Battaplébánia

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.
Lk 1,67-79

Elmélkedés

Keresztelő János születésének elbeszélését az apja, Zakariás hálaénekével zárja Lukács evangélista, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Zakariás imádsága összefoglalja az isteni ígéretet, miszerint eljön majd a megváltó, a megváltó jöveteléről szóló prófétai jövendöléseket, az ószövetségi idők nemzedékeinek várakozását. Az ima fő motívuma a szabadítás. Isten győzedelmeskedik mindazok felett, akik ellenszegülnek akaratának, megtagadják a neki való engedelmességet és semmibe veszik üdvözítő tervét. Az emberi gőg, a gyűlölet, az erőszak nem győzheti le Istent. Látszólag az ember egy ideig azt tehet, amit csak akar, elképzeléseinek és nagyravágyásának semmi nem szabhat határt, de az isteni közbelépés a történelem rendjébe nem marad el, Isten helyreállítja az igazságosságnak, a szeretetnek és a megbocsátásnak a rendjét. Ez a közbelépés a megváltó eljövetelével valósul meg, akit Zakariás imája „felkelő napnak” nevez. Jézus Krisztus a Megváltó, a világ világossága fényt hoz az emberiség életébe, a bűn sötétségében lakók életébe.

Jézus által szabadulhatunk meg félelmeinktől, a fenyegetésektől, az üldözésektől. Ő hozza el számunkra a megváltásnak, az örömnek és a békének azt a korszakát, amelyben hitünk szerint élhetünk és hitünket szabadon megvallhatjuk. Várjuk örömmel jövetelét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66

Elmélkedés

Az események Keresztelő János születésével folytatódnak. A mai evangéliumban névadásáról, holnap pedig apjának, Zakariásnak a hálaadásáról olvasunk. János születésekor eljönnek a rokonok, a szomszédok, hogy kifejezzék örömüket a szülőknek. A gyermek névadásával kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a rokonság meghallja Erzsébettől a János nevet, mindenki elcsodálkozik, elképzelésük sincs arról, honnan származik az ötlet. Csodálkozásuk csak még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a János nevet írja fel egy írótáblára. A rokonságnak tehát nincs tudomása arról, hogy a gyermek születését hírül hozó angyal mondta Zakariásnak, hogy János lesz a gyermek neve, bizonyára az egész jelenésről sincs tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.

A névadásnál tehát nem a hagyományokat képviselő, a szokásrendhez ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül, hanem Isten akarata. Ugyanezt láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen Keresztelő János életmódja eltér a szokásostól. Születésével, a születése körüli rendkívüli eseményekkel és személyével Isten jelet mutat az emberiségnek, amelyből lassanként felismerhető a messiási korszak beköszönte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,

csak téged áhít Izrael,

és hozzád sóhajt untalan,

mert Isten híján hontalan!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Erzsébet dicsőítő szavai Máriára irányították tekintetünket, a mai részletben pedig Mária magasztaló éneke tovább vezeti tekintetünket Isten felé, akinek a megváltás műve köszönhető. Az evangéliumi szöveggel kapcsolatban három apró részletre, mélyebb lelki üzenetre figyeljünk.

Elsőként arra, hogy Mária úgy teszi meg az utat Erzsébethez, hogy szíve alatt hordozza születendő gyermekét, Jézust. Krisztust hordozó élete, hivatása mindannyiunknak példa. A szentáldozás során Krisztus költözik szívünkbe. De ne csak a szentmise végéig éljen bennünk, hanem vigyük otthonunk, mindennapi teendőink helyszínére a szívünk mélyén az Urat! Második üzenetként arra figyeljünk, hogy milyen szolgáló szeretettel fordul Mária Erzsébet felé. Mondhatná, hogy ő is áldott állapotban van, nem vállalhatja a hosszú és kimerítő utat, de ő mégsem keres kifogásokat, hanem indul, hogy segítségére legyen rokonának. Harmadszor pedig a názáreti lány hálás lelkülete tanulság számunkra. Nem csak azért ad hálát Istennek, hogy anya lehet és az isteni kiválasztásnak köszönhetően ő lehet a Megváltó édesanyja, hanem az egész emberiség nevében mond hálát a Mindenhatónak, hogy hamarosan beköszönt a megváltás ideje Isten végtelen irgalmasságának köszönhetően.

Vigyük Krisztust a világba! Szolgáljuk szeretettel embertársainkat! Legyünk mindenért hálásak Istennek!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Te Úr vagy minden nép fölött,

és Szegletkő, mely összeköt,

sárból formáltad hívedet,

most jöjj, fejezd be művedet!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)