Battaplébánia

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28

Elmélkedés

A közeljövőre és a távolabbi jövőre vonatkoznak Jézus kijelentései, amelyeket a mai evangéliumban olvashatunk. Először arról jövendöl, hogy hamarosan milyen sors vár a szent városra, Jeruzsálemre. A várost hadsereg fogja körülvenni és megostromolni, a lakosságot fogságba hurcolják, pogányok fogják elfoglalni a területet. Amikor Szent Lukács evangélista lejegyzi írásában Jézus ezen kijelentéseit, mindezek már bekövetkeztek. A zsidó háborúban a rómaiak elfoglalják és lerombolják Jeruzsálemet, a templomot felgyújtják.

Jézus szavai tehát, amelyeket a közeli jövőre vonatkozóan mondott, beigazolódtak, valóban megtörténtek. Ebből arra következtethetünk, hogy azok a kijelentései is valóra fognak válni, amelyeket a távolabbi jövővel kapcsolatban, azaz a végső időkről mond. Nehéz eldöntenünk, hogy a végső időkről szóló tanítás elemei mennyire jelképesek vagy valóságosak. Jézus félelmetes jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot érik. Újra megemlíti az üldözéseket és az emberi gonoszság elszabadulását. A felsorolt jelenségek látványa és megtapasztalása miatt félelem fogja eltölteni az embereket. A hívő számára azonban van remény: az Emberfia, Jézus Krisztus, az egész világ és az egész természet Ura, és hatalma van a gonosz legyőzésére. A szabadulást és a megújulást Jézus hozza a világ és az ember számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,12-19

Elmélkedés

Jézus továbbra is tanítványaihoz szól, felkészíti őket arra az időszakra, amikor ő már nem lesz ebben a világban. A címzettek köre közben kiszélesedik, nem csupán a jelenlévőkre gondol, hanem mindazokra, akik a későbbi évszázadokban követői lesznek. A bántalmazásokat és üldözéseket a krisztusi közösség tagjai minden korban meg fogják tapasztalni. Az okot is pontosan megnevezi: „az én nevemért,” azaz Jézus nevéért, a Jézusban való hitért. Bármilyen indokot nevez meg a világ, a keresztény embert mindig a hitéért üldözik, azért, mert Krisztushoz tartozik és az Egyházának tagja.

Azt is hozzá kell tennünk ehhez, hogy egyesek annak érdekében, hogy elkerüljék az üldözéseket, inkább nem vallják meg, vagy kifejezetten megtagadják hitüket. Evilági életük számukra fontosabb, mint az örök életük. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek a közösség számára, s ezt a próbát sokan kiállják, hősiesen kitartanak a hitben. Ezen a ponton fordul a mérleg. Az üldözések ártanak ugyan a keresztény közösségnek, de egyben lehetőséget adnak a tanúságtételre, amelynek köszönhetően megerősödik, új tagokkal gyarapodik az Egyház. Mert a hitben való hősies kitartás és önfeláldozás példája elgondolkodtatja a nem hívőket. Az ékesszóló igehirdetésnél nagyobb erő a vértanúk tanúságtétele.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket az, amit már befogadtunk az evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előbbre jussunk, hisz te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-11

Elmélkedés

Miközben Jézus a két fillért adakozó szegény özvegyet figyelte, a körülötte állók egészen más irányba tekintettek. Az ő számukra nem volt elég látványos a csekély összeget adó asszony, ők a templom pompás díszeiben gyönyörködtek. Jézus legfeljebb érintőleges figyelmet szentel rájuk, mert ő már előre látja azok pusztulását. Szavai felkeltik a nézelődők érdeklődését, de most sem az igazán lényegesre kérdeznek rá, hanem a bekövetkezés időpontja felől tudakozódnak. Jézus viszont semmit nem mond arról, hogy mikor fog eljönni az az idő.

Azt viszont határozottan kijelenti, hogy sokan fogják azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni, megtéveszteni a hívőket. Szavai beigazolódtak, mert valóban időről időre megjelennek olyanok, akik azt híresztelik, hogy tudják a világvége időpontját. Ezen persze már ne nagyon csodálkozzunk, azon viszont annál inkább, hogy mindig vannak olyan hiszékenyek, akik nem veszik észre a csalást, a hazugságot, a megtévesztést. Mindig legyünk óvatosak, amikor valaki biztos igazságként hirdeti saját elképzeléseit, mert egyáltalán nem biztos, hogy igazat állít! Vizsgáljuk meg a tanításokat és ne higgyünk el azonnal mindent! Jézushoz és tanításához érdemes hűségesnek maradni, mert ez az üdvösség örömhíre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jóságos Atya, hozzád jövök, amikor hív a szavad, befogadom lelkembe szavadat és igazságodat, magamba foglalom, mint ajándékodat. És kérlek téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és megmeneküljön a haláltól.