Battaplébánia

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés

Keresztelő János és Jézus születésének hírüladása után az események a két gyermeket váró édesanya találkozásával folytatódnak. Mária nem a rokonság tagjaitól értesül arról, hogy Erzsébet gyermeket vár, hanem az angyaltól, aki neki is hírt hozott. Gábor angyal ezt mondta neki: „Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van.” Máriát elsősorban nem az indítja útnak Erzsébethez, hogy meggyőződjön az isteni üzenet valóságáról, hiszen abban aligha kételkedett, hanem az a szándék vezeti, hogy segítségére legyen Erzsébetnek a szülés előtti időben, valamint megossza vele örömét, hogy hamarosan ő is gyermeknek ad életet.

Kettejük találkozását az öröm és ujjongás jellemzi, amely a mindenható Isten felé hálaadásként, magasztalásként, dicsőítésként nyilvánul meg. Mária és Erzsébet együtt örvendezik az anyaság ajándékának. Még nem tudják, nem tudhatják pontosan, hogy születendő gyermeküknek milyen szerepe lesz Isten tervében, az üdvösség rendjében, de ők maguk készséggel állnak Isten szolgálatára. Hivatásuk az engedelmesség, amely hitből fakad és hűség táplálja. Engedelmesség Istennek, aki megáldotta őket és akinek köszönhetik anyaságukat. Engedelmesség Istennek, akinek üdvözítő terve emberek közreműködésével, szolgálatával valósul meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,

mert éjben járunk nélküled;

jöjj, igaz Napunk, halld imánk

és fényességed áraszd ránk!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés

Lukács evangélista nagyon szépen állítja párhuzamba Keresztelő János születésének hírüladását (tegnapi evangélium) és Jézus születésének hírüladását (mai evangélium), amely lehetőséget ad számunkra a hasonlóságok és eltérések összevetésére. Az angyali jelenés helyszíne Zakariás esetében a jeruzsálemi templom, ahol szolgálatát végzi, Máriánál pedig az ő názáreti otthona, ahol mindennapjait éli, teendőit végzi. Egyik jelenésnek sincs további tanúja, az angyal által hozott üzenetet csak az hallja, akinek Isten szánta. Bár a Bibliában sokszor előfordul, hogy Isten egy álomban, álomszerű látomásban közli szándékát az általa kiválasztott személlyel, sem Zakariás, sem Mária esetében nincs erről szó, mindketten ébrenléti állapotban részesülnek az angyali jelenésben. Emberileg nézve egyik kiválasztott szereplőnek sem születhetne gyermeke, hiszen Zakariás már idősebb, a felesége, Erzsébet szintén, és Máriának nincs még férje. A gyermekek Isten akarata szerint mégis megfogannak és világra jönnek, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Zakariás és Erzsébet gyermeke természetes módon fogan meg, ezzel szemben Mária természetfeletti beavatkozásnak köszönhetően, a Szentlélek ereje által kerül áldott állapotba.

A két hírüladás közös mondanivalója továbbá, hogy minden Isten akaratának, szándékának megfelelően történik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,

ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,

halál árnyéka vesz körül,

mirajtunk immár könyörülj!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

A blogon többször volt már szó a homeopátiáról. A jelenlegi írás vendégposzt, Deák Ferenc írása – elgondolkodtató és tanulságos történet a jog és józan ész útvesztőjében.
2016 februárjától várt elbírálásra az a törvényességi vizsgálati kérelem, melyet…

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés

A karácsony előtti utolsó napokban a Megváltó előhírnökének, Keresztelő Jánosnak születéséről és a Megváltó, Jézus születése hírüladásáról olvasunk az evangéliumokban. Szent Lukács evangélista pontos leírása egyszerűvé teszi számunkra az egykori események elképzelését. Keresztelő János születésének bejelentését Jézus születésének hírüladása követi. Mindkét jelenetnél Isten angyala hozza meg a hírt a gyermek várható születéséről, előbbi esetében az apa, Zakariás értesül róla, a másiknál a leendő édesanya, Mária. Az első egy tényszerű közlés, Isten angyala, küldötte által közli akaratát Zakariással. Mária esetében is az isteni szándék kinyilvánításáról van szó, de itt szükséges az emberi közreműködés, a názáreti leány beleegyezése, az isteni akarat elfogadása. A két jelenetnél jelentős hangsúlyt kap, hogy Zakariás kételkedve, hitetlenül fogadja a hírt, hiszen emberi számítások szerint neki és feleségének, Erzsébetnek már nem lehetne gyermekük, mert idős korúak. Hitetlensége büntetéseként Zakariás megnémul, s némasága csak gyermeke, János születésekor szűnik meg. Ezzel szemben Mária hittel elfogadja Isten szándékát, hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. E hírüladásokat követi Mária Erzsébetnél tett látogatása, még a két gyermek, János és Jézus születése előtt, majd pedig Keresztelő János és Jézus születése.

Örömmel, hittel várom-e a Megváltó születését?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jöjj el Jessze vesszeje,

rab nemzeteknek fényjele;

ha szólsz, elnémul földi nagy,

jöjj, szabadítónk csak te vagy!.

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)