A rövid vasárnapi olvasmány elgondolkodtatott, hogy mit is tanít az Egyháza a pokolról. „Íme, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgy hogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük”. Mal 3,19-20a
A rövid vasárnapi olvasmány elgondolkodtatott, hogy mit is tanít az Egyháza a pokolról. „Íme, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgy hogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük”. Mal 3,19-20a
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”
Lk 21,1-4
Elmélkedés
Az elmúlt hét evangéliumi történeteiben már észrevehettük Jézus figyelmességét. A vonuló sokaság zajában meghallja a jerikói vak koldus kiáltását és a hatalmas tömegben észreveszi a fa tetején gubbasztó Zakeust. Meghallja a hitből fakadó segítségkérést és meglátja a hitre vágyakozó ember arcát, mert az Úr számára ez a lényeges. A mai evangélium ebbe a sorozatba illik. Jézus észreveszi a szegény özvegyet, amint mindössze két fillért dob a templomi perselybe, de ez a két fillér az egész vagyona. Meglátja ezt az egyszerű cselekedetet, adakozást, mert az Isten iránti bizalom és a hit megnyilvánulása. Adományozásával az özvegy az isteni gondviselésre bízza magát és kifejezi hitét, hogy Isten segítségére még nincstelen helyzetében is számíthat.
Jézus figyelmessége elgondolkodtat minket. A látványos dolgokat könnyebben észrevesszük, mert szinte vonzzák a tekintetünket. Az óriásplakátok és villogó fényreklámok világában vajon észrevesszük-e az apró dolgokat? A kihívóan, magamutogatóan öltözködő emberek között észrevesszük-e az egyszerű, jószívű embereket? Jézus figyelmessége arra indít minket, hogy tudatosan irányítsuk tekintetünk irányát. Lehet, hogy valami látványosan fel akarja hívni magára a figyelmet, de nem biztos, hogy az az igazi érték. Tanuljuk meg Jézus látásmódját!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.
Szent II. János Pál pápa
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Ha az ember csak önmagára támaszkodik, ( mert önteltsége okán nagyra tartja magát), mégis az ő kis szegény, Istentől elárvult „én”-je rövid úton kimerül az ötletből, az erőből, vigasztalásból, bölcsességből, vagyis tisztánlátásból, s így nem véletlen, hogy óvhatatlanul rátelepszik egy irdatlan csüggedés.
A homeopátiás szerek csomagolásán mostantól csak tudományosan bizonyítható állítások szerepelhetnek. Vagy az a felirat, hogy ezek a készítmények hatástalanok.
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Lk 23,35-43
Elmélkedés
Királyi arc
Az ember számára a két legnagyobb kísértés a vagyon és a hatalom, mert a gazdagság fogságba ejti a szívét, a hatalomért pedig eladja a lelkét. Gondolhatnánk, hogy minket, egyszerű embereket nem fenyeget egyik kísértés sem, hiszen nem vagyunk milliárdosok és országok vezetését sem bízták ránk. De talán jobb volna óvatosnak lennünk, mert ezek a veszélyek nem csak nagyban, hanem egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnő dolgokban is jelentkeznek. Amikor valaki kicsiny vagyonához ragaszkodik, gyűjtöget magának és soha nem adakozik semmilyen jó célra, akkor már engedett is a kísértésnek, a szívét rabul ejtik az anyagi javak. Amikor valaki fölényeskedik beosztottjával, házastársával vagy gyermekével, máris engedett a hatalomvágy, az uralkodási vágy kísértésének. Vigyáznunk kell ezekkel a kísértésekkel, mert szívünk és lelkünk szabadságát veszíthetjük el. Márpedig sokkal nemesebb célra is használhatjuk életünket, ezért adott nekünk Isten szeretni tudó szívet és igazságot kereső lelket.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük. A földi királyok nagy vagyonnal és hatalommal rendelkeznek. A mesékben olykor nagyobb a gazdagságuk, mint a valóságban, de a hatalommal fordított a helyzet. A valódi királyoknak, uralkodóknak és országot irányító vezetőknek nagyobb a hatalma, mint a mesebeli királyoké, ráadásul ez utóbbiak inkább jóra, nemes célok megvalósítására, a polgárok javára használják hatalmukat, míg az igazi uralkodók bizony gyakran megfeledkeznek erről. Krisztus azonban más király, ő nem a gazdagság vagy a hatalom bűvöletében él. Földi élete során nem gyűjtött magának semmit, nem volt háza vagy földbirtoka, nincstelenül járta a városokat és falvakat, kereste az embereket, hogy szeretetének és jóságának gazdagságával ajándékozza meg őket. Hatalma viszont kétségtelenül volt, isteni hatalma megnyilvánult tanításában és cselekedeteiben. Csodáiban megmutatkozott isteni ereje, rendkívüli hatalma, de ezt mindig jóra, az irgalmasság kifejezésére, a betegségek megszüntetésére, a bűnök megbocsátására használta fel, és nem ártott egyetlen embernek sem. Védelmébe vette a gyermekeket, a szegényeket, az özvegyeket, a kitaszítottakat, a betegeket, egyszóval mindazokat, akik semmiféle hatalommal nem rendelkeztek. Hatalmát megmutathatta volna a kereszten is oly módon, hogy nem enged a vele erőszakosan bánóknak. A mai ünnep evangéliuma szerint a Golgota hegyén állók azt kérték a kereszten függő Jézustól, hogy mutassa meg hatalmát. Mutassa meg oly módon, hogy leszáll a keresztről és megszabadítja magát. Jézus ezt nem teszi, mert felismeri a kérésben a kísértést, az emberi szó mögött a gonosz lélek szándékait. Elutasítja ezt a kísértést, mert a mennyei Atyának engedelmeskedik.
