Elgondolkodtató

  • Forradalomra készülve
    Posted in: Elgondolkodtató
    pope-francis-looks-at-watch.jpg

    Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2014. október 28-ai „The Vortex” műsorának magyar fordítása alapján készült. Ebben az adásban Voris a 2014-es rendkívüli családszinóduson történteket, és a szinódus utáni püspöki nyilatkozatokat elemzi.

    A 2015-ös rendes szinóduson történtek, valamint a szinódusokat lezáró apostoli buzdítás, az Amoris Laetitia tartalmának és fogadtatásának fényében szomorúan azt kell mondanunk: Voris szavai prófétaiaknak bizonyultak.

    Bővebben …

  • Életige, 2017. június
    Posted in: Elgondolkodtató

    keczely

    Kedves Olvasóm!

    Ha van egy kis maradék időm, akkor passzióból, jókedvből, szenvedélyből, vagy – akár „függőségből” is mondhatnók  – írom az életigét.  A Focolare  közösség szelleme ihletett meg  már  ki tudja (?)  – hány éve, ( 20-30 ?)  s nagy lelki hasznot merítettem belőle. Vezérfonálként használom a mindennapi elmélkedéshez, ahol a téma egy gondolat-csokor felé van kihegyezve. Csak a vázlata van meg .A napi elmélkedések is csak vázlatok. Nagy megbecsüléssel vagyok azok iránt, akik naprakészen ezt kidolgozzák, a közjónak rendelkezésére bocsátják. Bárcsak egész népünk Isten igéjén rágódna.

    Bővebben …

  • Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban (1)
    Posted in: Elgondolkodtató

    altÉvről-évre több világi hallgató tanul a hittudományi főiskolákon és a hitoktatói tanfolyamokon. Egyre többen vállalnak teológiai végzettség nélkül is kisebb-nagyobb szolgálatokat plébániai közösségükben. Mintha rádöbbentünk volna, hogy az egyház küldetésének mi világiak is részesei vagyunk, hogy az Isten Országáért nekünk is tenni kell valamit.

    De mit? Tulajdonképpen mi a mi feladatunk? Ma sokan a hiányzó papok pótlásában látják az egyházi szolgálatot vállaló világiak egyetlen, vagy legalábbis legfőbb szerepét. Csakhogy a világiak nagyon kevés dologban tudják helyettesíteni a papokat, és éppen a legfontosabbakban nem. Igaz, hogy ez a kevés is segítség, hiszen így pásztor híján nem széled szét a nyáj, és valamiképp azért az igeistentisztelet is megszenteli az Úr napját. De ezek csak szükségmegoldások. Az egyház ínséges helyzetében készséggel vállaljuk őket, igazi feladatunk azonban más.

    Bővebben …

  • Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban (1)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Évről-évre több világi hallgató tanul a hittudományi főiskolákon és a hitoktatói tanfolyamokon. Egyre többen vállalnak teológiai végzettség nélkül is kisebb-nagyobb szolgálatokat plébániai közösségükben. Mintha rádöbbentünk volna, hogy az egyház küldet…

  • 2017. július 10. – Hétfő (Mt 9,18-26)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
    Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
    Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
    Mt 9,18-26

    Elmélkedés

    Jézus elindul, hogy életre keltse a kafarnaumi elöljáró gyermekét. Útközben egy beteg érinti meg ruháját a gyógyulás reményében. A történet végén érintésével visszahívja az életbe a halott kislányt. Jézus egyetlen érintése, egyetlen szava elegendő a gyógyuláshoz vagy a feltámadáshoz. Ezek az érintések kettős irányból indulnak el. Egyrészt Jézusban együttérzés ébred a betegek iránt és meg akarja mutatni, hogy az irgalmas Isten tud segíteni és akar is segíteni a gyengéken és betegeken. Másrészt pedig az emberi kérés is cselekvésre ösztönzi őt. Hittel, bizalommal és reménnyel fordulnak hozzá, és ő csodával jutalmazza meg ezt a hitet.

