Battaplébánia

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

Szüntelenül úton lenni

Az új autópályák vagy nagyobb jelentőségű utak építése általában hónapokig vagy évekig eltart. Munkások és munkagépek százai dolgoznak a területen, amely az építkezésnek köszönhetően teljesen átalakul. Erdőket vágnak ki, völgyeket ívelnek át hidakkal, dombokat szüntetnek meg, hogy minél egyenesebb legyen az új út. A közelben élők nap mint nap láthatják a táj folyamatos átalakulását, aki pedig csak az új útvonal elkészülte után jár arra, szinte rá sem ismer a vidékre, amelyet évekkel korábban látott. Utak azonban nem csak így keletkeznek. Egy másik lehetőség, hogy valaki gyalog elkezd járni egy számára kedvező helyen, napról napra ösvényt tapos magának, egy idő után pedig mások is használni kezdik az általa kijárt új utat. Az első napokban talán nem is gondolt arra, hogy mások is fognak járni azon az úton, amelyet ő kezdett „építeni.” Lényeges, hogy minden út elindul valahonnan és megérkezik valahová. Az ember ismeri, tudja, hogy hová vezet egy-egy út, s csak akkor van értelme elindulni azon, ha oda szeretne menni, ahová az az út vezet.

A ma vasárnap evangéliuma azt az eseményt írja le, amikor Jézus kiválaszt tanítványai közül 72 személyt, akiket útnak indít. Indulásuk előtt tanácsokkal látja el őket feladatukkal, tevékenységükkel kapcsolatban. Lukács evangélista leírásából nem derül ki, hogy a kiválasztottak mennyi ideig voltak távol, azt viszont fontosnak tartja megjegyezni, hogy visszatérésük után örömmel számoltak be Mesterüknek arról, hogy szolgálatuk, amelyet Jézus nevében végeztek, eredménnyel járt.

Az Egyház, amely napjainkban az Úrtól kapott küldetését teljesíti, egyrészt régi utakon jár, másrészt új utakat készít. Ragaszkodunk a régi utakhoz, amelyeket az apostolok és Jézus egykori tanítványai kezdtek el kitaposni. Nem akarunk elszakadni a gyökerektől, az eredettől, mert az évszázadok alatt kialakult utak, módszerek kiállták az idők próbáját. A világ fejlődése azonban szüntelenül arra hív minket, hogy az új lehetőségeket, az új utakat is keressük. Olyanokat, amelyeken eljuttathatjuk Isten üzenetét napjainkban az emberekhez. Miközben tehát Egyházunk őrzi a hagyományokat és azokra épít, nem mondhat le arról az igényről, hogy korszerű legyen. E két jellegzetességet nem érdemes szembeállítani egymással olyan módon, hogy csupán az egyiket tartjuk jónak, a másikat pedig elutasítjuk. Isten üzenetének közvetítése hitelesen végezhető mindkét módon, azaz hagyományos módszerekkel és újszerű módon egyaránt. Csak pontosan tudnunk kell, hogy honnan, kitől indul ez az út, az evangélium hirdetésének útja. E feladattal, küldetéssel Jézus Krisztus bíz meg bennünket. És mindig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy hová vezet ez az út, tudniillik azokhoz az emberekhez, akik az igazságot keresik, Isten szeretetére vágyakoznak és az üdvösségre szeretnének jutni. Az út tehát, amely az Egyház és minden keresztény ember útja, Istentől indul és Istenhez vezet.

Miként annak tudata, hogy Krisztus követségében járnak, elegendő volt az egykori küldötteknek és nem volt szükség szolgálatuk teljesítéséhez semmilyen eszközre, ugyanúgy napjaink küldötteinek is elég az, hogy Jézus nevében szolgálhatnak. S miként egykor a tanítványok számíthattak az emberek jóindulatára, ugyanígy a krisztusi küldetést hűségesen végzők is számíthatnak arra, hogy munkájukat jószívvel fogadják és eredménnyel járnak. Legyen a krisztusi úton járók munkája mindig Isten dicsőségére! Isten nem csak az út kezdete és vége, hanem a Fiúisten maga az út, hiszen Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ünnepli. Lukács evangélista az előzményekben két angyali híradásról számolt be. Először Zakariás értesül arról, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermeke fog születni, majd pedig a Názáretben élő Máriának jelenik meg Isten küldötte, Gábor angyal és közli vele, hogy születendő gyermeke lesz a Megváltó. Majd Mária elindul, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet és segítségére legyen a szülés körüli időszakban.

Az evangélium azonban nem családi események elbeszélése, hanem az üdvtörténet leírása. Ebből a szempontból érthetjük meg igazán az esemény jelentőségét. Lám, Isten akarata mindkét személy esetében megvalósul. Erzsébetnek idős kora miatt emberileg már aligha volt esélye arra, hogy gyermeke szülessen, de Isten kegyelméből mégis gyermeket várt. Mária tiszta életet élt, férfival nem volt kapcsolata, mégis megtörtént vele a csoda, az isteni közreműködésnek köszönhetően várt gyermeket. Isten számára nincs lehetetlen. Az ő üdvözítő terve megvalósul az emberi történelem folyamán. Boldogok mindazok, akik felismerik és elfogadják Isten szándékát és részt vehetnek az üdvösség művének megvalósulásában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és boldog legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást.