisszumot kötni vagy párbeszédet folytatni azzal, hogy 2+2 esetleg vagy néha =3.
Hazánk és nemzetünk két legnagyobb térítő apostola volt Szent Adalbert és Szent Gellért. S még mielőtt a magyar nép vérébe oltatott volna a Boldogságos Szűz szeretete, már a Boldogságos Szűz anyai gondjaiba vette a magyar nemzetet, mert e két férfiút, e két vértanú apostolt ő könyörögte ki az égtől a magyar nép számára. Szent Adalbert ugyanis az ő közbenjárására szabadult meg a haláltól, Szent Gellért pedig az ő közbenjárására született. Szent Gellért gyermekkorától fogva a legnagyobb kegyelettel viseltetett a Szűzanya iránt…
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29
Elmélkedés
Péter apostol a tanítványok jutalma felől érdeklődik. Egészen emberi a kérdés, amelyből érződik, hogy Péter is és a többiek is inkább valami evilági, földi jutalomra gondolhattak, mintsem mennyeire. Isten nagylelkűsége azonban nem csupán itt a földi életben akarja megjutalmazni a hűséges tanítványokat, hanem az örök életet ajánlja fel mindenkinek. A történet kapcsán mindannyiunkban felmerül a kérdés: miért követem Jézust? Miért vagyok tanítványa? Mit várhatok tőle? Kérdéseink jogosnak nevezhetők. De képes vagyok mindent elhagyni Jézus szeretetéért? Elhagyok-e mindent, ami ehhez a világhoz köt? Valóban le tudok mondani mindenről? Aki ezt meg tudja tenni, biztosan számíthat a megígért jutalomra és az örök életre is.
A helyes döntésért érdemes imádkoznunk. A Szentlélek legfőképpen abban tud minket segíteni, hogy eljussunk a mennybe, az üdvösségre. És ezért valóban érdemes hozzá imádkozni. Ő mondja meg nekünk, hogy mit kell elhagynunk üdvösségünk érdekében és mit kell érte megtennünk. Ha hallgatunk szívünkben megszólaló szavára és megtesszük mindazt, amire ösztönöz minket, akkor Jézus ígérete szerint elnyerjük az örök életet. Kérhetünk-e többet Istentől, mint az örök élet? Adhat-e nekünk Isten többet, mint az örök élet?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Hosszú az út! Sokan elfáradnak; feladják vagy azt gondolják: nem lehet segíteni, ezért együnk-igyunk, és vigadjunk. Ámde mi a te ajándékaidat fogadtuk magunkba. Szent ételeddel megerősítve új utakat kell keresnünk egymás felé. Add, hogy osztozkodjunk egymással azon, amit magunkhoz vettünk.