    Érdekes elem, hogy az elöljáró házában összegyűlt és a kislány halálát gyászoló, siránkozó családtagok és ismerősök kinevetik Jézust, amikor ő azt állítja, hogy a kislány nem halt meg valójában, hanem csak alszik. E nevetés arra utal, hogy nem ismerik Jézus isteni hatalmát, s nem gondolják róla, hogy képes visszaadni a halottaknak az életet. Vajon mit gondolhattak pár perccel később, amikor a kislány felkelt? Talán akkor elhitték, amit Jézus mondott, hogy tudniillik tényleg csak aludt? Vagy azt hihették, hogy csodát tett és feltámasztotta a halálból? Az evangélista hallgat a jelenlévők utólagos vélekedéséről, mi viszont ne maradjunk némák.

    Hiszek-e Jézus isteni hatalmában?

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram, nem szabad azt hinnem, hogy az egyház a maga intézményes valóságában nem a te szereteted és gondviselő útmutatásod kifejezője lenne. Győzd le kevélységemet. hogy felismerjem: nem lehet az Isten Atyja annak, akinek az egyház nem édesanyja. Segíts, hogy mindig szeressem egyházadat, mint édesanyámat.

  • Jegyesség
    Posted in: Elgondolkodtató

    alt

    Kedves testvérek, én a jegyességünkről szeretnék néhány szót elmondani nektek, hogy hogyan formált jegyességünk alatt az Úr.

    Mindketten hívők voltunk és úgy gondoltuk, hogy a házasságot csak Istenre lehet alapozni, és hogy az emberi erő kevés hozzá. Hogy mi saját erőnkből soha nem fogunk boldog házasok lenni. Ezért az Úrra bíztuk, hogy Ő tanítson meg minket. Jó férjnek és feleségnek, jó apának és anyának lenni. Őt kértük, hogy formáljon minket ilyenné. Hosszú időt, több mint egy évet szántunk a jegyességre. Mivel a házasság nagy feladat, tanulni kell hozzá, felkészülni. Ezt a tanulást, felkészülést viszont nem okos könyvekből szerettük volna elsajátÚtani, hanem az Úr vezetéséből. Őhozzá akartunk minél közelebb kerülni.

    Bővebben …

  • Halál
    Posted in: Elgondolkodtató

    alt„ A halálfélelem univerzális dolog, én, aki 25 éve foglalkozom a halállal, szintén félek tőle, de a haldoklók esetében csak a negyedik helyen van, megelőzte, hogy a család visszafogadja-e őket, lesz-e még újabb fájdalmuk, szenvedésük. ” Nem a halál véglegessége az, amitől a leginkább félnek, hanem az azt megelőző időszak, hogy min kell még átesni addig.

    Minél inkább eltávolodunk az archaikus társadalomtól, a közösségi összetartó erő annál kevésbé mérvadó. Az individualizmus egyre erőteljesebb, nem lehet újra visszarendezni azokat a régi közösségeket, melyek korábban működtek. Az összefogás a gyászolók számára is segítség, mert megvan az az érzése, hogy tett valamit a szerettéért. Ha nem kíséri el a haldoklót az érintett, akkor jön a lelkiismeretfurdalás, ami később vádaskodást hoz. Utólag pedig ezt szinte lehetetlen feldolgozni. A leépülés legvégén a kórházban sem tudnak nagyobb segítséget adni, oxigént kaphat otthon is, egy végstádiumú tüdőrák esetében pedig a kórházban sem tudnak többet tenni. Magunkat védjük, hogy ne lássunk ilyesmit, de nem ez az általános halálozás, a legtöbben csak „elalszanak”.

    Bővebben …

  • A szenteltvíz titokzatos ereje
    Posted in: Elgondolkodtató

    Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?
    „Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög]…

  • A szenteltvíz titokzatos ereje
    Posted in: Elgondolkodtató

    h9888

    Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?

    „Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”

    Bővebben …

  • 2017. július 9. – Évközi 14. vasárnap (Mt 11,25-30)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
    Mt 11,25-30

    Elmélkedés

    Létezik-e Isten?

