(Reflexió Mihályi Molnár László Szemléletváltás a szakadék szélén c. írására)
Uramistenem, kérlek alássan, Világosíts meg, hogy sose lássam Életörömnek a romlottságot, Sokszínűségnek a zagyvaságot,Művészetnek a talmi csillogást,Haladásnak az őrü…
(Reflexió Mihályi Molnár László Szemléletváltás a szakadék szélén c. írására)
Uramistenem, kérlek alássan,
Világosíts meg, hogy sose lássam
Életörömnek a romlottságot,
Sokszínűségnek a zagyvaságot,
Művészetnek a talmi csillogást,
Haladásnak az őrült rohanást,
Balgaságnak a sírig hűséget,
Tákolmánynak a családi fészket,
Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Elmélkedés
A bibliai idők emberének életében és mindennapjaiban helye volt az imádkozásnak. Az evangéliumok többször megemlítik, hogy Jézus imádkozik, olykor az egész éjszakát imádkozással tölti. Az ima az Istennel való kapcsolat és a lelki fejlődés eszköze az ember számára. Az ima alapvetően kettős irányba mutat, egyrészt az ember elismeri Istennek, mint felsőbbrendű személynek a létezését és dicsőíti őt, másrészt segítségét kéri mindennapi életéhez, illetve olyan dolgokhoz, amelyeket a maga erejéből nem tud elérni.
Az imádkozásnak ez utóbbi módjával kapcsolatban ad tanítást a mai evangélium példabeszéde. Egy özvegyasszony ügyének elintézését kéri a bírótól. Az ügy nincs megnevezve, mert nem is lényeges a mondanivaló szempontjából. Mivel a bíró halogatja az ítélethozatalt, az asszony feltehetően többször megismétli kérését. Egy idő után a bírónak már kellemetlen a szüntelenül hozzá forduló özvegy, ezért igazságot szolgáltat az ügyben.
A példa buzdítás az Istenhez fohászkodó, az Isten segítségét kérő ember számára: ne fáradjunk bele az imádkozásba! Se Isten dicsőítésébe, se a kérésbe. De kéréseinket ne követelve adjuk elő, hanem legyünk készek elfogadni azt is, ha Isten más formában teljesíti azokat, mint ahogyan mi elképzeltük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Elmélkedés
A bibliai idők emberének életében és mindennapjaiban helye volt az imádkozásnak. Az evangéliumok többször megemlítik, hogy Jézus imádkozik, olykor az egész éjszakát imádkozással tölti. Az ima az Istennel való kapcsolat és a lelki fejlődés eszköze az ember számára. Az ima alapvetően kettős irányba mutat, egyrészt az ember elismeri Istennek, mint felsőbbrendű személynek a létezését és dicsőíti őt, másrészt segítségét kéri mindennapi életéhez, illetve olyan dolgokhoz, amelyeket a maga erejéből nem tud elérni.
Az imádkozásnak ez utóbbi módjával kapcsolatban ad tanítást a mai evangélium példabeszéde. Egy özvegyasszony ügyének elintézését kéri a bírótól. Az ügy nincs megnevezve, mert nem is lényeges a mondanivaló szempontjából. Mivel a bíró halogatja az ítélethozatalt, az asszony feltehetően többször megismétli kérését. Egy idő után a bírónak már kellemetlen a szüntelenül hozzá forduló özvegy, ezért igazságot szolgáltat az ügyben.
A példa buzdítás az Istenhez fohászkodó, az Isten segítségét kérő ember számára: ne fáradjunk bele az imádkozásba! Se Isten dicsőítésébe, se a kérésbe. De kéréseinket ne követelve adjuk elő, hanem legyünk készek elfogadni azt is, ha Isten más formában teljesíti azokat, mint ahogyan mi elképzeltük.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Fulton J. Sheen érsek gondolatai
Ha nem lennék katolikus, és az igazi egyházat keresném ma a világban, akkor azt az egyházat keresném, amelyik nem tetszik a világnak; más szóval azt az egyházat, amelyet gyűlöl a világ. Azért tennék így, mert ha Krisztus ma bármelyik egyházban jelen van, akkor bizonyosan éppúgy gyűlölik, mint földi életében.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Mt 25,31-40
Elmélkedés
A mai napon ünnepelt Szent Márton püspök személyében az irgalmasság szentjét tiszteljük. Az irgalmasságból és a felebarát iránti szeretetből olyan példát mutat ő mindenkinek, amelyet érdemes követnünk. Mert az irgalmasság nem a szegények megsegítésének hangoztatását jelenti, hanem konkrét cselekedeteket kíván. Ki kell lépnünk a szívtelenség falával körbevett zárt világból, és nagylelkűséget kell tanúsítanunk a rászorulók felé. Nem ismételgethetjük tovább, hogy mi is szegények vagyunk, segítségre van szükségünk és mások támogatására szorulunk, hanem meg kell feledkeznünk önmagunk gondjairól és hiányairól és nagylelkű szívvel kell sietnünk a szegények felé.
