Battaplébánia

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

Elmélkedés

Az elmúlt napok evangéliumai Jézusnak az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédét tartalmazták, a mai pedig az apostolok reakcióját, hitvallását. Jézus megerősíti, hogy az Atyától jött el a világba és most vissza fog térni az Atyához a mennybe. Ezt a világos kijelentést tanítványai megértik, és kijelentik, hogy hisznek abban, hogy Jézus valóban az Atyától jött.

E hitvallásnak Jézus nem tud felhőtlenül örülni, hiszen jól tudja, hogy közeleg szenvedésének órája, hamarosan elfogják és halálra ítélik, s mindez nagy próbatételt fog jelenteni apostolai, tanítványai számára. Jézus tudja, hogy mennyire gyenge még az apostolok hite, s előre látja, hogy el fognak menekülni, amikor látják szenvedését és halálát. Ezért próbálja azzal erősíteni őket, hogy amikor látják kereszthalálát, az nem küldetésének kudarca, nem vereség, hanem valójában győzelem, győzelem a bűn felett, győzelem a halál felett, Isten és az ő jóságának győzelme a gonosz felett.

Ugyanakkor az iránta való bizalmat is próbálja növelni tanítványaiban, hogy ne essenek kétségbe távozását követően, amikor szenvedések, üldözések és nehézségek érik majd őket. Jézus legyőzte a világot, visszatér az Atyához a mennybe, de Szentlelke által továbbra is azokkal marad, akik hisznek benne. Ha kitartunk az Úrral a szenvedésben, dicsőségének is részesei leszünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20

Elmélkedés

Indulj most!

Ha nem volna határidő, semmi sem készülne el. E Murphy-törvénykönyvébe illő mondás igazságát az élet sok területén tapasztaljuk. Az egyetemre járó diák a beadandó dolgozat nagy részét az utolsó napon készíti el. A város új parkjában és játszóterén az átadás előtti napon rekordmennyiségű facsemetét, bokrot és virágot ültetnek el. A tanévnyitó előtti napon hat osztálytermet is kifestenek a szakemberek, pedig a másik hattal két hét alatt is csak nehezen végeztek. Még az a szerencse, hogy van egy utolsó nap, mert e nélkül sosem készülne el a dolgozat, nem adnák át a parkot a pihenni vágyóknak és kifestetlen teremben kezdhetnék a diákok a tanévet. Mert sokan úgy gondolják, van még bőven idő a feladatok elvégzésére, majd az utolsó nap hajrájában minden megoldódik.

Néha olyan érzésem támad, hogy Krisztus missziós parancsával kapcsolatban is hasonlóan gondolkodunk. E parancsot olvassuk a mai evangéliumban: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Jó, jó végezzük küldetésünket, de nem adjuk bele teljes energiánkat. Kényelmesen, nyugodtan, ráérősen végezzük szolgálatunkat, mintha majd a végső idők utolsó napján ráérnénk mindent bepótolni.

A krisztusi parancs lényeges idevonatkozó szaváról nem szabad elfeledkeznünk: „most.” „Most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Nem azt kéri, hogy majd egyszer, hanem most. Ha azt érezzük, hogy az Úr szavaiban van valamiféle sürgetés, akkor helyesen érezzük. Miként az Úr mennybemenetelét követően az apostolok az ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére vártak, ezt tesszük mi is a következő napokban. Szeretnénk tanulékonyan figyelni a Szentlélekre, aki minket tanúságtételre indít. Engednünk kell, hogy eltöltsön minket a lelki erősség és a bölcsesség Lelke, hogy bátran vegyünk részt az igehirdetésben és az evangelizációban, és ezt a szolgálatot hatékonyan, korszerűen tudjuk végezni.

A Szentlélek munkája rajtunk kezdődik. Amíg nem engedjük, hogy a Lélek átformáljon és egészen hasonlóvá tegyen minket Krisztushoz, addig nem várhatunk semmiféle eredményt, mert az legfeljebb önmagunk igazolása volna és nem egyedül az Úr dicsőségét szolgálná. Amíg nem élünk bensőséges közösségben Krisztussal, addig nem várhatjuk senkitől azt, hogy az Úr követője legyen. Amíg nincs bennünk szilárd elhatározás, hogy Krisztustól, az ige hirdetőjétől indulunk és hozzá térünk vissza, addig nem tudunk senkit sem hozzá, az üdvösség szerzőjéhez vezetni. Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat egészen Istennek adni, addig senkinek sem fogunk jó példát mutatni arra, hogy érdemes életünket és képességeinket Isten szolgálatába állítani. Amíg nem lépünk magunk is a megszentelődés útjára, addig életünket látván egyetlen ember sem fog vágyat érezni magában, hogy a Szentlélek megszentelje. Az igehirdetés, az evangelizáció helyes lelkületét tehát Krisztustól tanuljuk meg a Szentlélek irányításával.

