Battaplébánia

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés

Jézus hatalma

A kereszténység kezdetén egy személy, Jézus Krisztus, és nem egy elméleti tanítás vagy egy könyv áll. Nem kitalált személy ő, hanem egy valóságos, akinek élete, halála és új élete a feltámadás által közvetlen módon megtapasztalható volt kortársai számára. Tanítása és cselekedetei azt jelezték, hogy nem csupán valóságos ember ő, hanem valóságos Isten is, aki új tanításával és rendkívüli cselekedeteivel, azaz csodáival lenyűgözte az embereket. Tanítása és cselekedetei egyesekből irigységet, gyűlöletet, gyilkos szándékot váltottak ki, miközben mások odaadóan hallgatták tanítását és hit ébredt bennük.

Valódi ember volt ő, aki hozzánk hasonlóan a Föld nevű bolygón élt, s aki sokféle módon megtapasztalta az emberi élet végességét, korlátozottságát, főként halálában. Az öröm és a fájdalom, a boldogság és a sírás éppúgy életének része volt, mint bármelyikünké. Egyedül a bűn nem jellemezte őt, mert szentségével ellentétes, de emberségében mindenben hasonított hozzánk. Mindemellett az emberek, főként tanítványai, illetve azok, akik közel kerültek hozzá, megérezték, hogy mégsem egészen olyan ember, mint a többi földi halandó. Megtudták, hogy Istentől, a mennyei Atyától jött. Nem felsőbbrendű ember, hanem új ember, akinek személyében Isten megmutatta, hogy mit vár minden embertől. Az emberek megérezték, hogy Jézus valóságos Isten, hiszen úgy tanított, ahogyan más emberek nem, és olyan dolgokat tett, amelyekre senki más nem volt képes. Ezt a tapasztalatot írja le a mai vasárnap evangéliuma.

A jelenet Kafarnaum városában játszódik. A szombati istentisztelet alkalmával Jézus tanítja az embereket. Tanításának tartalmát nem jegyzi le e helyen Márk evangélista, inkább annak fogadtatására figyel. Az emberek csodálkoznak, mert Jézus „úgy tanít, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1,22). Csodálkozásuk tovább fokozódik, amikor azt látják, hogy Jézus kiűzi a gonosz lelket egy emberből. Érdekes, hogy miközben az emberek most még csak csodálkoznak és meglepődnek, mert nem sejtik, hogy Jézus isteni erővel rendelkezik, az embert megszállva tartó gonosz már ismeri őt, személyében felismeri az „Isten Szentjét.”

Amikor az evangéliumokban megszállottságról olvasunk, akkor a gonosz befolyásán túlmenően gondolhatunk mindarra, aminek az uralma alá veti magát az ember, s amiről nem is gondolja, hogy lelki kárára van. Amikor valaki megengedi azt, hogy a hatalom, a vagyon, a teljesítmény vagy más túlzottan felmagasztalt evilági érték határozza meg életét, akkor tulajdonképpen kizárja Istent. A „megszállottság” azt jelenti ekkor, hogy az illető ezekhez kötődik s nem Istenhez, azaz nem Istentől várja a boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra.

Aki megszabadul a gonosztól és a bűntől, az megkapja a lehetőséget, hogy közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az irányba indít el minket Jézus, hogy rátaláljunk Isten szeretetére, aki üdvösségünket akarja. Emberi létünk fontos eleme az, hogy törekedjünk arra, hogy Isten gyermekei legyünk, neki tetsző módon éljünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!

Miért nyűgöznek le? Nehéz megmondani. Nézegetem a képeket és keresem a szavakat. A hívó szavakat. Átlátható. Egyértelmű. Nem zsúfolt. Tiszta. Lényegretörő. Mindenképpen ajánlom az eredeti cikket megnézni.

Ó, Jézus, Mária fia! Épp, hogy megszülettél, máris menekülnöd kellett, hogy mentsd az életedet.

A hazájukból elűzött ártatlanok sorsában osztoztál. Kitelepített lettél a kitelepítettek között, menekült a menekültek között. 

„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (Zsolt 121,8)

A 121. zsoltár 8. verse nehezen hihető dolgot állít: az Úr figyeli minden léptemet. Tényleg állandóan, megszakítás nélkül számon tart engem? Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Nem tudtam elképzelni. Mindaddig, míg a lányom meg nem mutatta a RunKeeper applikációt.

