Battaplébánia

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.”
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő.” Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban Isten szándékát.
Lk 7,24-30

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Keresztelő János küldöttei számára Jézus a saját cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát. A küldöttek távozása után a jelenlévő hallgatóságnak Keresztelő Jánosról kezd beszélni, amely egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak. Egyrészt teljesítette azt a feladatot, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és keresztelésével felkészítette a népet a megváltó érkezésére. Másrészt azért, mert nem tért le az igazság útjáról, s annak kimondását úgy is vállalta, hogy tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték. Jézus dicsérete a következő kijelentéssel éri el csúcsát: „Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.”

A tegnapi szöveg tehát Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig elhozza Isten országát, ő a megváltó. A farizeusok és törvénytudók, akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.

Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett hitemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23

Elmélkedés

A vasárnapi evangélium kapcsán Máté írásából már felidéztük azt a jelenetet, amikor a börtönbe vetett Keresztelő János elküldi tanítványait Jézushoz, mert tudni szeretné, hogy Jézus-e a Messiás? A mai evangéliumban ugyanennek az eseménynek Lukács szerinti változatát olvassuk. Ebben a szövegben nagyobb hangsúlyt kap a kérdés, amely kétszer is szerepel: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

A korabeli elképzelések szerint az eljövendő messiás, akiről a korábbi idők prófétai jövendölései szóltak, egy uralkodó lesz. A messiás abban az értelemben lesz szabadító, hogy a zsidó nép függetlenségéért, szabadságáért fog küzdeni. Ezt az elképzelést Keresztelő János is jól ismeri, s ebbe a képbe aligha fér bele Jézus személye, aki egyáltalán nem törekedett arra, hogy megszerezze az uralmat, az ország irányítását. Ez okozza Keresztelő János bizonytalanságát.

Jézus válasza arra szólítja fel Jánost, hogy szakítson e hagyományos messiás-elképzeléssel, mert Isten tervében egészen más megváltó szerepel. János is és kortársai is a messiási idők jeleit láthatják meg Jézus tetteiben, különösen is csodáiban. E cselekedetei, azaz a vakok, sánták, süketek és leprások csodás meggyógyításai, valamint a mindenkinek szóló örömhír hirdetése azt igazolják, hogy valóban Jézus a Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

2016. október 31 (LifeSiteNews) – Az együttélés soha nem lesz a házasság „igazi kegyelme”, és az egyháznak tudomásul kell vennie az emberek biológiai nemét ahelyett, hogy megerősíti az “egyfajta skizofréniát”, ami szerint az ember nemét meg lehet vál…

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32

Elmélkedés

Az apáról és két fiáról szóló példabeszédben Jézus kétféle magatartást állít szembe. Az apa mindkét fiút gyermekének tekinti, egyenlően bánik velük, egyikük sem érezheti, hogy előnyben vagy hátrányban részesül testvéréhez képest. Az apa kérése mindkét fiú felé ugyanaz, menjenek és dolgozzanak a szőlőben. Az elsőként szólított fiú meglehetősen ridegen, egészen röviden utasítja vissza a kérést: „Nincs kedvem!” A fiú annak ellenére viselkedik tiszteletlenül apjával szemben, hogy ő megkapta a kellő tiszteletet, hiszen apja fiúnak szólította őt. Helytelen reakcióját ő maga ismeri fel és kijavítja hibáját, megy és megteszi, amit apja kért tőle. A második fiú szóban megadja ugyan apjának a tiszteletet, kifejezi készségét a kérés teljesítésére és tisztelettudóan „úrnak, urának” szólítja apját, a kérést azonban mégsem teljesíti. A példabeszéd kérdéssel zárul: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?”, amelyre a hallgatóság helyesen válaszol, amikor az első fiút nevezi meg.

Isten gyermekeinek tekint minket és szolgálatára hív. Nem elegendő Urunknak elismerni őt és az sem, hogy ismerjük akaratát. De még az sem elég, ha kedves szavakkal válaszolunk neki. Isten akaratát teljesíteni azt jelenti, hogy életünkben és mások életében előmozdítjuk a megváltás és az üdvözítés művét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Mt 21,23-27

Elmélkedés

A Jézussal fokozatosan szembeforduló írástudók és farizeusok állandóan visszatérő kérdése, hogy honnan van Jézus hatalma. Amikor betegeket gyógyít, akkor arra kíváncsiak, hogy honnét van ehhez hatalma és ereje, hiszen nyilvánvalóan rendkívüliek ezek a csodák. Amikor a gonosz lelkeket kiűzi az emberekből, akkor szintén arra kíváncsiak, hogy milyen természetfeletti erőkkel szövetkezve képes erre, ki adott neki ehhez hatalmat. Amikor Jézus azt állítja, hogy képes a bűnök megbocsátására, akkor ismét csak az a kérdés fogalmazódik meg bennük, hogy miért tulajdonít magának ilyen hatalmat, képességet.

A mai evangélium szerint Jézus tanítása miatt merül fel ez a kérdés. Ki adott neki hatalmat, megbízást, felhatalmazást arra, hogy tanítson? Jézus visszakérdez: „Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” A kérdezettek tanakodásából kiderül, hogy a zsidó felfogás szerint egy ember kaphat hatalmat egy másik embertől, például a tanítvány a mesterétől. Ugyanakkor elismerik, hogy Istentől is kaphat valaki hatalmat tanításra vagy rendkívüli cselekedetekre. Ez utóbbi inkább elmélet maradt náluk, mert sem Keresztelő János, sem Jézus esetében nem ismerték el az Istentől kapott hatalmat.

Megváltó Jézusom! Hittel vallom, hogy tiéd minden hatalom a földön és az égben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!