Válogatás a bíboros emlékirataiból
Az októberi forradalom megingatta Szent István országának alapjait. A magyar nép többsége nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt s mihelyt magához tért és felocsúdott, megpróbálta, úgy-ahogy tudta, helyreállítani a nemzet rendjét és egészségét. Mi is szervezkedtünk barátaimmal és munkatársaimmal Zalában.
Először is áhitattal vess keresztet, mely az üdvösség jele, és a mennybe vezető utat mutatja. Azután imádkozd el a „Hiszekegyet” mint keresztségi fogadalmad megújítását, azzal a szándékkal, hogy hitedet az emberektől való félelem nélkül megvalld.
A „Dicsőséget” mondd Szűz Máriával és az angyalokkal egyesülve, a „Miatyánkot” pedig Jézus szellemében az Atya dicsőségére és az Egyház javára!
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
Mt 1,18-23
Elmélkedés
Jézus édesanyja, Szűz Mária születését ünnepeljük a mai napon. Mária születéséről természetesen nem számolhatnak be az evangéliumok, de a keresztény hagyományból ismert, hogy Joakim és Anna voltak Mária szülei.
Az ünnep evangéliuma Jézus születését, Mária anyaságának titkát idézi fel. A mindenható Isten különleges feladatra szánta a názáreti leányt, és minden kegyelmi segítséget megadott ahhoz, hogy hivatását betöltse. Mária Gábor angyaltól értesül arról, hogy Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen, s ő örömmel egyezik bele Isten akaratába. Anyaságának titkát kezdetben egyedül Mária ismeri, majd pedig az isteni beavatkozásnak köszönhetően jegyese, József is tudomást szerez róla. Ő szintén elfogadja Isten akaratát, beleegyezik abba a hivatásba, amit Isten szán neki, hogy tudniillik Jézus nevelője, a szent család oltalmazója legyen.
Nem csupán a jegyesi kapcsolat köti össze Máriát és Józsefet, hanem az Istennek engedelmeskedő lelkületük is. Bár kezdetben bizonytalanok és kérdések merülnek fel mindkettőjükben, mégis nyitott szívvel hallgatják az isteni üzenetet és kifejezik készségüket, hogy mindent megtesznek, amit a Mindenható kér tőlük. Nem lázadnak, hanem egész életüket Isten szolgálatába állítják, így lesznek ők részesei a megváltás művének.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem! Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn 15,9)
Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.
Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.
Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt.
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26
Elmélkedés
A hívő, a vallásos ember meggyőződése, hogy ahol valamilyen hiány lép fel, ott Isten tudja betölteni ezt a hiányt. Ezzel szemben, aki úgy gondolja, hogy neki mindene megvan és fáradhatatlanul meg is küzd azért, hogy mindene meglegyen, annak nem tud mit adni Isten.
Ez a tapasztalat húzódik meg a boldogságok hátterében, amiről Jézus beszél. Ne tekintsd sorscsapásnak, ha szegény vagy, mert Isten tud neked lelki gazdagságot adni! Ne ess kétségbe a pillanatnyi éhség miatt, mert Isten gondoskodik rólad! Nem tragédia, ha sírnod kell, mert Isten fogja bánatodat örömre fordítani! Ne ess kétségbe, ha bántanak hited miatt, főként ne tagadd meg hitedet, mert Isten örök élettel fogja megjutalmazni hűségedet!
A gazdag az, akinek van valamije. A gazdag birtokol, vagyont gyűjt magának, önmagának él. A szegénynek talán semmije sincs. A szegény, mivel mást nem tud adni, az életét adja oda másoknak, másokat szolgál. Isten az, akinek van, aki létezik. Isten nem gazdag, de nem is szegény. Nem birtokol földi javakat, kincseket, mégis mindene megvan. Isten odaadja magát az embernek, de nem a gazdagnak, aki azt hiszi, hogy mindent birtokolnia kell. Isten nem tudja a gazdagnak adni magát, mert ő nem birtokolható. Isten a szegénynek adja magát, akinek életében van hely Isten számára, s aki nem birtokolni akarja Istent, hanem megelégszik azzal, hogy Isten benne éljen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred, a te lelked, a te istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc
A démonok e vallomása után Szent Domonkos a jelen levőkkel a Rózsafüzért imádkoztatta, lassan és tiszteletteljesen. S íme, a váratlan meglepetés! A Szent és a nép által elimádkozott minden egyes Üdvözlégyre tüzes széndarabok formájában démonok sokasága hagyta el a megszállottat. Amikor a szerencsétlen teljesen megszabadult, a Szent Szűz, továbbra is láthatatlanul, megáldotta az embereket, és mindannyian érzékelhető módon heves örömet tapasztaltak. Ez a csoda sok albigens eretnek megtéréséhez vezetett, akik még a Rózsafüzér testvéri közösségébe is beléptek.
