Az áruházakban már megjelentek az első fehér, zöld, rózsaszínű és más meglepő színekben pompázó karácsonyfák, az árukat is átrendezték, hogy amikor betérünk egy közönséges fogkrémért, egyből a lehetséges jövendőbeli ajándékokon akadjon meg a szemünk és elkezdjünk gondolkodni, vajon melyik szerettünknek melyik ajándék lenne a megfelelő. Bizony, ez egy ilyen időszak.
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11
Elmélkedés
Az emberi élet és a világ történéseinek derűs vagy sötét értékelése emberi szemlélet kérdése. Egyesek mindent Isten ajándékának, áldásának tekintenek, ezért a nehézségeken könnyebben túllépnek. Mások mindent „sötét napszemüvegen” keresztül néznek, a legapróbb rosszat is hamar felnagyítják, miközben a jót észre se veszik. Az előbbiek bátran bízzák személyes életüket az isteni gondviselésre, mert a világ eseményeiben annak működését vélik felfedezni. Az utóbbiak a sors kegyetlen játékának tekintik az életet és tehetetlennek érzik magukat.
Emberi szemlélet, gondolkodásmód kérdése az is, hogy miként viselkedünk olyan élethelyzetekben, amikor nem mi irányítjuk az eseményeket. Ilyenkor mit sem ér a magabiztosság és a határozottság. A kafarnaumi százados is, akiről a mai evangéliumban olvasunk, ilyen helyzetbe kerül. Más esetekben célravezető volt a határozott parancs, a vezetői utasítás, mert beosztottjai engedelmeskedtek neki. A betegséggel szemben viszont ő is tehetetlen, bármennyire is szeretné szolgája gyógyulását. Érzi, hogy most csak az isteni erő segíthet, de ezt nem lehet katonai parancsszóval kikényszeríteni. Ezért változtat beszédstílusán, ezért kér, mégpedig alázatosan, méltatlanságát elismerve.
Minden kérésünket alázattal terjesszük Isten elé!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk és Megváltónk! Küldötted érintésére, a te üzenetedre elindulunk adventi utunkon. Elindulunk az úton, amely Betlehem felé vezet. Szívünkben él az elhatározás, hogy jótettekkel siessünk feléd. Segíts minket, hogy ne maradjon csupán elhatározás ez a szándékunk, hanem valóban elinduljunk. Köszönjük, hogy nekünk adod az adventi készület idejét. Adj nekünk erőt, hogy haladjunk a lelki felkészülés útján és találkozhassunk veled, az Isten Fiával. Adj bátorságot az induláshoz!
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44
Elmélkedés
A végső napok
Az ószövetségi írásokban több helyen is olvashatunk a „végső napokról.” Mikeás próféta például Isten lakóhelyének megdicsőüléséről beszél: „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda” (Mik 4,1-2). Ezzel azonos tartalmú Izajás jövendölése is: „Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek” (Iz 2,2). Ozeás próféta pedig így jövendöl ezekről a napokról: „Aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit” (Oz 3,5).
E jövendölések egyik közös vonása, hogy a „végső napok” eljövetelét nem a világ végén, nem beláthatatlan időbeli távlatban látják, hanem a történelem során, az emberek számára belátható időn belül megvalósuló eseményként gondolnak rá. Másik közös elemük, hogy nem neveznek meg pontos dátumot, azaz az emberek nem tudják előre, hogy mikor fognak eljönni ezek a napok, egyedül Isten tudja azok eljövetelének idejét. Közös elem továbbá az is, hogy nem pusztulásról, nem végső és teljes megsemmisülésről szólnak, hanem a világ megújulásáról, egy olyan korról, amikor az emberek keresik és megtalálják Istent.
Az újszövetségi iratokban található, a végső időkről szóló tanítások is ugyanilyen szelleműek. Máté evangéliumának az a részlete, amit ma, advent 1. vasárnapján olvasunk, valamint a többi evangélium hasonló tartalmú részei és a Jelenések könyvében található részek szintén a „végső idők” eseményeiről adnak tanítást, de e szövegrészek értelmezésekor nem szabad túlzásokba esnünk és nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket az előzményeket. Ezeknek a szövegeknek a kiindulópontja az, hogy Jézus Krisztus, a Messiás már eljött a világba és jövetelével már elkezdődött a világ megújulása. A végső időkben Krisztus újra el fog jönni, ez lesz az ő második eljövetele. Ennek pontos ideje az emberek számára nem ismert, ezért aki évre, hónapra vagy napra pontosan előre meg tudja mondani, hogy mikor jön el a „világ vége”, az biztosan hamis próféta. Gondoljunk csak arra, hogy eddig minden korábbi időpont hamisnak bizonyult és a meghirdetett dátum elmúlt anélkül, hogy bekövetkezett volna bármi rendkívüli. Ne legyünk tehát hiszékenyek!
Ugyanakkor ne legyünk könnyelműek sem és ne gondoljuk azt, hogy soha nem jönnek el a végső idők napjai! Éppen erre figyelmeztetnek a mai evangélium példái: „Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!”
Amikor most, az adventi időszak kezdetén Jézus első eljövetelére gondolunk és azt készülünk újra átélni karácsony ünnepén, akkor gondoljunk az ő második jövetelére is. A Megváltóként egykor világba érkező Krisztus az idők végén újra eljön, hogy újjáteremtse a világot és a feltámadás által minden embert elvezessen a mennyei Atyához.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!
