Battaplébánia

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12

Elmélkedés

Az imádkozás hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Tartalma szerint megkülönböztetünk hálaadó, dicsőítő, engesztelő és kérő imákat. Jó, ha az első három imafajtáról sem feledkezünk meg, de a legtöbb keresztény számára az imádkozás általában az Istenhez intézett kéréseket jelenti. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, mert a kéréssel elismerjük Isten hatalmát és a magunk kicsinységét. A kérő ima ugyanakkor feltételezi az alázatot, Istentől várjuk, hogy adjon meg számunkra valamilyen jót. Azért sincs okunk szégyenkezni amiatt, hogy imádságainkban sok a kérés, mert maga Jézus bátorít minket arra, hogy kéréseinkkel forduljunk Istenhez, az Atyához.

Az evangéliumok szóhasználatában van egy árnyalatnyi különbség Jézus imája és a tanítványok imája között, amely az eredeti görög nyelvben kiderül. Mindkettő imádkozást, kérést jelent, de Jézusé inkább az imádkozáshoz, a tanítványoké, inkább a kéréshez áll közelebb. Indokolt is ez a különbségtétel, hiszen Jézus minden imája az Atyával való egységéből fakad, a tanítványok imája pedig az Atyára való utaltságból. Krisztus követőjeként a mi imádságunk is inkább kérés az Atya felé, a bizalom kifejezése, a ráhagyatkozás kinyilvánítása, az engedelmesség érzékeltetése. Imádkozni azt jelenti, hogy Istenhez könyörgünk, hozzá fordulunk, mert hisszük, hogy teljesíti kéréseinket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel. Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

Jónás próféta történetének felidézése a nagyböjti időszakban a bűnbánat fontosságára emlékeztet bennünket. Jónás azt a feladatot kapta Istentől, hogy a bűnös város, Ninive lakóinak hirdesse a közelgő isteni ítéletet. A város lakói felfigyeltek a prófétai szóra, bűnbánatot tartottak és így elkerülték az őket fenyegető isteni büntetést. A niniveiek példája jól mutatja, hogy mindenféle változást az embernek önmagán kell elkezdenie.

Az igazságtalanság, a szegénység, az egyenlőtlenség számos formája megtapasztalható napjaink társadalmában. Aki azt ígéri, hogy a politikai hatalom megváltozásával megszűnnek majd az igazságtalanságok és mindenkinek az élete jobbra fog fordulni, az hamis ígéreteket tesz. Aki azt várja, hogy egyik vagy másik politikai erő megoldja majd a problémákat, felszámolja a szegénységet és minden tekintetben érvényre juttatja az igazságosságot, az hamis reményeket táplál önmagában. Aki a külső körülményektől várja a felemelkedést, az csalódni fog.

Ha azt szeretnénk, hogy jobbra forduljon a világ, akkor a változást magunkon kell elkezdenünk. Mindenkinek önmagán. A vallásos ember ezt bűnbánatnak nevezi, amelyhez kapcsolódnak a jó elhatározások és cselekedetek. A változást azonban legfeljebb önmagunk esetében sürgessük. Másokkal legyünk türelmesek! Ma különösen is odafigyelek erre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és mindig is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek téged. Nem valamiféle földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes kérnem: tenmagadat egyedül!

Kölni Szent Brúnó

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15

Elmélkedés

Böjt, imádság és jócselekedetek – e három dolog segít minket a nagyböjt folyamán a lelki megújulásban. A mai evangélium az imádságot állítja a középpontba. Jézus imádkozni tanítja apostolait, elmond egy egyszerű imát, amelyet azóta is a legtökéletesebb imának tartunk, hiszen maga az Úr tanította nekünk.

A Jézus által tanított ima igazi újdonsága, hogy Istent Atyámnak szólíthatom. A szentírástudósok egyhangúan állítják, hogy a Jézust megelőző időkben soha nem fordult elő az, hogy valaki Istent az ő Atyjának szólítsa imájában. Az ószövetségben ugyan szerepel az a kifejezés, hogy Isten Izrael népének Atyja, de az sehol, hogy e nép bármelyik tagja olyan személyesen szólítsa meg Istent, hogy Atyjának nevezi őt. Jézus, aki a mennyei Atya Fia, jogosan nevezi Istent Atyának, az ő Atyjának, de ennél is továbbmegy, amikor nekünk is ezt ajánlja. Bátorít minket, hogy úgy tekintsünk Istenre, mint jóságos Atyánkra, aki odafigyel életünkre és meghallgatja kéréseinket.

Jézus egész élete odafordulás az Atyához, az Atyának való engedelmesség és az Atyával való együttlét. Mi ugyan más értelemben nevezhetjük Istent Atyánknak, mint ahogy Jézus tette, de az ő bátorítására megtehetjük ezt. Ha életünkkel Isten felé fordulunk és az ő akaratát teljesítjük, akkor valóban az Atya gyermekei vagyunk.

Ma hálát adok Istennek, hogy az ő gyermeke vagyok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, neked nincs szemed, vedd az enyémet, hogy meglássam a bajt és igazságtalanságot! Uram, neked nincs kezed, vedd hát az enyémet, hogy vele sok jót tehessek! Neked nincsen lábad, vedd hát az enyémet, hogy a szegényekhez, a szomorkodókhoz menjek vele! Uram, neked nincs szád, vedd hát az enyémet, hogy hirdessem a szabadságot, amit te hoztál nekünk! Mi vagyunk az egyetlen biblia, melyet mindenki olvashat, engedd, hogy jó hír legyek mindazok számára, akik az élet útján találkoznak velem!