Battaplébánia

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Továbbra is Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A mai részlet hangvétele alapvetően vigasztaló. Az Úr arra az időre akarja felkészíteni tanítványait, amikor már nem lesz köztük testi valóságában, ezért szavait nem csupán nekik szánja, hanem az Egyház tagjainak is a későbbi korokban. Jézus távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé itt, ebben a világban, hanem azt, hogy visszatért az Atyához, akitől jött, mennybemenetele tehát hazatérés. Szavaiban nincs semmi kétértelműség: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” Miután tehát beteljesíti feladatát, visszatér az Atyához, akinek küldötteként köztünk élt.

Jézus észreveszi, hogy tanítványai nem értik pontosan kijelentéseit, nem tudják, hogy hová készül. Ők átadják magukat a szomorúságnak, magukba roskadnak, kérdezni sem mernek, annyira megdöbbenti őket minden szó az Úr távozásáról.

Jézus ígéretet tesz, hogy távozása után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. A harmadik isteni személy Vigasztalónak nevezése ne vezessen bennünket félre, mintha csak az volna a feladata, hogy az Úr távozása miatt szomorkodó tanítványoknak vigaszt nyújtson. A Szentlélek küldetése az, hogy tanúságot tegyen Krisztus megváltó tettének igazságáról és megerősítse a tanítványokat abban, hogy ők is tanúságot tegyenek Krisztusba, az Isten Fiába és a Megváltóba vetett hitükről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak, sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy akaratodat teljesítsem!

Szalézi Szent Ferenc

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Továbbra is Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A mai részlet hangvétele alapvetően vigasztaló. Az Úr arra az időre akarja felkészíteni tanítványait, amikor már nem lesz köztük testi valóságában, ezért szavait nem csupán nekik szánja, hanem az Egyház tagjainak is a későbbi korokban. Jézus távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé itt, ebben a világban, hanem azt, hogy visszatért az Atyához, akitől jött, mennybemenetele tehát hazatérés. Szavaiban nincs semmi kétértelműség: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” Miután tehát beteljesíti feladatát, visszatér az Atyához, akinek küldötteként köztünk élt.

Jézus észreveszi, hogy tanítványai nem értik pontosan kijelentéseit, nem tudják, hogy hová készül. Ők átadják magukat a szomorúságnak, magukba roskadnak, kérdezni sem mernek, annyira megdöbbenti őket minden szó az Úr távozásáról.

Jézus ígéretet tesz, hogy távozása után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. A harmadik isteni személy Vigasztalónak nevezése ne vezessen bennünket félre, mintha csak az volna a feladata, hogy az Úr távozása miatt szomorkodó tanítványoknak vigaszt nyújtson. A Szentlélek küldetése az, hogy tanúságot tegyen Krisztus megváltó tettének igazságáról és megerősítse a tanítványokat abban, hogy ők is tanúságot tegyenek Krisztusba, az Isten Fiába és a Megváltóba vetett hitükről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak, sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy akaratodat teljesítsem!

Szalézi Szent Ferenc

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

A keresztényekre váró üldözésekről beszél Jézus a mai evangéliumban. Bizonyára nem egy meghatározott időre gondolhatott, hiszen tudhatta, hogy ez a jövőben, az évszázadok folyamán bármely korban előfordulhat. Aki nem a hite szerint él és vallásosságának semmilyen külső jele sincs, annak nem kell attól tartania, hogy bárki is megtudja róla, hogy keresztény, s emiatt üldözné.

Azokat az embereket érheti majd üldözés, akik nem szégyellik Krisztushoz tartozásukat, akik megvallják hitüket, keresztényként élnek a világban, s ez látható is rajtuk. Nem mindenkit, hanem a tanúságtevő keresztényeket érhetik tehát elsősorban a megpróbáltatások, amelyekről Jézus beszél. Az Úr mindenekelőtt azt kéri tőlünk követőitől, hogy az ő szeretetéről és megbocsátó irgalmáról tegyünk tanúságot az emberek előtt. Jézus figyelmeztetése azonban ennél tovább megy, hiszen azt olvashatjuk ki belőle, hogy az üldözések és megpróbáltatások ellenére is hűségesen ki kell tartanunk mellette, és folytatni kell a tanúságtételt. Ebben a tanúskodásban azonban soha nem hagy magunkra Isten, hiszen az Atya lelki megerősítésünkre Szentlelkét adja nekünk, aki maga is tanúságot tesz Isten Fiáról. Segítsen keresztény életutunkon az Igazság Lelke, hogy kiálljuk a hit próbatételeit!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.
Jn 14,15-21

Elmélkedés

Az Igazság Lelke

A húsvéti időszak vége felé közeledve arról olvasunk az evangéliumban, hogy Jézus megígéri övéinek a Szentlelket, akinek eljövetelét a húsvéti időt lezáró pünkösdkor ünnepeljük. Ezt mondja: „Kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad.” Miért fontos számunkra a Lélek velünk maradása? Ha a Szentlélek nincs jelen az Egyházban és a hívekben, akkor Isten végtelenül messze van tőlünk és nem érezhetnénk jelenlétét, szeretetét. Ha a Szentlélek nincs jelen, akkor Jézus csak egy múltbeli személy, akinek tanítását már régen elfelejtette volna mindenki. A Szentlélek nélkül az evangélium holt betű volna csupán, nem értenénk meg annak üzenetét, nem válhatna életté bennünk. Ha a Szentlélek nem lenne jelen korunkban, akkor az Egyház csupán intézmény volna és nem tudná az emberek üdvösségét szolgálni. Ha nem a Szentlélek indítana minket az evangélium terjesztésére, akkor a hit hirdetése üres reklámként hangzana. Ha a Szentlélek nem szállna le közénk, akkor a szentmise régmúlt idők egyszeri eseményére való emlékezés volna és nem az Úr szüntelenül megújuló áldozata. Ha a Szentlélek nem indítana minket igaz és őszinte bűnbánatra, akkor farizeusok gyülekezete volnánk. Ha Isten Lelke nem gyújtaná meg bennünk újra és újra a keresztény élet és tanúságtétel lángját, akkor legfeljebb Isten parancsainak szolgalelkű teljesítői lennénk.