Varga Laci atya hatvanadik születésnapjának előestéjén, augusztus 16-án megtelt templomunk. Nem vertük nagydobra az ünnepi misét, de szerettük volna, ha minél többen osztoznak plébánosunk örömében, aki azzal kezdte a misét: Jaj, szegény fejemnek, azt hittem, hogy egy egyszerű hétköznapi misét tartok, s most látom, annyian vagytok, mint vasárnap…
„Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” (Gal 5,26)
Elvárhatnátok tőlem, hogy gyorsabban tanulok.
Hát nem. Már megint ugyanott tartok. Most épp a próbafülkében. A kíméletlenül éles fényben. Rajtam az a bizonyos divatos szabású-stílusú ruhadarab, mely XY-on olyan jól áll. Rajtam kevésbé. Ezen a csípőn, ebben az életkorban, ilyen bőrszínnel.
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,34-36
Elmélkedés
Az egyházi év utolsó napján azzal a szándékkal gondolkodunk a végső időkről és saját örök sorsunkról, hogy jelen életünk tekintetében tegyünk elhatározásokat. Isten végső ítéletét, amely halálunk és feltámadásunk után vár ránk, senki el nem kerülheti. Tudjuk, hogy az ítéletkor földi életünket és annak cselekedeteit fogja Isten számon kérni tőlünk, ezért soha nem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről. Hitünk szerint Isten igazságos és irgalmas, ezért ítéletekor is számíthatunk majd igazságosságára és irgalmasságára. E kettőt emberi értelmünk nem tudja sok esetben összeegyeztetni, de Istenben semmiféle ellentmondás nincs e két tulajdonság között. Igazságossága megmutatkozik abban, hogy minden jócselekedetünket és mulasztásunkat figyelembe veszi. A törvényei szerint élők, a szeretet jócselekedeteit megvalósító emberek mennyei jutalomra számíthatnak, de aki megtagadta a hit szerinti életet, elutasította Istent, semmibe vette törvényeit és elmulasztotta a szeretet gyakorlását, az büntetésre számíthat. Ugyanakkor Isten irgalmas lesz mindazokhoz, akik bűnbánattal és alázattal közelednek hozzá.
Isten üdvözíteni akar minket, azaz megmenti lelkünket és feltámasztja testünket a végső időkben. Legyünk bölcsek, éljünk úgy, hogy ezt az isteni üdvözítő akaratot és a várható ítéletet életünk minden napján szemünk előtt tartjuk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
Számomra sem ismeretlenek azok a hangok, melyek szerint nem is annyira fontos, hogy a kiszemelt fiú vagy lány keresztény-e avagy sem. Elisabeth Carter az alábbi cikkében erre az életbevágó kérdésre keresi a választ.
A legtöbb tinédzser életében az első randi egy várva várt esemény. Viszont nekünk, keresztényeknek ez nem is olyan egyszerű kérdés, mivel nem csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi esik jól vagy mitől sikerül jól egy randi, hanem számunkra legalább ilyen fontos kérdés az, hogy vajon Istennek tetszik-e amit csinálunk vagy sem.
Számomra sem ismeretlenek azok a hangok, melyek szerint nem is annyira fontos, hogy a kiszemelt fiú vagy lány keresztény-e avagy sem. Elisabeth Carter az alábbi cikkében erre az életbevágó kérdésre keresi a választ.
A legtöbb tinédzser életében az első randi egy várva várt esemény. Viszont nekünk, keresztényeknek ez nem is olyan egyszerű kérdés, mivel nem csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi esik jól vagy mitől sikerül jól egy randi, hanem számunkra legalább ilyen fontos kérdés az, hogy vajon Istennek tetszik-e amit csinálunk vagy sem.
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33
Elmélkedés
A világ mulandóságát és emberi létünk időbeli korlátozottságát megtapasztalva keressük a maradandó dolgokat, vágyódunk az örökkévalóra. E vágyunkat Jézus teljesíti be, aki a mai evangéliumban a következőt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” A kijelentés egyrészt azt jelenti, hogy Krisztus tanítása minden korban eljut az emberekhez. Örök igazság ez, amely az idők végezetéig irányelvként, követendő útmutatásként szolgál a világban élő embereknek. Krisztus szava megbízható, mert nem emberektől, hanem Istentől származik. Ezt a tanítást, ennek az igazságnak hirdetését bízta Krisztus az általa létrehozott közösségre, az Egyházra, amely minden korban átadja az üdvösség örömhírét az embereknek.
Másrészt azt is jelenti ez a kijelentés, hogy az üdvösséget kereső és az üdvözülni vágyó ember számára örökérvényű ez a tanítás. Azért hallgatjuk Jézus tanítását, mert benne felismerjük az örök élet üzenetét. Értelmem segítségével egyre jobban törekszem megérteni Krisztus szavát, szívemben őrzöm és életemben megvalósítom üzenetét, mert így haladhatok az üdvösség útján. A krisztusi tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő jelentőségű számunkra az üdvösség szempontjából. Jézus örök igazsága az örök életre vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.
Az ENSZ legfelsőbb emberi jogi szervezete 2016 júniusában megszavazta, hogy kinevezzenek egy független megfigyelőt, aki segít megvédeni a meleg és transznemű embereket szerte a világon az erőszaktól és a diszkriminációtól.
Az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa genfi székhellyel alkalmaz egy „független szakértőt”, akinek az a feladata, hogy azonosítsa az erőszak és a diszkrimináció azon okait, melyek szexuális irányultságukon és nemi identitásukon alapulnak, majd egyeztessen a kormányokkal arról, hogyan védik meg őket.
