Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,26-33

Elmélkedés

A gondviselés rejtett pillanatai

Évekkel ezelőtt egy thaiföldi telekommunikációs cég érdekes reklámfilmet készített. A rövidfilm története szerint egy patikus lopáson ért egy kisfiút, aki a lopott gyógyszert beteg édesanyjának szánta. Egy közelben lévő utcai ételárus észrevette a kisfiúval kiabáló gyógyszerészt, hamar átlátta a helyzetet, kifizette a gyógyszereket, sőt, szólt a kislányának, aki egykorú lehetett a fiúval, hogy hozzon ételt és azt is a fiúnak adta. A férfinak nem ez volt az egyetlen jócselekedete, később is mindig adott ételt a koldusoknak, szegényeknek. Harminc évvel később, amikor már volt egy kis üzlete, ahol a lányával dolgozott, munka közben összeesett és kórházba került. A kezelés rendkívül költséges volt, ezért az ételárus lánya már azon gondolkodott, hogy kénytelen lesz eladni a sok év munkájával megszerzett üzletet. Amikor a lány másnap a kórházba ment, hogy meglátogassa apját, a betegágyon egy levelet talált, amelyben az állt, hogy a számlát 30 évvel korábban már kifizették néhány doboz orvosság árával. A gyógyszert lopó kisfiúból időközben orvos lett, ő kezelte az ételárust, akiben megismerte egykori segítőjét, jótevőjét.

Nem tudni, hogy a történetet csak a reklámfilm kedvéért találták-e ki vagy esetleg van-e valóságalapja. Mindenesetre el tudom képzelni, hogy a világban történnek hasonló esetek, amikor valakinek évekkel később van lehetősége viszonozni egy jócselekedetet. És el tudom képzelni, hogy a világban nap mint nap történnek olyan esetek, amikor valaki olyan személytől kap segítséget egy kényszerű helyzetben, akinek ő segített korábban. Ő talán már nem is emlékszik pontosan, de az illető megismeri őt és nem marad hálátlan. El tudom képzelni ezeket az eseteket, mert mögötte az isteni gondviselés rejtett működését vélem felfedezni.

A mai evangéliumban Jézus a gondviselésről ad tanítást. Ezt mondja: „Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják!” A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten működik. Az olyan történéseket, segítségeket nevezzük gondviselésszerűnek, amelyek esetében a segítség egészen váratlanul, sokszor teljesen ismeretlen személytől érkezik. Isten küld valakit, aki egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben feltűnik, jót tesz, aztán ugyanúgy el is tűnik. A segítségben vagy adományban részesülők sokszor nem is találkoznak jótevőjükkel, titokban marad előttük az illető személye. Az adakozó pedig talán nem is tudja, hogy adománya éppen a legjobb helyre került, mert nem ismeri azoknak az életkörülményeit, élethelyzetét, akikkel jót tett. Az isteni gondviselésnek ilyen a természete.

Engedjük, hogy eszközök legyünk Isten kezében! Engedjük, hogy az isteni gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk érte hálásak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.
Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi, …

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Az Egyház hagyománya szerint a szenteket földi haláluk és egyben mennyei születésük napján ünnepeljük meg. Ez alól bizonyos szempontból kivétel Szűz Mária, akinek több ünnepe is van az év folyamán, valamint Szent József, akinek két ünnepe van (március 19. és május 1.), továbbá Keresztelő Szent János, akinek halálát augusztus végén, születését pedig a mai napon ünnepeljük.

A liturgikus ünneplések rendje e két ünneppel jelzi Keresztelő Jánosnak, mint a Megváltó előhírnökének jelentőségét, akiről Jézus maga mondta, hogy „asszonyok szülöttei között nem született nagyobb nála.” Az ő születésének rendkívüli körülményeiről olvastunk a mai ünnep evangéliumában. Szülei, Zakariás és Erzsébet, már idősek voltak, tehát nem számíthattak gyermekáldásra. A templomi szolgálatteljesítés közben Zakariásnak megjelent egy angyal, aki hírül hozta neki, hogy hamarosan gyermeke fog születni. Mivel Zakariás nem hitt az isteni küldött szavának, megnémult, s néma maradt egészen a jövendölés beteljesedéséig. János születésekor nyílik meg újra az ajka a jelenlévők csodálkozására.

Keresztelő Jánossal kapcsolatban a születésétől a fellépéséig semmit sem tudunk pusztában eltöltött életéről, de nem is ez a fontos az evangélisták számára. János akkor tűnik fel újra, amikor Jézus érkezését előkészítve a bűnbánat keresztségét kezdi el hirdetni az embereknek. A Jézussal való találkozás egyik feltétele mindannyiunk számára az őszinte bűnbánat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés

A Jézus szent szíve iránti tisztelet a katolikus vallásosság sajátos eleme. Mindannyian láttunk már olyan festményt vagy szobrot, amelyen Krisztus egyik kezével a mellkasán lévő emberi szívére, vérző és lángoló szívére mutat vagy éppen mindkét kezét kitárja, hogy szívére ölelhesse az embert. Az Úr tövisekkel körülvett szent szívéből fénysugarak áradnak. E jelképek az ő szenvedésére és szeretetére utalnak, minden emberért vállalt szenvedésére és mindenki felé kitáruló szeretetére. Az ilyen ábrázolások mély érzelmeket váltanak ki, ugyanakkor többek számára giccsesnek tűnnek, ezért esetleg idegenkednek a Jézus szíve tisztelettől.

Hitünknek és vallásosságunknak vannak értelmi elemei, emberi értelmünkkel törekszünk Isten megismerésére, hitünk titkainak mind jobb megértésére. Ugyanakkor a hit nem csupán értelmi döntés és értelmi válasz Isten meghívására, hanem érzelmi is, azaz szívünk szeretetével is válaszolunk Istennek, aki kinyilvánítja szeretetét irántunk. Jézusnak ugyanolyan emberi szíve van, mint bármelyikünknek, ezért jól ismeri és megérti emberi életünk gondjait és érzéseit. Szeretettel hív minket a mai evangélium szavaival: „Jöjjetek hozzám mindnyájan! Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek.” Lehet, hogy olykor érzelgősségnek tűnik, de mégse szégyelljük szeretetünket kimutatni az Úrnak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!