„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” (Ef 6,10)
Egy erdő mélyén van a házunk. Aki erdőben lakik, gyakran kerül szembe Isten változatos teremtményeivel. Sok aranyos van közöttük: „Anyu, nézd, milyen cuki!”-félék. Mások undorítóak ez a „Pfuj, taposd el!” – kategória. Számomra a pókok ez utóbbiba tartoznak.
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25
Elmélkedés
Egyszerű, könnyen érthető hasonlatot alkalmaz Jézus az Isten országára. Lámpáról beszél, amelyet azért tesznek a lámpatartóra, hogy mindenkinek világítson. Oktalanság volna elrejteni a lámpa fényét. Gondolkozzunk el egy kicsit azon, miként indult egykor az Isten országának meghirdetése és megvalósulása.
A szinte teljes ismeretlenségből a nagy nyilvánosság elé lép egy rabbi, egy vándortanító. Tanítása megkérdőjelezi a több évszázados hagyományt, szavait könnyen lehet lázítónak minősíteni. Tanítványi körét tanulatlan halászemberek alkotják, rajongói között utcanők, mindenki által gyűlölt, megvetett vámosok és más nyilvános bűnösök vannak. Mi várható ettől a társaságtól? Ők fogják megvalósítani az Isten országát? Az ő fellépésük jelentene fordulatot, megújulást az emberi történelemben? Ki fog csatlakozni hozzá és társaságához? Ki fog lelkesedni az újszerű tanításért? Ez a kezdés igencsak gyenge, a fény alig látható, éppen hogy csak pislog a lámpa, Isten országának lámpája. Kicsi az esélye annak, hogy a Jézus által indított mozgalom eredményes lesz. A történelem azonban azt mutatja, hogy a gyenge fény felerősödött az évszázadok során, s ez az isteni erőnek köszönhető.
Mit teszek azért, hogy a fény tovább növekedjen és megvilágítsa az igazságot keresőket?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). De ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb Igazságot!
SzemlélésNagyon világos, hogy a látás érzéke, mely bár sokkal szellemiesebben, de annál bensőbben hoz bennünket a bűnre ingerlő dolgokkal összeköttetésbe, sok s nagy bűnnek lehet forrása. Erre int maga az írás, midőn azt mondja: „Az ablakon (szemeken) át jön a halál a lélekbe”. Viszont „aki lesüti szemét, az megszabadul”.
Hogy magától értetődő dolgokra az időt s helyet ne fecséreljük, itt csupán a szemeknek egynémely különös veszélyére hívjuk fel a figyelmet.
Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál. (Zsid 4,12)
Mindennap találkozni Isten igéjével nem veszélytelen dolog: könnyen megkísérthet minket a megszokás miatti érzéketlenség, az intellektuális ínyenckedés vagy saját bűnös életvitelünk megideologizálásának lehetősége. A legalattomosabb kísértés azonban, hogy Isten igéjét fegyverként használjuk mások ellen, Isten nevében ítéletet mondva fölöttük.
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20
Elmélkedés
A csodák és gyógyítások után Márk evangélista áttér az Isten országáról szóló jézusi példabeszédekre. Először a magot elvető emberről olvasunk, majd a vetés növekedéséről és a nagyra növő mustármagról.
Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, észrevesszük, hogy Jézus soha nem mondja meg kifejezetten, hogy mit is jelent az Isten országa. Példabeszédekben beszél róla, amelyek igencsak talányosak és továbbgondolásra késztetnek minket. Tulajdonképpen egyetlen dolgot állít csak az Isten országáról, azt, hogy közel van, elközelgett. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy mást értett ezalatt, mint kortársai. A farizeusok vallási csoportja az Isten országának, uralmának megvalósulásán az ószövetségi törvények tökéletes megvalósulását érthették, míg más vallási csoportok a zsidó nép politikai függetlenségére gondoltak. Jézus egyik elképzeléshez sem csatlakozik.
Jézus példabeszédei az Isten országáról nyitottak. Isten emberek feletti uralmát érthette alatta, amely azonban nem szolgasági viszonyt eredményez, hanem az ember igazi szabadságát, hogy Istennek engedelmeskedjen. Isten uralma nem leigázza vagy megalázza az embert, hanem elhozza számára az igazságosságot, a békét, a szeretetet és az életet. Kész vagyok-e jó talajként befogadni az isteni igazságot és tanítást, hogy Isten uralma bennem is megvalósuljon?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő. Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta
A hinduizmus, a buddhizmus, a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám terjedése – ötezer év vallástörténelme 90 másodpercben.
„De az Úr látta Lea megvetett voltát…” 1Móz 29,31a
Ha valaha is úgy érezted, nem vesznek észre, jelentéktelennek tartanak, bibliai nővérünk, Lea, jó hírrel szolgál: Isten mélyen a szívünkbe néz, és megérti legnagyobb szükségeinket. Amikor senki sem lát téged, Isten igen. Amikor senki nem törődik veled, Isten igen.
Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Mk 3,31-35
Elmélkedés
Az elmúlt héten már elmélkedtünk Jézus új világáról, új közösségéről és az új gondolkodásmódról, mint e közösséghez való tartozás feltételéről. E szakaszt zárja le a mai evangélium, amelyben a mi Urunk egy új, lelki közösségről beszél. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) – kérdezi Jézus. Ne értsük félre szavait! Nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyját, elutasítja rokonait vagy felszámolja családi kötelékeit, hanem arról, hogy a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a lelki kapcsolatot.
A gonosz lelkek kiűzése azt mutatta, hogy Isten megszabadítja az embert, megszabadít minket a gonosz hatalmától. Az érem másik oldala pedig az, hogy Isten felszabadít bennünket, hogy őt választhassuk és az ő közösségéhez kapcsolódjunk. Csak ebben a kettős értelemben beszélhetünk az emberi szabadságról, amely végső soron Istennek köszönhető. Nem mondhatjuk magunkat igazán szabadnak, ha az evilági javakhoz, az anyagi értékekhez kötődünk, de akkor sem, ha túlzottan ragaszkodunk emberi, családi, baráti kapcsolatainkhoz. Sokan – tévesen – azt gondolják, hogy Isten elveszi szabadságunkat, amikor akaratának teljesítését kéri tőlünk. Valójában emberi szabadságunk az Istennek való engedelmességben teljesedik ki. Ez az alapja a Krisztus által akart lelki kapcsolatnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, özvegyek, árvák és idegenek védelmezője! Abban a világban, amelyben sokan remény nélkül élnek, feltámasztottad Fiadat, hogy reménységet adj az emberiségnek és megújulást a földnek. erősítsd és egyesítsd továbbra is egyházadat abban a küzdelmében, amelyet a halál erőivel szemben folytat abban a világban, ahol a teremtés és az emberiség elleni erőszak homályosítja el az általad felajánlott új élet reménységét. ezt kérjük a feltámadott Úr nevében, az Ő Lelke erejével. Ámen
Matthew James Christoff, a New Emangelization projekt szervezője: Eminenciás uram, nagyon örülünk, hogy együtt lehetünk és beszélgethetünk Önnel. Ma az Egyesült államokbeli katolikus férfiak állapotáról szeretnénk beszélgetni és arról, hogyan tudunk még több férfit bevonni az új evangelizációba. Kezdetnek, hogyan írná le Eminenciád a férfiak állapotát a mai katolikus egyházban?
A téma fontossága miatt előrehozom ezt a korábbi cikket. A szerk.
Örömmel ajánlom ezt a kis füzetet mindazoknak, akik mélyebben szeretnének elgondolkodni azon, hogy hol van a gyógyítás helye Jézus szolgálatában és a mai Egyház életében.
