Battaplébánia

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Mt 21,23-27

Elmélkedés

A Jézussal fokozatosan szembeforduló írástudók és farizeusok állandóan visszatérő kérdése, hogy honnan van Jézus hatalma. Amikor betegeket gyógyít, akkor arra kíváncsiak, hogy honnét van ehhez hatalma és ereje, hiszen nyilvánvalóan rendkívüliek ezek a csodák. Amikor a gonosz lelkeket kiűzi az emberekből, akkor szintén arra kíváncsiak, hogy milyen természetfeletti erőkkel szövetkezve képes erre, ki adott neki ehhez hatalmat. Amikor Jézus azt állítja, hogy képes a bűnök megbocsátására, akkor ismét csak az a kérdés fogalmazódik meg bennük, hogy miért tulajdonít magának ilyen hatalmat, képességet.

A mai evangélium szerint Jézus tanítása miatt merül fel ez a kérdés. Ki adott neki hatalmat, megbízást, felhatalmazást arra, hogy tanítson? Jézus visszakérdez: „Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” A kérdezettek tanakodásából kiderül, hogy a zsidó felfogás szerint egy ember kaphat hatalmat egy másik embertől, például a tanítvány a mesterétől. Ugyanakkor elismerik, hogy Istentől is kaphat valaki hatalmat tanításra vagy rendkívüli cselekedetekre. Ez utóbbi inkább elmélet maradt náluk, mert sem Keresztelő János, sem Jézus esetében nem ismerték el az Istentől kapott hatalmat.

Megváltó Jézusom! Hittel vallom, hogy tiéd minden hatalom a földön és az égben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés

A puszta angyala

Az ortodox keresztény festészetben egy XIII. században keletkezett, görög ikontípust a puszta angyalának neveznek. Az ikon Keresztelő Szent Jánost pusztai, sivatagi környezetben ábrázolja, teveszőr ruhában. Az ikon felső sarkában Krisztus látható, aki kezével megáldja őt. Keresztelő János egy lebomló könyvtekercset tart a kezében, amelyen az ő Jézusról szóló hitvallása, tanúságtétele olvasható: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). A kép alsó részében a „fák gyökerére helyezett fejsze” látható, amelyről a jánosi beszédekben olvasunk. Mindezek az elemek, azaz ruházata, a pusztai környezet és az ő tanítására való utalások pontosan megegyeznek azzal, amit János személyéről az evangéliumokban olvashatunk. Az ikon egy dologban azonban eltér az evangéliumi leírásoktól, mégpedig abban, hogy Jánosnak hatalmas aranyszínű angyalszárnyai vannak.

Elgondolkoztatóak ezek az angyalszárnyak. Egyrészt arra utalnak, hogy Keresztelő János az angyalokhoz hasonlóan Isten küldötte, aki Isten üzenetét közvetíti az embereknek, amikor a megváltó előfutáraként bűnbánatot hirdet. Másrészt utalnak az ember Isten-keresésére, Isten utáni vágyakozására, a vágyra, hogy felemelkedjünk, eljussunk Istenhez, mintegy ki akarunk lépni emberi létünk korlátozottságából. Talán mindannyian vágyakozunk ilyen angyalszárnyakra, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez, és szentek, tiszták, ragyogóak legyünk, mint az angyalok.

Az adventi időszakban bizonyára felerősödnek bennünk ezek a vágyak. Szeretnénk lélekben megtisztulni, s ennek útját mind Keresztelő János, mind pedig Jézus a megtérésben látja. A mai evangéliumban Jézus Keresztelő Jánosról mondott szavait olvassuk: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!” Az ószövetségi időkben Isten mindig azért küldte követeit, prófétáit, hogy a választott népet emlékeztesse a törvények és parancsok útjára. A nép többször megszegte az Istennel való szövetség törvényeit, hűtlen lett az egyetlen Istenhez, letért arról az útról, amelyet Isten kijelölt számára. Az idők teljességében, a Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időszakban még nagyobb szükség volt arra, hogy a nép odafigyeljen az isteni figyelmeztetésre, amely most a messiás előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a szavában nyilvánult meg, aki megtérést hirdetett. János így kezdte működését: „Elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3).

Az Úr Jézus nyilvános működésének mintegy három esztendeje alatt is a megtérés áll tanításának középpontjában. Így kezdi tanítását: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását, feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek” (Lk 24,47). Az advent a bűnbánat és a lelki megújulás ideje mindannyiunk számára. Engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megváltó Jézusom! A történelem azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak. Adj nekem, Uram, igaz bűnbánatot!

Énközpontú korunkban nagyon nehéz Isten parancsairól beszélni, hiszen őt leginkább jóságos, szentimentális, kizárólag simogatni és puszilgatni tudó nagypapaként látjuk. A valós vagy vélt, ám egyre szaporodó emberi jogok korában pedig példátlan pimasz…

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

Adventi készületünk során felidézzük, hogy az ószövetségi idők embere miként várta a megváltó, a messiás jövetelét. Jézus korában általánosan elterjedt volt az a vélekedés, hogy a messiási időket Illés próféta eljövetele, megjelenése előzi meg. Illés próféta a maga korában arra szólította fel az embereket, hogy térjenek vissza az igaz Isten imádásához és a törvények megtartásához. A messiás előfutáraként megjelenő Illésnek is ugyanez lett volna a feladata. Ezt a nézetet idézik fel Jézus számára a tanítványok. Kérdésük nem arra irányul, hogy Mesterük igaznak tartja-e ezt az írástudói elképzelést, hanem azt szeretnék tudni, hogy eljött-e már a messiási idő.

Válaszában Jézus kijelenti, hogy a messiás előfutára már eljött Keresztelő János személyében, nem kell tovább Illésre várni. Mert nem a személy a lényeges, hanem az általa elvégzett feladat. Keresztelő János ugyanúgy bűnbánatra, megtérésre, az Isten törvényéhez való visszatérésre hívta a népet, miként egykor Illés, de sokan nem hallgattak szavára, mert nem ismerték fel az idők jeleit.

Előítéleteim, elképzeléseim és elvárásaim nem akadályoznak-e abban, hogy felismerjem az isteni jeleket és meghalljam a nekem szóló üzenetet? Isten ugyanis nem az én elvárásaimnak akar megfelelni, hanem ő kéri az én engedelmességemet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!