Battaplébánia

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés

A Szent Család képe
Szomorú eset, amikor egy gyermek eltűnik. A szülők kétségbeesve keresik őt, majd a rendőrség is bekapcsolódik a keresésbe. Egyes esetekben előkerül az elveszett gyermek, más esetekben évek múltán sem ad életjelt magáról. Néha erőszakkal rabolnak el valakit, máskor maga a gyermek vagy a fiatal hagyja el szüleit, úgy érzi, mindenből elege lett. Régebbi időkben a villanyoszlopokra, hirdetőtáblákra és más feltűnő helyekre ragasztották ki az eltűnt személyek arcképét, bízván abban, hogy valaki felismeri őt és értesíti a szülőket. Újabban a televízióban, újságokban vagy az interneten is keresnek eltűnt személyeket. Valamikor a XX. század elején történt, hogy az amerikai nagyvárosban, New York-ban eltűnt egy fiatal lány, pontosabban egy családi vita után elhagyta a szüleit. Édesanyja és édesapja hiába várta vissza heteken és hónapokon keresztül, a lányuk nem jelentkezett, nem jött vissza. Ekkor többen tanácsolták nekik, hogy a lány arcképét függesszék ki mindenfelé a városban, hátha valaki felismeri és segíthet a szülőknek. A szülők napokig gondolkoztak az ötleten, aztán mégis máshogy döntöttek. Nem függesztették ki a lányuk arcképét, hanem elmentek egy fényképészhez másik két gyermekükkel együtt és készíttettek magukról egy képet. Ezt a családi képet, amelyről hiányzott eltűnt lányuk, aztán kiragasztották a városban sokfelé, azzal a mondattal, hogy továbbra is szeretik lányukat, hiányzik a családból. A lány, aki egyébként nem hagyta el a várost, lépten-nyomon találkozott csonka családjának képével és néhány nap múlva visszatért hozzájuk.

Az emberek Istentől való eltávolodását és korunk hitetlenségét látva úgy gondolom, hogy Isten újra és újra telerakja a világot a Szent Család képével. Azt szeretné, hogy térjünk vissza hozzá, éljünk vele, ezért szüntelenül keres minket. Isten kész a megbocsátásra és kész arra, hogy visszafogadjon minket szeretetébe. De nem a mi arcképünket teszi ki mindenfelé, nem a bűn miatt eltorzult arcunkkal akar szembesíteni minket, hanem más módon hív minket. Irántunk való végtelen szeretetére emlékeztet minket, arra, hogy helyünk van az ő közelében. Amikor ma, a Szent Család ünnepén, magunk elé képzeljük a kis Jézust, édesanyját, Máriát és nevelőapját, Szent Józsefet, akkor gondoljunk arra, hogy ebben a családban nekünk is helyünk van. A Szent Család otthona a mi otthonunk is, legyen az szegényes istálló Betlehemben, ideiglenes szálláshely az Egyiptomba való menekülés idején vagy egyszerű ház Názáret városában. A Szent Család sorsa a mi sorsunk is, legyen az boldog öröm a betlehemi barlangban, nyugtalan menekülés egy távoli országba vagy csendes munka a családi otthonban. Vegyük észre, hogy Isten teleragasztja a Szent Család képével városainkat és utcáinkat, mert hazavár minket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család drága kincs, megbecsülendő érték. Segíts minden embert, hogy megtalálja ezt a kincset! Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején a te szeretetedben akarnak élni. Vezesd a családban élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére a mindennapokban! Segítsd emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához azokat, akik pillanatnyilag nélkülözik a család szeretetét! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre gyermekeik iránt és tanítsd a gyermekeket engedelmességre szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés

János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden történetéből és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit. Az idős Simeonnak, akiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint még életében meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten Fiát?

Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos, hanem van egy jelképes szintje is. Az ő személye jelképezi ugyanis mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján vártak a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e jövetelt. Az ő nevükben is szól Simeon hálaadása Istennek, aki mindig beteljesíti ígéreteit.

Ne mondja karácsony után senki csalódottan, hogy másmilyen Jézust szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével felismerhetjük őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg, ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.

Szent Ágoston

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés

Karácsony öröme nem tartott sokáig, mert mindjárt az ünnep másnapján Szent István vértanúságára emlékeztünk, majd ismét vértanúkra, az Aprószentekre emlékezünk a mai napon. Azokat az ártatlan gyermekeket nevezzük Aprószenteknek, akiket Jézus miatt öltek meg Betlehemben. Heródes király saját földi hatalmát féltve adta ki a kegyetlen parancsot, miszerint Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Katonái kérdezés, mérlegelés nélkül teljesítették a parancsot. Az emberi féltékenység, a kicsinyesség az uralkodót szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki.

De mindez nem rendítheti meg Istenbe vetett hitünket! Bár nagynak és legyőzhetetlennek tűnik az emberi gonoszság, mi hisszük, hogy Isten jósága képes minden fájdalmat szeretetté alakítani. Bár sok esetben megfékezhetetlennek tűnik az emberi rosszindulat, mégis szilárdan hisszük, hogy legyőzhető a jósággal. Bár látszólag emberek irányítják saját kényük-kedvük szerint az eseményeket, mégis hiszünk abban, hogy végső soron Isten akarata fog megvalósulni. A Szent Család megmenekülése e gondviselésnek köszönhető. Törekedjünk arra, hogy megmaradjon bennünk az Isten iránti igaz szeretet, az ő gondviselésébe vetett bizalom, mert az Isten-szeretőknek valóban minden a javukra válik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.

Szent II. János Pál pápa

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés

Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát, hogy elvezesse az olvasókat a Jézus Krisztusban való hitre. E szándéka világosan nyomon követhető egész művén. A Jézus csodáiról szóló elbeszélésekben különösen is megfigyelhető a hit szerepe, amely vagy a gyógyításokat megelőzően szerepel, azaz mintegy az emberek hitét látva cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő jelek láttán születik meg az emberekben. Gondoljunk csak például arra, hogy Jézus első csodájának, a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásának története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne” (Jn 2,11). Vagy gondolhatunk a vakok, bénák, leprások meggyógyítására, amelyek azt követően történnek, hogy a gyógyulni vágyók kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.

Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának, ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából, amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus, taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az istengyermeki méltóságot!