Mindezekkel nem várhatunk, most kell indulnunk. Ne késlekedjünk hát, hanem engedelmeskedjünk Jézus szavának és a Lélek indításának!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak.

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20

Elmélkedés

Indulj most!

Ha nem volna határidő, semmi sem készülne el. E Murphy-törvénykönyvébe illő mondás igazságát az élet sok területén tapasztaljuk. Az egyetemre járó diák a beadandó dolgozat nagy részét az utolsó napon készíti el. A város új parkjában és játszóterén az átadás előtti napon rekordmennyiségű facsemetét, bokrot és virágot ültetnek el. A tanévnyitó előtti napon hat osztálytermet is kifestenek a szakemberek, pedig a másik hattal két hét alatt is csak nehezen végeztek. Még az a szerencse, hogy van egy utolsó nap, mert e nélkül sosem készülne el a dolgozat, nem adnák át a parkot a pihenni vágyóknak és kifestetlen teremben kezdhetnék a diákok a tanévet. Mert sokan úgy gondolják, van még bőven idő a feladatok elvégzésére, majd az utolsó nap hajrájában minden megoldódik.

Néha olyan érzésem támad, hogy Krisztus missziós parancsával kapcsolatban is hasonlóan gondolkodunk. E parancsot olvassuk a mai evangéliumban: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” Jó, jó végezzük küldetésünket, de nem adjuk bele teljes energiánkat. Kényelmesen, nyugodtan, ráérősen végezzük szolgálatunkat, mintha majd a végső idők utolsó napján ráérnénk mindent bepótolni.

A krisztusi parancs lényeges idevonatkozó szaváról nem szabad elfeledkeznünk: „most.” „Most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Nem azt kéri, hogy majd egyszer, hanem most. Ha azt érezzük, hogy az Úr szavaiban van valamiféle sürgetés, akkor helyesen érezzük. Miként az Úr mennybemenetelét követően az apostolok az ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére vártak, ezt tesszük mi is a következő napokban. Szeretnénk tanulékonyan figyelni a Szentlélekre, aki minket tanúságtételre indít. Engednünk kell, hogy eltöltsön minket a lelki erősség és a bölcsesség Lelke, hogy bátran vegyünk részt az igehirdetésben és az evangelizációban, és ezt a szolgálatot hatékonyan, korszerűen tudjuk végezni.

A Szentlélek munkája rajtunk kezdődik. Amíg nem engedjük, hogy a Lélek átformáljon és egészen hasonlóvá tegyen minket Krisztushoz, addig nem várhatunk semmiféle eredményt, mert az legfeljebb önmagunk igazolása volna és nem egyedül az Úr dicsőségét szolgálná. Amíg nem élünk bensőséges közösségben Krisztussal, addig nem várhatjuk senkitől azt, hogy az Úr követője legyen. Amíg nincs bennünk szilárd elhatározás, hogy Krisztustól, az ige hirdetőjétől indulunk és hozzá térünk vissza, addig nem tudunk senkit sem hozzá, az üdvösség szerzőjéhez vezetni. Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat egészen Istennek adni, addig senkinek sem fogunk jó példát mutatni arra, hogy érdemes életünket és képességeinket Isten szolgálatába állítani. Amíg nem lépünk magunk is a megszentelődés útjára, addig életünket látván egyetlen ember sem fog vágyat érezni magában, hogy a Szentlélek megszentelje. Az igehirdetés, az evangelizáció helyes lelkületét tehát Krisztustól tanuljuk meg a Szentlélek irányításával.

Mindezekkel nem várhatunk, most kell indulnunk. Ne késlekedjünk hát, hanem engedelmeskedjünk Jézus szavának és a Lélek indításának!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak.

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus búcsúbeszédének egy részletét tartalmazza, amelyből újabb lényeges dolog derül ki: az Atya szeret minket és teljesíti a Jézus nevében hozzá intézett kéréseinket. Ezt mondja a mi Urunk: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Az Atyának ez az ajándéka teljessé teszi örömünket. A Szentlélek bennünk, a lelkünkben végzett munkájának eredményeként juthatunk el a teljes örömre. A Lélek úgy dolgozik, hogy átalakítja szívünket és lelkünket, új úton indít el, amelyen végighaladva eljuthatunk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkra találunk. Ezen az úton felfedezhetjük, hogy az Atya szeret minket, Krisztushoz tartozunk és a Szentlélek megerősít bennünket, s mindezzel már el is jutottunk az igazi lelki örömre, az öröm teljességére.

Ezt az örömöt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha engedjük, hogy a Lélek elvégezze bennünk e csendes munkát! Hitünk szerint a megváltást Jézus Krisztus keresztáldozata, kereszthalála gyümölcseként nyerjük el Istentől. Ugyanakkor a megváltás állandó folyamat is az ember szívében és tudatában, amelyet a Szentlélek végez. Hálás szívvel gondolunk az Úr áldozatára, amely megnyitja számunkra az üdvösség kapuját. Engedjük bátran, hogy megérintsen minket a megváltottság öröme!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.