    Egy férfi egyszer fodrászhoz ment, hogy levágassa a haját. Munka közben a fodrász beszélni kezdett hozzá, s hamar Istennél kötött ki, pontosabban annál, hogy Isten nem létezik. Véleményének igazolására a szokásos érvet hozta elő. Annyi szenvedés, betegség van a világban, miért nem szünteti meg ezeket az Isten? Ha létezne, akkor nem tűrné el, hogy az emberek ennyi nyomorúságot elviseljenek. Közben kimutatott az ablakon, az utca szemközti oldalán, a járdán ülő két koldusra: Nézze csak milyen nyomorúságos az életük! Miért nem ad nekik Isten jobb sorsot? Azért, mert nem is létezik. A sok rossz és baj mind azért van a világban, mert nem létezik Isten, aki megszüntethetné azokat. A férfi türelmesen hallgatta a fodrász mondandóját, tudta, hogy nem sok értelme volna vitázni vele. Amikor a fodrász végzett, megköszönte munkáját, fizetett és elköszönt. Az utcáról még visszalépett és így szólt: „Tudja, a fodrászok nem léteznek. A világon nincs egyetlen fodrász sem.” A fodrász csodálkozva kérdezte: „Hogy mondhat ilyet? Hiszen éppen most vágtam le a haját. Én is egy fodrász vagyok.” De a férfi folytatta: „Márpedig a fodrászok akkor sem léteznek. Nézze csak azokat a koldusokat, milyen ápolatlan és hosszú a hajuk és a szakálluk. Ha léteznének fodrászok, akkor nem volnának ilyenek, és nem volna egyetlen hosszú hajú ember sem a világon.”

    A kérdést, hogy létezik-e Isten, sokféle oldalról meg lehet közelíteni. Megkérdezhető, hogy bizonyítható-e létezése, mint teremtőé? A teremtett világ szépségét, rendezettségét, belső törvényszerűségeit látva az emberek egy része azt mondja, hogy ez mind Istennek köszönhető. Mások szerint mindez egy bizonyos fejlődésnek köszönhetően alakult ki. Egy másik szempont szerint Isten az erkölcsi rend szerzője, ő határozza meg, hogy mi nevezhető jónak és mi rossznak. Mások szerint maga az ember dönti el, hogy miként minősíti a cselekedeteket, ennek szélsőséges megnyilvánulása az, miszerint minden jó, amit az ember tesz, a rossz, a bűn nem is létezik. További szempont az igazságosság, miszerint életünk végén Isten lesz a bíránk, ő fog igazságos ítéletet mondani életünkről. Mások szerint a földi életben az igazságtalanság uralkodik az emberek között, és mindig lesznek olyanok, akik szerint nekik több jár a földi javakból, mint másoknak, s ez az igazságtalanság soha nem szüntethető meg. Isten létezését megközelíthetjük abból a szempontból is, hogy a hívő emberek szerint ő adta szívünkbe a boldogságvágyat, a boldogság keresését és azt is, hogy a túlvilági, örökké tartó boldogságra vágyakozzunk. És ha Isten adta nekünk ezt a vágyakozást a boldogság után, akkor ő is töltheti azt be. A nem hívő emberek szerint mindenkinek egyedül kell megküzdenie saját boldogságáért.

    Bármilyen szempontból is közelítjük meg a kérdést, mindig lesznek olyanok, akik hívő emberként válaszolnak, mások viszont a hitetlenség nézőpontjából. Érvekkel, cáfolhatatlan magyarázatokkal és tudományos bizonyítékokkal egyik tábor sem fogja meggyőzni a másik tagjait. Mert Isten létezésében akkor kezd el hinni az ember, amikor a szíve mélyén meghallja Jézus hívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Ez a szeretetteljes hívás indíthatja el az embert a hit útján. Imádkozzunk azért, hogy a nem hívők egyszer meghallják szívük mélyén az Úr hangját.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.