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41

Elmélkedés

A vihar lecsendesítésének természeti csodája Jézus istenségét igazolja. Minden bizonnyal ez a történet elsődleges tanítása. Aki ilyen csodára képes, azaz szavára elcsendesedik a rettenetes tengeri vihar, az valóban Isten, s ezzel magyarázható természetfeletti ereje.

Érdemes emellett megkeresnünk a jelenetnek azt a szintjét, amely az elmúlt napok mondanivalójához kapcsolódik. Az „elközelgett az Isten országa” kijelentés azt is magában foglalja, hogy Isten közel van hozzánk emberekhez. Velünk utazik a hajóban. Nem kívülállóként szemléli emberi életünk gondjait, nehézségeit és viharait, hanem velünk van e viharokban. Nem hagy magunkra minket, itt van a közelünkben, bármikor hozzá fordulhatunk segítségért. Ő az életünk Ura, ugyanakkor Úr a természet, a teremtett világ felett. Amikor a magvető a földbe hinti a magot, a teremtő Isten munkáját folytatja. Ugyanakkor a magvető rábízza a magot Istenre, mert a növekedést tőle várja. És ekkor Isten közbeavatkozik, gondoskodik arról, hogy a mag kikeljen, s ezzel megáldja az ember munkáját. Minden egyes földbe hintett maggal, minden jócselekedettel Istennek szerzünk dicsőséget. Semmi nem saját érdemünk, mert minden Istennek köszönhető, aki általunk minden pillanatban újjáteremti a világot. Nemde ezt érthetjük Isten országán és annak megvalósulásán?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből, hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

Ha nem tudsz lelkesedni a Szentháromságért, ha esetleg nem érted, vagy lényegtelennek gondolod, akkor itt van 3 gondolat, hogy felvállald, megszeresd, és kész legyél imádni az egy igaz Istent a Szentháromságban!

A lelki életben gyorsabban közlekedünk és kevésbé érezzük a fáradságot. A béke, az örök boldogság előképe tárul elénk. Erőnk és boldogságunk attól függ, hogy mekkora alázattal tudjuk magunkba fogadni Jézust.

Forrás: Pio atya breviáriuma- AndroKat

Ha nem tudsz lelkesedni a Szentháromságért, ha esetleg nem érted, vagy lényegtelennek gondolod, akkor itt van 3 gondolat, hogy felvállald, megszeresd, és kész legyél imádni az egy igaz Istent a Szentháromságban!
Bővebben …

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés

A földbe vetett és fejlődésnek induló magról, valamint a hatalmasra növő kicsiny mustármagról szóló példabeszédek új szempontból világítják meg az Isten országát. Az értelmezés első szintje ez lehet: miként a kicsiny magból hatalmas növény fejlődhet, ugyanúgy a kicsiny közösség létszámban gyarapodni fog. Egy másik értelmezési szinten az elültetett, a föld mélyében rejtőzködő mag napvilágra kerülése azt jelképezi, hogy a krisztusi közösség kilép az egész világ nyilvánossága elé. Egy harmadik szinten pedig felfedezzük a jelen és a jövő feszültségét. Isten országának megvalósulása elkezdődött már, azaz megtapasztalható a jelenben, de végső, teljes megvalósulása csak a jövőben várható. Ez már az ígéretnek, a reménynek a szintje. Mégpedig nem a hamis reményé, a felelőtlen ígéreteké, amely az emberi kapcsolatokban sokszor előfordul. Isten tesz nekünk ígéretet, tehát joggal tápláljuk magunkban a reményt, hogy ígéretét meg fogja valósítani.

A magot földbe vető ember bízik abban, hogy a mag ki fog kelni, reménykedik abban, hogy az általa elvetett mag termést fog hozni. Abban a pillanatban, amikor Jézus kimondja az Isten országáról szóló örömhírt, már elkezd megvalósulni ez a titokzatos ország, az Isten uralma. De szavai még beteljesületlenek, azaz még várnak a végső, teljes megvalósulásra. Bennem megvalósul-e, növekszik-e napról napra?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

Vasárnap O’Malley bíboros prédikált a Sudbury metodista templomban. A Boston Globe cikke sok részletet ismertet, amiből úgy tűnik, hogy egy elbűvölő esemény történt.

A Globe elfelejtette megemlíteni azt, hogy O’Malley bíboros saját maga kérte, hogy a női metodista lelkész „megerősítse” keresztségét egy református templomból származó „kenet” által.

„Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút.” (Zsid 7,7)

Eredeti tudósítás angol nyelven itt.