Battaplébánia

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Napjainkban sok ember számára nehézséget jelent Isten létezésének és annak elismerése, hogy jelen van, működik a világban. Az ilyen gondolkodású személyeknek az a meggyőződése, hogy a világ eseményeit, történéseit az ember határozza meg és irányítja. Néha valóban úgy tűnik, hogy az emberi elképzeléseknek semmi sem szab határt, aztán mégis szüntelenül akadályokba ütközik az emberi elszántság. Az emberi törekvések mögötti jószándékot felesleges volna vitatni, még akkor is, ha a nagyzási mánia olykor egészen nyilvánvaló. Ugyanakkor a világban tapasztalható rossz és gyűlölet a családi békétlenségektől a nemzetek közti háborúkig egyértelművé teszi, hogy az ember nem a jóra törekszik. Ennek hátterében felfedezzük Isten elutasítását és az ő törvényeinek el nem fogadását.

A bibliai szereplők esetében a vallásos élmény alapját a természetfeletti, isteni erő megtapasztalása biztosította. Az emberek akkor tudtak előrelépni, fejlődni, akkor tudták életüket jobbra fordítani, ha megérezték Isten működését életükben és hittel elfogadták azt. Ennek szép példája a mai evangéliumban szereplő két vak esete. A látás ajándékát hiába várnák emberektől, de bátran kérik Jézustól. Megszólításukkal elismerik Jézus messiási hatalmát, kérésükkel pedig kifejezik az Úr istenségébe és isteni erejébe vetett hitüket.

Hitem megvallása fordulatot hoz életembe. Hiszem-e, hogy Jézus tud rajtam segíteni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Napjainkban sok ember számára nehézséget jelent Isten létezésének és annak elismerése, hogy jelen van, működik a világban. Az ilyen gondolkodású személyeknek az a meggyőződése, hogy a világ eseményeit, történéseit az ember határozza meg és irányítja. Néha valóban úgy tűnik, hogy az emberi elképzeléseknek semmi sem szab határt, aztán mégis szüntelenül akadályokba ütközik az emberi elszántság. Az emberi törekvések mögötti jószándékot felesleges volna vitatni, még akkor is, ha a nagyzási mánia olykor egészen nyilvánvaló. Ugyanakkor a világban tapasztalható rossz és gyűlölet a családi békétlenségektől a nemzetek közti háborúkig egyértelművé teszi, hogy az ember nem a jóra törekszik. Ennek hátterében felfedezzük Isten elutasítását és az ő törvényeinek el nem fogadását.

A bibliai szereplők esetében a vallásos élmény alapját a természetfeletti, isteni erő megtapasztalása biztosította. Az emberek akkor tudtak előrelépni, fejlődni, akkor tudták életüket jobbra fordítani, ha megérezték Isten működését életükben és hittel elfogadták azt. Ennek szép példája a mai evangéliumban szereplő két vak esete. A látás ajándékát hiába várnák emberektől, de bátran kérik Jézustól. Megszólításukkal elismerik Jézus messiási hatalmát, kérésükkel pedig kifejezik az Úr istenségébe és isteni erejébe vetett hitüket.

Hitem megvallása fordulatot hoz életembe. Hiszem-e, hogy Jézus tud rajtam segíteni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Emberi méltóságunk többek között abban mutatkozik meg, hogy szabadon dönthetünk és szabadon cselekedhetünk. Döntési és cselekvési szabadságunkat a teremtő Istennek köszönhetjük, aki nem neki vakon engedelmeskedő rabszolgának teremtette meg az embert és nem is gondolkodásra képtelen automatának. Isten azt szeretné, ha szabadon választanánk azt az utat, amely az üdvösségre, a vele való végső egyesülésre vezet. Isten elvárja tőlünk, hogy szavaink valóban benső meggyőződésünket és szándékainkat fejezzék ki, s mindezzel ne ellenkezzenek tetteink. Nem elegendő elismerni Isten létezését és nem elég azt hangoztatni, hogy ismerjük akaratát, hanem meg is kell tennünk mindazt, amit megismertünk. Ennek igazságát Jézus így fejezi ki a mai evangéliumban: az juthat be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Szavainak szemléltetésére példabeszédet mond a házát homokra építő balga emberről és az okosról, aki szilárd alapot választ lakóhelye számára. Az előbbiek csak ismerik Isten tanítását, de nem élnek aszerint. Megtehetik, mert szabad akaratuk van. Az utóbbiak, az okosak, nem csak ismerik Isten elvárásait, hanem szabad akarattal elfogadják azt és cselekedeteiket ehhez szabják. Megteszik Isten akaratát, mégpedig szabad akarattal, felelősségük tudatában.

A szabad akarat személyes felelősséggel jár.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk, amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk, hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat, hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz, hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22

Elmélkedés

Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent András apostol ünnepén. Az apostolok a Jézus személyében megvalósult üdvtörténeti események tanúi voltak az Úr földi életében, majd ezen események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. Az apostoli hivatás, életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus az, aki kiválasztotta és meghívta őket, ő adott nekik megbízást a tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok életében nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem egészen átadják magukat Jézusnak. Mesterük nem egy könyvet, nem egy elméleti tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert bízott rájuk, hanem azzal bízta meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen megtapasztaltak. Olyan tanúk ők, akik saját hitüket, azaz a megváltó Krisztusba, az ő halálába és üdvösségszerző feltámadásába vetett hitüket adták tovább.

Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy magától Krisztustól kapták küldetésüket. Másrészt: az Úr megígérte nekik és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék azokat az eseményeket, amelyeket Jézussal átéltek. Ahogyan egykor az apostolokat a Szentlélek elvezette a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), ugyanúgy tárja fel előttünk is a Lélek az üdvtörténet és a megváltás titkát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

BEVEZETÉS
A ,,Létra” a szerzetesi élet kézikönyve. A keleti szerzetesek kötelező olvasmánya a nagyböjtben, de nemcsak szerzeteseknek szól. Elsősorban nekik, de általában minden kereszténynek, aki hivatását követni igyekszik, hiszen a Szentlélek minden…

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

A keresztény tanítás szerint a világ és benne az ember a teremtő Isten alkotása, ezért mind a világ, mind az ember létezésének van értelme és célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást felfedezzük és megvalósítsuk. A világ az ember végtelen élettere, amelyet Isten ránk bízott, hogy tovább építsük. Ezért van helye a művészi elképzeléseknek, a technikai vívmányoknak, a tudományos kutatásoknak és felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné.

„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura” – olvassuk Jézus imáját a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű emberek előtt feltárul az Isten országának titka. Jézus által, azaz a megtestesült Ige által, valamint az ő küldöttei, az apostolok által Isten megszólítja az emberiséget, elmondja nekünk örömhírét. Ha bölcsnek és okosnak tartjuk magunkat, akkor nem vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és kicsinyek lenni, akkor megnyílik szívünk az isteni örömhír és szeretet előtt és válaszolni tudunk rá szeretettel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos