A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét eredményezi; nem engedi, hogy meglássuk a jobbat.
Sokkal biztosabban éI a lélek akkor, ha nem lát. (Vagyis: a természetes világosság, ha csupán utána indulunk, akadályozza a természetfölötti dolgok megértését. Lelki dolgokban legbiztosabb vezetőnk a sötét hit.)
Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat
Mikor társat választasz, ne légy türelmetlen. Istennek van egy megfelelő számodra.
A feleségem és én négy lányt neveltünk fel – anélkül hogy fegyvert tartottunk volna a házunkban – és három már közülük házas. Szeretjük a vőinket és nyilvánvaló, hogy Isten kiválasztott bennünket arra, hogy a lányaink vérmérsékletének és személyiségének megfelelő társat találjunk.
b) Külső bűnök a szemérem ellenA szemérmet sértő külső bűnöket a gyónás szempontjából voltaképpen egybefoglalhatnók. Valamennyi egyfajta bűnt alkot, ha ugyan egyikhez-másikhoz bizonyos körülmény, pl. másoknak megbotránkoztatása, újabb bűnt is nem csatol. Ha mégis külön-külön tárgyaljuk azokat, ez csak azért történik, hogy a tilos s megengedett határmezsgyéjét annál világosabban lássuk s így lelkiismeretünk épségét s tisztaságát annál könnyebben s biztosabban megőrizzük.
Billy Beane igazi őstehetség volt. A baseball szupersztárja lehetett volna belőle, ám maga sem hitte, hogy képes lehet erre. Ha kiváló játékos nem is, de remek játékosfigyelő, majd csapatfőnök lett belőle.
Azután találkozik Peterrel, a Yale-n végzett fiatal közgazdásszal, aki saját programot fejlesztett a baseball-játékosok statisztikai elemzésére. Billy társul vele, és a program segítségével olyanokat szerződtetnek, akikről már mindenki lemondott. Kezdetben mindenki csak nevet rajtuk, de azután jönnek az eredmények.
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19
Elmélkedés
Nagyobb számú tanítványi köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt. E tizenkét személy nevének felsorolását olvassuk a mai evangéliumban. Márk evangélista így foglalja össze Jézus szándékát a kiválasztással: „hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre” (Mk 3,14-15).
Ha tegnap a csodákkal kapcsolatban megjegyeztük, hogy új világot szeretne Jézus, akkor ma azt kell mondanunk, hogy a Tizenkettő kiválasztásával egy új közösséget hoz létre, az apostolok testületét, amely a nagyobb közösségnek, az Egyháznak az alapja. Most egyes személyeket, egyéneket hív meg, hogy közösséggé formálja őket, mert feltámadása után már nem az egyes személyek kapják a küldetést, hanem az egész közösség, s ennek a közösségnek, az Egyháznak a küldetéséből részesednek az egyes emberek.
A Jézus által alapított új közösség alapja az Úrhoz való viszony, a vele való kapcsolat. A kiválasztottak vele vannak, tőle tanulnak, az ő életmódjához igazítják életüket. A Jézus és az általa létrehozott közösség kapcsolatának legerőteljesebb pillanata az utolsó vacsora, amikor a mi Urunk önmagát adja övéinek a kenyérben és a borban. Ezzel a cselekedetével válik teljessé a közösség alapítása. A krisztusi közösség, az Egyház tagjaként megtapasztalhatom, hogy Jézus önmagát adja nekem.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Reménység Istene! Dicsőítünk Téged az úrvacsora, az Eucharisztia ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az Eucharisztia által formált népként – szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.
Mikor társat választasz, ne légy türelmetlen. Istennek van egy megfelelő számodra.
A feleségem és én négy lányt neveltünk fel – anélkül hogy fegyvert tartottunk volna a házunkban – és három már közülük házas. Szeretjük a vőinket és nyilvánvaló…
„Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.” 1Pét 2,17
Délután volt, esett az eső. Hetedikes fiammal az iskola folyosóján haladtunk a kijárat felé az igazgatóhelyettesnél tett látogatás után. Épp elővettem az esernyőmet, hogy védekezzem a kinti hideg zuhany ellen, mikor felhangzott mögöttem egy női hang:
– Helló! Elnézést. Kérdezhetek valamit?
„Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.” (Mk 2,18-22)
Vajon miért kellett Jézusnak engedelmességet tanulnia, hiszen ő nem volt soha engedetlen, sőt szívének legfinomabb rostjáig átjárta a vágy, hogy megtegye Atyja akaratát? Az ő engedelmessége nem a miénkhez hasonló, a megromlott emberi természet ellenében kifejtett erőfeszítés, hanem az Atya akaratának szüntelen keresése minden körülmények között.
Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12
Elmélkedés
A farizeusok rosszindulatú kérdései, vitái és vádaskodásai mellett Márk evangélista bemutatja az emberek pozitív válaszát is Jézus cselekedeteire. A mai evangéliumi részletben nincs szó konkrét személlyel való párbeszédről, sem gyógyításról, inkább általánosan foglalja össze az Úr Jézus mindennapjait.
Jézus csodái egykor feltűnést keltettek. Ez talán a tisztátalan lelkek kiűzésénél a legszembetűnőbb. Modern korunkban nehezen értjük a csodákat, mert szinte mindenre tudományos magyarázatot keresünk. A csoda mindig kiszámíthatatlan esemény, olyan amire nem lehet felkészülni. Olyan, amire az ember nem is gondol. A csoda Isten beavatkozása a világ, a természet rendjébe, az ember életébe. Miért tett Jézus csodákat? Mit akart velük elérni? Talán egy jobb világot? Ezt talán túlzás volna állítani. Az viszont nem túlzás, hogy egy új világot, amit keresztényként Isten országának nevezünk. A mi Urunk egy olyan új világot akar, amelyben a gonosz nem uralkodik többé az ember felett. A gonosz hatalmát Isten töri meg, aki felszabadítja az embert. Jézus új világában az ember akkor igazán ember, ha Istent ismeri el Urának. Istent és senki mást. E ponton értjük meg, hogy minden csoda hitre akarja ébreszteni és Istenhez akarja elvezetni az embert. Ha ezt megértem és elfogadom, már nem keresek tudományos magyarázatokat a csodákra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
– Legutóbbi karácsonyi beszédét országos szinten meghatározó elektronikus médiumok is átvették, éspedig pozitív köntösben elemezték, még a „mi Ferenc pápánk” megjelölést is megkapta. Hogyan fogadta a hirtelen jött népszerűséget, és minek tudja be a tömegmédia érdeklődését?
– Szerintem kicsit korábban kezdődött ez a történet, hiszen már a tavaly szeptemberi, cigányságról szóló körlevelemmel is foglalkoztak különféle médiumok.
