Battaplébánia

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

Az adventi időszakban a megváltás titkát szeretnénk megérteni. Miért küldte el a mennyei Atya az ő Fiát, a Megváltót a világba? Mi indította Jézust arra, hogy megváltásunk érdekében vállalja a szenvedést és a halált? Miért ereszkedik le Isten a mi emberségünk szintjére?

Egyesek talán úgy vélik, hogy a megváltás annak köszönhető, hogy a felsőbbrendű Isten megsajnálja az esendő embert és szánalomból megsegíti. Ha Isten az ő szentsége és az ember bűnössége közti ellentétből vagy az ő mindenhatósága és az ember kicsinysége közti különbségből indulna ki, akkor aligha törődne velünk. Jóval többről van itt szó, mint szánalomról! A szeretet őszinte érzéséről. Arról, hogy Isten kötődik az emberhez, hozzánk tartozónak érzi magát, még akkor is, ha az ember olykor el akar távolodni, el akar szakadni e szeretettől. Jézus, aki öröktől fogva valóságos Isten, egy földi anya gyermekeként született meg és ezzel magára vette mindazt, ami az emberi életben szép, nemes, de azt is, ami gyengeséget jelent. Lám, Isten bölcsessége ezt az emberi gyengeséget és kicsinységet emeli fel azáltal, hogy emberré lesz.

Vannak, akik minden isteni jelet, figyelmeztetést, útmutatást semmibe vesznek. Az evangélium először azokat említi, akik nem hallgattak Keresztelő János szavára, majd következnek azok, akik Jézusra nem hallgattak. Hallgatok-e Isten szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Bővebben …

Édes anyanyelvünk pompázatos gazdagságának, és a tiszta magyar katolikus hitünk finom érzékenységének a jele, hogy a magyar kereszténység hagyományosan eredeti kifejezéssel illeti a mi Urunk Jézus Krisztus túlcsorduló ajándékát, amely a Szentlélek al…

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mai napon, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén az evangélium Jézus fogantatásának eseményét, titkát mondja el. A két eseményt ne keverjük össze! Mária szeplőtelen fogantatása azt jelenti, hogy emberi létezésének kezdetétől, első pillanatától fogva Isten megóvta őt az áteredő bűntől. A bűntől való mentesség és a megszentelő kegyelem állapota a krisztusi megváltásnak köszönhető, amelyet Mária a mindenható Isten kegyelméből elővételezett. A szeplőtelen fogantatás tehát Mária kegyelmi kiváltsága, amely annak köszönhető, hogy Isten azt akarta, hogy egy egészen bűn nélkül való ember által jöjjön el, szülessen meg a Megváltó.

Az evangéliumi jelenet, az angyali üdvözlet, Jézus fogantatása már egy évekkel későbbi esemény. Mária már fiatal leány, amikor Gábor angyal meghozza számára az örömhírt arról, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Isten leereszkedésének, közeledésének csodálatos megnyilvánulása az, hogy a Fiúisten egy ember, Mária közreműködése által lett emberré, testesült meg, jött el a világba. Szent Lukács evangélista leírásában arra a mozzanatra érdemes odafigyelnünk, hogy Mária az angyali szó által fokról fokra megismeri Isten tervét és hittel elfogadja Isten akaratát.

Én is csak az isteni igazság egyre jobb megismerésével tudok továbbhaladni a hit útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Mt 11,28-30

Elmélkedés

Keresztény hitünk szerint a Szentírás Isten kinyilatkoztatása, ezért benne Isten feltárja önmagát, benső életét az ember számára és közli az emberrel kapcsolatos szándékát is. A Szentírást olvasva fény derül arra, hogy Isten lényege a szeretet, mindent szeretetből tesz. Az ő szeretetének köszönhető a teremtett világ, és az ő képmására megteremtett ember is neki köszönheti létezését. Isten szeretete megmutatkozik továbbá a gondviselésben és a megváltásban. Szeretetből meghívja az embert, hogy éljünk vele. E meghívása mindenkinek szól, ahogyan ezt a mai evangéliumban olvassuk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan!”

Isten hívását elfogadni azt jelenti, hogy elindulunk a hit útján és minden nap megteszünk egy lépést. A hit útjának első lépése Isten létezésének elfogadása. Nem az a döntő itt, hogy a teremtett világból, annak szépségéből és rendezettségéből ki tudjuk-e következtetni Istennek a létezését, hanem az, hogy megnyilvánulása, szeretetének és gondviselésének jelei alapján elfogadjuk-e őt az élet Urának, és elismerjük-e azt, hogy egyedül ő képes minket üdvözíteni. Mert Isten legfőbb szándéka az, hogy az ember, minden ember eljusson az üdvösségre, azaz a vele való, örökké tartó szeretetközösségre.

Az adventi időben érdemes odafigyelnem a megváltó Jézus hívására és elindulnom felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Taníts arra, hogy úgy várjalak, ahogyan a kismamák várják gyermekük születésének pillanatát. Érintsd meg szívemet! Töltsd be vágyakozásom! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!