Kérnünk kell tehát az Atyát, hogy küldje el hozzánk a Szentlelket! Kérnünk kell Jézust, hogy ígérete szerint eljöjjön hozzánk, betöltse lelkünket a Szentlélek. Kérnünk kell, hogy szüntelenül velünk maradjon, velünk legyen a Lélek. Mert ha a Szentlélek velünk van, akkor folytonosan megszületik, megvalósul bennünk és köztünk az Isten országa. Ha a Szentlélek velünk van, akkor tudunk figyelni Istenre, az ő útmutatásaira. Ha a Szentlélek velünk van, akkor érezni fogjuk a feltámadt, az élő Krisztus jelenlétét. Ha a Szentlélek velünk van, akkor segít minket, hogy életté váltsuk az evangéliumot és ahhoz méltóan éljünk. Ha a Szentlélek közöttünk van, akkor az Egyház közösség, Isten népe. Ha a Szentlélek bennünk lobog, akkor új pünkösd lesz minden megszólalásunk, amely megérinti az emberi szíveket. Ha a Szentlélek eltölt minket, akkor minden szentmisénk örömteli ünneplés és a feltámadás várása lesz.

Az eljövendő Szentlelket Jézus Vigasztalónak és az Igazság Lelkének nevezi ezen a helyen. Az eredeti görög szövegben a Paraklétosz kifejezés szerepel, amely nem Vigasztalót jelent, hanem azt a személyt jelöli, akit valaki mellé állítanak azért, hogy az ő segítségére legyen valamilyen ügyben, inkább tehát ügyvédnek vagy pártfogónak nevezhetnénk. Ilyen értelemben áll mellénk a Szentlélek. Jézus azért ígéri meg és azért küldi el nekünk a Szentlelket, hogy távozása után is legyen pártfogónk, aki segít minket. Az Úr így biztosítja azt, hogy mennybemenetele után is köztünk maradhasson Szentlelke által.

A Szentlélek másik megnevezése szerint ő az Igazság Lelke. A Lélek védelmezi a krisztusi igazságot a sátán hazugságaival szemben. Ő világosítja meg értelmünket, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságot és a hazugságot. Ő ad nekünk erőt, hogy az igazságot kövessük és ne a hazugság szolgái legyünk.

Az apostolokhoz hasonlóan várjuk imádkozva Jézus ígéretének beteljesedését, várjuk a Szentlélek eljövetelét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt mondtad, hogy a Lélek örökre velünk marad. Semmi okunk sincs tehát kételkedni abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Hisszük, hogy a Szentlélek közösséget teremt és ő biztosítja a közösség egységét. Közösséget teremt Istennel, az általad alapított Egyházzal és közösséget az Egyház tagjai között. Hisszük, hogy a Szentlélek Isten ereje bennünk, Isten hatalma bennünk, Isten ajándéka számunkra. Az általad küldött Lélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy élő közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen minket!

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

Elmélkedés

A bűnös ember gyakran gyűlölettel tekint az igazakra, mert zavarja őt, hogy a másik ember tud tisztességesen élni, ő viszont nem. A Bibliában számos példát találunk erre, amelyek közül talán a próféták esetei a legszembetűnőbbek. Őket Isten azért küldi, hogy szavukkal vagy egyszerűen csak a puszta létükkel figyelmeztessék az embereket arra, hogy elhagyták a törvények útját, és térjenek vissza Istenhez. A próféták elleni gyűlölet odáig fajult, hogy az életükre törtek. Ugyanez lett a sorsa Jézusnak is, aki igaz Istenként jött a világba azzal a küldetéssel, hogy megmutassa a bűnösöknek az Istennek tetsző életet. Az evangéliumokban több helyen is találkozunk azzal, hogy nem mindenki hallgatja hittel és fogadja el Jézus tanítását. Vannak olyanok, akik nem ismerik fel Krisztusban a világosságot, mert jobban szeretik a sötétséget, s nem akarják az igaz Istent megismerni. Vannak emberek, akik elfordulnak tőle, s nem hallgatják tovább, sőt olyanok is, akik nyíltan szembefordulnak vele és a vesztét akarják.

Akik Jézust követik, az ő sorsában részesednek és magukra vonják a világ gyűlöletét. Ezzel kapcsolatban mondja az Úr a mai evangéliumban: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” Erre azonban nem válaszolhatunk gyűlölettel, mert hisszük, hogy egyedül a szeretet képes legyőzni a felé irányuló rosszat. Vállalom-e ugyanazt a sorsot, amiben az Úrnak része volt?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk hozzád, akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és élő evangéliummá váljanak!

Szent II. János Pál pápa