Előfordult már, hogy súlyos bűnnel küzdöttél? Úgy értem, hogy valami igazán komollyal. Teljes szívvel akarod megtörni az bűn erejét az életedben. Nem számít, milyen keményen küzdesz, és imádkozol, folyamatosan beleesel. Folyamatosan bűntudatod van, és a bűntudat nem hagyja, hogy közelíts a mi Urunkhoz a félelem által.
Ha mások hasznára akarsz lenni, azzal kezdd, hoyg ne sajnáld a fáradtságot az önmagadon való munkálkodástól: a másokat lángra lobbantó tüzet otthon kell meggyújtani.
Forrás: Loyolai Szent Ignác válogatott gondolatai – AndroKat
Február 3-án Ferenc pápa fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, és elismerte Oscar Romero San Salvador-i érsek vértanúságát. Romero érsek munkája és élete, aki saját élete kockáztatásával szállt szembe a zsarnoki elnyomással El Salvadorban.Az 1989-ben készült film igaz történeten alapul.
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29
Elmélkedés
A tanítványok missziós útra küldése és visszatérése közé Márk evangélista beilleszti Keresztelő János halálának történetét. Az eset annyiban kapcsolódik az előzményekhez, hogy Jézus személyét illetően merülnek fel kérdések az emberekben, így Heródesben is. Jézus csodáiról hallva ő azt gondolja, hogy az általa kivégeztetett Keresztelő János tért vissza. A politikai hatalom képviselői részéről tehát megjelenik a félelem. Jézus tanítása és rendkívüli csodái ugyanis „messze földön elterjedtek.” Szavai és cselekedetei olyan nagy hatással vannak a népre, amire már a hatalmat gyakorlók is felfigyelnek. Egészen lehetetlen gondolat születik meg Heródes fejében: az általa lefejeztetett János támadt fel a halálból. Vélekedése hátterében egyrészt a Jézustól való félelem fedezhető fel, másrészt attól félhetett, hogy ha valóban Keresztelő János támadt fel, akkor cselekedetéért felelősségre fogják vonni. Lelkiismeret-furdalása inkább csak félelemből fakadt és nem mozdítja őt a bűnbánat irányába.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a politikai hatalmat gyakorlók mellett a vallási vezetőknél is megjelenik a Jézustól való félelem, amikor ők is értesülnek arról, hogy milyen nagy hatással tanítja a népet és milyen csodákra képes. Őket is saját hatalmuk, befolyásuk, tekintélyük féltése jellemzi, ami odáig vezet, hogy elhatározzák Jézus halálát és véghez is viszik.
Mi indít engem Jézus felé?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat.
Előfordult már, hogy súlyos bűnnel küzdöttél? Úgy értem, hogy valami igazán komollyal. Teljes szívvel akarod megtörni az bűn erejét az életedben. Nem számít, milyen keményen küzdesz, és imádkozol, folyamatosan beleesel. Folyamatosan bűntudatod van, é…
„Nagyon örülök, hogy tanúságot tehetek. Megígértem Jézusnak, hogy ha édesanyám meggyógyul, tanúságot teszek úgy, hogy mindenki el tudja olvasni és látja, hogyan segít Jézus nekünk és kísér bennünket megpróbáltatásainkban.
Minden tíz évvel ezelőtt kezdődött. Édesanyám mellrákos volt, el kellett távolítania a mellét. Kemoterápiát és sugarazást kapott több mint két éven át, sok fájdalommal járt. De Istennek hála, meggyógyult.
Annyi erőszak van ma a világon! Azt hiszem, mindez nagyrészt épp saját otthonunkból ered.
A világ azért szenved annyit, mert nincs meg benne a béke. Nincs már béke a világban, mert nincs otthonainkban, hiszen ezer meg ezer család fölbomlott, szétesett.
Érezzünk együtt egymással! Meg kell értenünk egymást, hogy minden haragtartást elhagyva megbocsássunk egymásnak.
És így születik az igazi béke. És így valóban béke lesz.
Forrás: Teréz anya breviáriuma – AndroKat
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, éAbban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
s olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13
Elmélkedés
Jézus küldetése az volt, hogy szavaival és cselekedeteivel (csodáival) hirdesse Isten országát. Márk evangélista úgy mutatja be a tanítványok missziós útra küldését, hogy ez Jézus küldetésének folytatása. Jézus szavaiban és tetteiben egyaránt észrevehető az ő isteni ereje, amelyből most átruház a tanítványokra. Az ő nevében, az ő erejével képesek lesznek hasonló csodákra. Indulásuk előtt Jézus nevelő szándékú buzdítást mond nekik. Arra kéri őket, hogy bízzanak abban az erőben és hatalomban, amely tőle származik. Ne támaszkodjanak a különféle eszközök vagy a pénz nyújtotta evilági biztonságra, hanem bízzanak őbenne. Azt, hogy a tanítványok valóban megbíztak Mesterük szavában, tevékenységük eredménye bizonyítja: képesek kiűzni a gonosz lelkeket és meggyógyulnak a betegek.
Isten országának egy újabb titkával találkozunk itt, tudniillik azzal, hogy Isten emberekre bízza, hogy jeleket tegyenek, Jézus embereket bíz meg, hogy tanítsanak és gyógyítsanak. Érdemes észrevennünk Jézus megbízó szavának parancs jellegét. A tanítványok nem választhatnak, hogy indulnak vagy sem, hanem örömmel engedelmeskednek az Úr felszólításának. A kor más tanítóinál, a rabbiknál a tanítvány egy hagyományt ad tovább, azt, amit megtanul mesterétől. Jézus és tanítványai esetében többről van szó, hiszen az Isten országa hirdetésében és megvalósításában vállalnak részt a megbízottak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket.
És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. Akkor újra találkozhatunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
II. János Pál pápa
„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7)
Mikor reggel Isten igéjét imádkoztam, még nem sejtettem a hírt, ami késő délután érkezett. Nem tudtam, hogy nemsokára mennyire szükségem lesz arra, hogy belekapaszkodjam a Fil 4,6-7 igazságába. Isten viszont tudta.
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.
