Battaplébánia

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Napjaink fiataljai szívesen beszélnek haverjaikról és közös szórakozásaikról. Történeteikben mindig új szereplők tűntek fel, mert nem tartósak, nem elmélyültek ezek a kapcsolatok, s a régebbiek helyett mindig jönnek újak. Vajon a rengeteg haver között van-e olyan, aki igazi barátnak számít? Vajon a rengeteg virtuális barát között, akikkel kapcsolatban vannak az internet segítségével, van-e igazi barát? Ha őszintén akarnak válaszolni, akkor valójában nincs. Az igazi barátság több, mint egy gyors és felszínes kapcsolat. A barátság több, mint néhány üzenetváltás a közösségi internetes oldalon. Akinek csak internetes ismerősei vannak, aligha ismeri a barátság hagyományos fogalmát.

Ti barátaim vagytok – mondja Jézus a mai evangélium szerint s szava ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik. Vajon mi is akarjuk-e ezt a barátságot? A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét vagy előnyét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. A barátnak ideje van ránk és nem csupán néhány kattintásra futja az idejéből, amellyel kifejezi, hogy tetszik neki, amit éppen csinálunk. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai lehetünk. Maradjunk hűségesek e barátsághoz!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk: Jézus, a te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által megismerhessük az élet útját! Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk befogadni az igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden csábításának! Add, hogy teljesítve a te parancsaidat szeretetedben éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke!

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd folytatása a mai evangéliumi rész, amelyből megtudjuk, hogy a szeretet az az éltető erő, amely összekapcsolja Jézust és a benne hívőket. A szeretet folyamatos és kölcsönös áramlása jelenti az Isten és az ember közti kapcsolat alapját. Megtapasztaljuk életünkben Isten felénk áradó szeretetét, és elismerjük azt, hogy viszonoznunk kell ezt a szeretetet. Krisztushoz fűző szeretetünknek egyrészt folyamatosnak kell lennie, mert ha megszűnik, a kapcsolatunk is megsérül. Olyan ez, mint amikor egy szőlővesszőt lemetszenek a szőlőtőről. A szeretetet ugyanakkor jellemzi a kölcsönösség is. Jézus szeret minket, és mi viszonozzuk az ő szeretetét, amely éltető forrás számunkra.

Amikor a szeretetnek ilyen formájú megélésére törekszünk, akkor nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy olyan szeretet kössön össze minket Jézussal, amilyen szeretet összekapcsolja az Atyát és a Fiút. Jézus szavai igazak: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” A keresztény élet Istennel való szeretet-kapcsolatot, szeretet-közösséget jelent. Viszonozzuk Jézus szeretetét olyan gyermeki engedelmességgel, ahogyan ő szereti az Atyát! Lehet-e bármi is fontosabb életünkben, mint kitartóan haladni az ő parancsainak útján és megmaradni ebben a szeretetben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés

A mai evangéliumi hasonlat kapcsán gondolkozzunk el a következőn: Az Úr szavai szerint mi vagyunk a szőlővesszők, akik hozzá kapcsolódunk, és akiket – ha gyümölcsöt tudunk teremni – Jézus megtisztít, hogy még többet teremjünk. Milyen nagy vigasztalás és öröm számunkra, hogy Jézus alakít minket! Ő formálja a mi szívünket és lelkünket, hogy Istennek tetsző legyen az életünk!

Ha meghoztuk életünkben a döntést, hogy vele akarunk élni és benne akarjuk a lélek gyümölcseit teremni, azaz ha megtesszük felé az első lépést, akkor ő siet a segítségünkre. Az első pillanatban nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk erejéből adni tudunk neki. Arra kell csak vigyáznunk, hogy – miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz – hozzá kapcsolódjunk, és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Szüntelenül, de főleg életünk meghatározó döntési helyzeteiben, bízzuk rá magunkat, hogy ő irányíthasson és alakítson minket. Ne a magunk feje után menjünk olyan úton elindulva, ami pillanatnyilag esetleg jónak tűnik, hanem engedjük, hogy ő vezessen minket. Így válunk Jézus tanítványaivá.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztusé vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy Egyházadat egységben és szeretetben építhessük! Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot!

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Jézus arra bátorítja apostolait az utolsó vacsorán, hogy ne szomorkodjanak, hanem örvendezzenek elmenetelén, mert távozása visszatérés az Atyához. Tanítványaként nem ragaszkodhatnak az apostolok a végtelenségig ahhoz, hogy Mesterük maradjon ebben a világban, mert akkor Jézus nem teljesítené küldetését.

Az Atyához való visszatérés gondolata valójában nem volt újdonság a tanítványok számára, mert nyilvános működésének ideje alatt Jézus többször is beszélt nekik arról, hogy az Atyától jött. Származása meghatározó volt számára, s egyúttal olyan tény, amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük tanítását és cselekedeteit. A mennyei Atya által rábízott igazságot hirdette és az Atya által tett mindent, tettei az Atya dicsőségét szolgálták.

Küldetése befejezéséhez közeledve, már kevésbé beszél származásáról, inkább arról tanít, hogy hová indul. Természetesen ahhoz tér vissza, akitől e világra jött. Mennybe indulása örömmel tölti el azokat, akik szeretik őt, mert ez jelzi, hogy küldetése beteljesedett, s indul, hogy a mennyországban helyet készítsen övéinek. Helyet mindazoknak, akik szeretik őt. Örök otthont azoknak, akik hisznek benne. Örök boldogság helyét, állapotát azoknak, akik az üdvösségre törekszenek. Nekem is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.