A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot, mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!
Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. (Mt 5:38-42)
Erről a pofozkodós evangéliumi részről kétféle érvelést is hallottam.
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38
Elmélkedés
A magyar szentek és boldogok népes táborából a mai napon ünnepelt Szent Erzsébet az egyetlen, akit világszerte ismernek és mindenütt az irgalmas szeretet hősének tekintenek. Személyében az Egyház olyan példaképet állít minden keresztény elé, aki valóban megértette a szeretet parancsát és azzal a tudattal segítette a rászorulókat, hogy bennük Krisztusnak nyújt segítséget. Az általa megkezdett munkát és szolgálatot minden korban folytatnunk kell, mégpedig ugyanazzal a lelkülettel, ami Szent Erzsébetben is élt. Az Isten felé irányuló szeretet nélkül minden jócselekedet, amit embertársunknak teszünk legfeljebb emberiességből fakadó jótett. Krisztus viszont azt kéri tőlünk, hogy minden rászorulóban őt ismerjük fel, a szenvedőkben az ő szenvedő arcát lássuk, az éhezőkben és a szomjazókban őt tápláljuk, az idegenekben őt fogadjuk be. Az alázat nélkül végzett jócselekedetek legfeljebb önmagunk magasztalásának minősíthető, de nem Isten dicsőségét szolgálja.
Az irgalmasság gyakorlása ma is, mint minden korban kihívás és hősiességet kíván. Saját
szükségeinkre való hivatkozással nem mondhatunk le arról, hogy másokat segítsünk. Vegyük észre mások még nagyobb szegénységét és nyomorúságát! Fedezzük fel, hogy van mit adnunk abból, amit mi is kaptunk! Legyünk irgalmasok embertársainkhoz, miként Isten is irgalommal fordul hozzánk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik hitünket – hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a veszélyben és az üldözésben próbálják ki –, ha kitör az üldözés, add, hogy felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna. Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük irántad való szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké.
„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején felmagasztaljon benneteket.” (1Pt 5,6)
Érezted már, hogy kezelhetetlenné vált egy kapcsolatod? Talán a kellős közepén vagy egy bonyolult, zűrös, megjósolhatatlan kimenetelű szituációnak?
Előfordul, hogy hiába küszködök, nem találom a megfelelő szavakat, amikkel mederbe terelhetek egy vitát. Jó az, ha beszélgetünk, ám néha csak mondjuk a magunkét, körbe-körbe járunk, és nincsenek termékeny szavaink, amik továbblendíthetnének. Ilyenkor azt érezzük, legszívesebben feladnánk. De mielőtt feladnám, megtanultam, hogy jobb, ha egy időre elhallgatok.
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48
Elmélkedés
Lukács evangélista egészen röviden írja le a templom megtisztításának, a kereskedők kiűzésének eseményét. Figyelmünket elsősorban nem e prófétai cselekedetre akarja irányítani, hanem arra, hogy Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, Atyjának házát, és tanítani kezd ezen a helyen.
Nem csak időnként, hanem minden nap eljön a templomba, amely immár találkozóhely lesz azokkal, akik hallgatni akarják őt. A fogadtatás kettős. A nép odaadó figyelemmel hallgatja őt. Vándorútja során is tömegek keresték őt, mert felismerték újszerű tanításában Isten üzenetét és örömhírét. Most a jeruzsálemi templomba is sokan érkeznek, hogy hallhassák őt. Fellépése nem csak a közelgő ünnep miatt felemelő, hanem azért is, mert egyedül ő méltó arra, hogy ezen a szent helyen Isten üzenetét közvetítse.
A hallgatóság körében jelen vannak az írástudók, a törvénytudók, a vallási vezetők is. Ők más lelkülettel hallgatják. Ők eltűrték az Isten házában a kereskedést. Nem értik vagy nem akarják érteni az Úr jelképes cselekedetét, nem értenek egyet tanításával, ezért szembefordulnak vele, az életére törnek.
Ha igaz bűnbánattal megtisztítjuk lelkünket, azaz eltávolítunk belőle mindent, ami beszennyezi, s ami gátol bennünket az üdvösség útján, akkor képesek leszünk arra, hogy odaadó figyelemmel hallgassuk Jézust, aki előttünk is feltárja az üdvözítő örömhírt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz.