A mindenható Isten jónak látta, hogy próbára tegye az akkor még katona Mártont, ezért állította az útjába a szegény koldust. Szent Márton kiállta a próbát, a koldusban felismerte Krisztust és nem szalasztotta el a lehetőséget, hogy irgalmasságból jót tegyen vele. Bizonyára a mi életutunkon is Isten rendeléséből időről időre megjelennek a rászorulók, a szegények, a bajbajutottak, a nincstelenek. Ha megtagadva tőlük az irgalmasságot elmegyünk mellettük, a végső ítéleten újra láthatjuk arcukat, de akkor már csak magunkat vádolhatjuk mulasztásunk miatt.
Mindazért, amit másoknak adunk Krisztus iránti szeretetből, Istentől kapunk jutalmat a mennyországban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul ejthetik szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts minket, hogy le tudjunk mondani mindenről azért, hogy megtaláljuk igazi kincsünket, téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te szeretetedre, amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti.
Szerintem nem a sötétség ellen kell harcolni, hanem ragyogó tiszta fényt kellene gyújtani! Arról fogok én mindig is beszélni, hogy milyen csodálatos a keresztény házasság, az Isten akarata szerinti tiszta család, életünket beragyogó gyermekáldás! A demokrácia lényege, hogy azt amiben hiszünk, azt bátran hirdetjük!
Szerintem nem a sötétség ellen kell harcolni, hanem ragyogó tiszta fényt kellene gyújtani! Arról fogok én mindig is beszélni, hogy milyen csodálatos a keresztény házasság, az Isten akarata szerinti tiszta család, életünket beragyogó gyermekáldás! A demokrácia lényege, hogy azt amiben hiszünk, azt bátran hirdetjük!
A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25
Elmélkedés
A mai evangéliumban Isten országa eljövetelének idejéről kérdezik Jézust a farizeusok. Az ő nézetük szerint Isten látványos módon belenyúl az emberi történelembe, a korábbi világ különféle természeti katasztrófák következtében elpusztul, végérvényesen elmúlik, az Isten által küldött Messiás dicsőségesen megjelenik, megvalósítja uralmát, s ezzel egy új korszak kezdődik el az emberiség számára. Jézus alapvetően cáfolja ezeket az elképzeléseket, amikor kijelenti: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.”
Az egykori farizeusok gondolkodásához hasonló elképzelések az évszázadok során sokszor megjelentek és egyes keresztény emberekben azt a hitet ébresztették, hogy Krisztus második eljövetele valamiféle dicsőséges bevonulás lesz a világba. Ezeknek az emberi elképzeléseknek semmi alapja nincs. Miként Jézus nem uralkodó Messiás volt, hanem Isten alázatos szolgája, aki a szenvedés vállalásában és halálában mutatkozott Megváltónak, ugyanúgy a végső időkben újra megjelenő Krisztus is csalódást fog okozni azoknak, akik evilági uralom megvalósítását várják tőle. Mert Isten egészen másként képzelte el és valósította meg a megváltás művét, mint ahogy az ember azt várná. Talán jó volna és minden bizonnyal az szolgálna üdvösségünkre, ha elfogadnánk terveit, vezetését.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!
Pio atya és Karol Wojtyla
Mi történik, amikor két szent életútja találkozik egymással? Milyen hatással vannak egymásra, és az emberiség egészére? Ahhoz, hogy a 20. század e két kiemelkedő jelentőségű egyéniségének, e két nagy misztikusnak élet…