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19
Elmélkedés
Milyen különös és tanulságos az apostolok kapcsolata Jézussal. Az Úr először meghívja őket követésére, hogy legyenek a tanítványai. Készséggel és késlekedés nélkül indulnak nyomába, elhagyják korábbi mesterségüket. A meghívás és annak elfogadása hozza létre a kapcsolatot a Mester és tanítványai között. Ettől kezdve szüntelenül vele vannak, Jézus megosztja velük életét.
Jézus kiválaszt tizenkét személyt, a küldötteit, hogy apostolok legyenek. Itt viszont nincs szó arról, hogy a tanítványok valamiféle jelét adnák annak, hogy elfogadják ezt a kiválasztást és az azzal járó új feladatot, küldetést. Jézus kiválasztja őket, és természetesnek veszi, hogy a tizenkét személy nem fog ellenkezni. Az apostolok kiválasztásában még nagyobb hangsúlyt kap Isten akarata, mint a meghívások esetében. Az apostolok nem lemondanak saját akaratukról, hanem már azonosultak Mesterükkel. Életüket már neki adták, már jó ideje állandóan vele vannak, s Jézus alkalmasnak találja őket arra, hogy küldöttei legyenek, akik folytatják az általa megkezdett munkát, az Isten országa örömhírének terjesztését és a róla szóló tanúságtételt.
Isten napjainkban is keres olyan keresztényeket, akik küldöttei lehetnek. Kész vagyok-e arra, hogy életemet az ő szolgálatába állítsam?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!
Montforti Grignion Szent Lajos Mária az alábbi epizódról számol be Guzmán Szent Domonkos életéből:.
Amikor Carcassone közelében a Rózsafüzért hirdette, Szent Domonkosnak bemutattak egy démonoktól megszállott albigenst (albigensek, albiak: a 12. században a dél-franciaországi Albi városban keletkezett eretnekség /M. Kat. Lexikon/). A Szent a tizenkétezres tömeg szeme láttára megparancsolta a démonoknak, mondják meg, hogy kitől félnek a legjobban a Mennyek Szentjei közül, s melyikük méltó leginkább az emberek szeretetére és tiszteletére. A kérésre a pokoli szellemek hangos kiáltozásban törtek ki. A Szent kitartó sürgetésére sem akartak válaszolni neki.
áhitatot adjatok nekem
a katedrálisépítők áhitatát
(kik a maguk képére és hasonlatosságára
tornyokat emeltek
de lehet hogy ők lettek hasonlatosak
a kezük nyomán felemelkedő kőcsodákhoz)
a bűnös szerelem kénköves poklában fortyogok
a szoborépítők
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Elmélkedés
A múlt szombati evangéliumban és elmélkedésben már szó volt a szombati nyugalom megtartását szabályozó zsidó parancsokról és a munka tilalmáról. A mai szövegben ennek folytatásáról olvasunk. A farizeusok kíváncsian várják, hogy Jézus gyógyít-e szombaton. Az ő felfogásuk szerint a gyógyítás is munkának számít, tehát szombati napon tilos ilyet tenni. E nézet mögött méginkább felfedezzük a vallási túlbuzgóságot.
Jézus általában kerüli a vitákat a vallási vezetőkkel. A törvénytudók és a farizeusok egyre többször keresik az alkalmat, hogy belekössenek tanításába, ezért vitákat kezdeményeznek vele különféle vallási kérdésekben. Ilyen esetekben Jézus bölcsen felel, s ezzel igazolja a törvényekben való jártasságát, máskor pedig kitérő választ ad. A viták tehát nem hoznak kellő eredményt a kezdeményezők számára, ezért új területet keresnek, Jézus cselekedeteibe akarnak belekötni. A szombati gyógyítások alkalmával Jézus egyáltalán nem kerüli az esetleges szembeütközést, hanem szinte provokálja a vallási vezetőket. Azért teszi ezt, mert a gyógyítások minden esetben Isten jóságának, irgalmának a megnyilvánulásai és semmiféle emberi parancs nem korlátozhatja az isteni jóság megmutatkozását. Isten mindig az ember javát, az ember gyógyulását akarja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Minden ember számára Jézus az Ember. Ő a szegények ínsége, az éhezők reménye, a szeretők öröme. Ő az élő kenyér, akit nem az őt befogadó személy hasonlít magához, hanem ő vesz át minket, a tápláltakat, magába, titokzatos testébe fogad, hogy mindenki mindenben Krisztus legyen. Aki benne bízik, az üdvözül.
