Mondják, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz. Aki pénzügyekkel foglalkozik, és kötődik az Egyházhoz, az gyakran feltűnik képviselő-testületekben, egyházközségekhez kötődő alapítványi kuratóriumokban. Ehhez hasonlóan én is érdeklődöm az egyházi gazdálkodás iránt.
Liturgikus tánc 2013 húsvét vigiliáján Kaliforniában (Newman Hall Holy Spirit Parish, Berkeley, CA)
Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6
Elmélkedés
Jézus és a farizeusok közti nézeteltérés tovább fokozódik. A vádaskodás már nem a tanítványokat célozza, hanem kifejezetten Jézust. Őt, az ő tevékenységét figyelik, hibát keresnek benne, azt akarják bizonyítani, hogy megszegi a törvényt. Jézus ismeri szándékukat, tisztában van rosszindulatukkal, mégsem hátrál meg. Ezt a kiélezett helyzetet mutatja be a fél kezére béna emberrel való találkozás. A farizeusok szinte előre dörzsölik a kezüket, mert ez egy kedvükre való helyzet. Sejtik, hogy Jézus nem fog elmenni a béna mellett anélkül, hogy meggyógyítaná őt. És ha ezt megteszi, ha akár csak egyetlen ujjal is hozzáér a bénához, akkor azt már munkának lehet tekinteni, s ezzel már meg is szegte Jézus a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Álnokságukat, rosszindulatukat egyértelműen mutatja hallgatásuk, amikor Jézus megkérdezi tőlük, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Hallgatnak, mert a kérdés tulajdonképpen ez: ti mit tennétek ebben a helyzetben?
Az Úr úgy tesz csodát, hogy nem tesz semmi olyat, ami munkának számít. Ő csak beszél. Nem tesz mást, csak szól a bénának, hogy nyújtsa ki a kezét, de egy ujjal sem ér hozzá. A gyógyítás azt jelzi, hogy Jézus számára fontosabb egy emberen való segítés, mint a törvények szószerinti megtartása. Nekem pedig bölcsességre van szükségem, hogy krisztusi módon döntsek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Igazságosság Istene! A Te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van, hogy táplálsz, ruházol és hajlékot adsz nekünk. Óvj meg bennünket az önző kapzsiság bűnétől és tégy alkalmassá, hogy a szeretet eszközei legyünk azáltal, hogy megosztjuk egymással mindazt, amit Tőled kapunk. Mert ezzel is a Te nagylelkűségedről és igazságosságodról teszünk bizonyságot. Mint Krisztus követőit vezess bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat elűznek az otthonaikból. Ahol a sebezhető ember a hatalmaskodó kezétől szenved. Ahol szegénység és munkanélküliség rombolja az életeket. Jézus nevében imádkozunk a Szentlélek egységében.
A bántalmazó férfiak csak a legritkább esetben szoktak megváltozni. Ugyanis nem akarnak. Csakhogy. Nagyon sokan közülük nem akarnak bántalmazni. És mégis bántalmaznak. Ez most akkor egy fátum, ami elől nem lehet megmenekülni?
Természetesen nem. Ha az ember nem egyszerűen azt mondja, hogy nem akarok bántalmazni, hanem azt, hogy elutasítom azt, aminek a szükségszerű következménye a bántalmazás, akkor megszabadult a „fátum”-tól.
„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” (Kol 2,6-7)
Újévkor minden évben ugyanazt a dilemmát élem át: tegyek újévi fogadalmat, vagy ne tegyek. Egyfelől jó érzés újrakezdeni, reménykedni, hogy idén jobban sikerül. De az igazat megvallva, nem igazán reménykedem. Inkább félek a kudarctól, az újrakezdéssel járó „mi lesz, ha…” feltételezésektől.
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28
Elmélkedés
A böjtre vonatkozó kérdés után újabb konfliktusról szól az evangélium. A vitához a témát az szolgáltatja, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat téptek le, s azok termését megették. Tevékenységüket a farizeusok munkavégzésnek minősítették, azaz olyan cselekedetnek, amit a szombati pihenőnapon tilos volt végezni. Vélekedésük roppant kicsinyességről árulkodik. Mintha ezen múlna a vallásosság. Mintha rendkívüli jelentősége volna a dolognak. Jézus most is megvédi tanítványait. Mégpedig nem úgy, hogy feleslegesnek minősíti a szombatra vonatkozó előírásokat, hanem rámutat arra, hogy az emberek által hozott törvényeket olykor felülírja az élet törvénye, a józan ész parancsa.
Isten törvényei és parancsai olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják a helyes irányt az ember számára. A farizeusok is ismerték ezeket a törvényeket, de lecövekeltek mellettük. Belekapaszkodtak a táblába és egy tapodtat sem voltak hajlandók lépni. Itt érezték magukat biztonságban és másokat is arra akartak rávenni, hogy hozzájuk hasonlóan ragaszkodjanak a törvényekhez. De a törvények valójában csak útjelzők és nem végcélok.
Felismerem-e, hogy Isten parancsai az üdvösségre vezetnek? Követem-e az utat, amelyet Isten törvényei mutatnak számomra? Felismerem-e Isten minden törvénye hátterében az ő szeretetét?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket, az imádkozóknak mutasd meg magad!Segítsd a betegeket, vezesd vissza helyes útra a tévelygőket! Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat, erősítsd a gyengéket, bátorítsd a kishitűeket! Add, hogy minden nép megismerjen téged!
Szent Kelemen pápa
2. Szodomai bűnVannak a természetellenes fajtalanságnak még egyéb megnyilvánulásai is, melyek nem csupán a régi pogányság között, melyet Isten Szent Pál igéi szerint „a gyalázat indulataira hagyott”, voltak gyakoriak, hanem modern, Istentől elrugaszkodott társadalmunkban sem ritkaságok. Ilyen a szodomai bűn.
Hadd mondja el Szent Pál helyettünk azt, amiről beszélnünk oly nehéz. „Asszonyaik a természet szerint való szokást azzal cserélték fel, mely a természet ellen van. Hasonlóképp a férfiak is elhagyván a természet szerint való szokást az asszonnyal, felgerjedtek kívánságaikban egymás iránt, férfiak férfiakon undokságot cselekedvén …” (Róm 1,26.27) Szóval a férfi s nő szenvedélye kielégítésére saját nemét vagy a másik nemen nem az erre alkotott szervet használja.
Mark Twain egyszer megjegyezte a következőt: „Egy kis dicséret legalább két hónapig képes éltetni.”
Egyetértek. Semmi sem tudja úgy energizálni a házasságot, mint egy jól megfogalmazott, frappáns dicséret vagy megerősítés. Miután itt a szervezetünkön belül végeztünk néhány felmérést, összegyűjtöttük azt a 10 dolgot, amit a férjek leginkább szeretnének a feleségüktől hallani.
Grace Trey keresztény tinédzser, nem mellesleg kivételes tehetségű énekes-dalszerző. Ám 18 évesen a hirtelen jött siker és a nagybetűs élet még az ő hitét is próbára teszi.
Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22
Elmélkedés
A korabeli zsidóság számára a vallási törvények évente kötelező böjtöt írtak elő. Ezen felül természetesen szabad volt önként további böjtöt, önmegtagadást vállalni. A farizeusok, akik a törvények pontos megtartásáról voltak ismertek, elöl jártak az önként vállalt böjtölésben. Az ő szokásukat követhették Keresztelő János tanítványai is. Jézus tanítványai viszont nem éltek ezzel a lehetőséggel, miként erről ma olvasunk az evangéliumban.
A szövegből nem derül ki, hogy ki nehezményezi azt, hogy Jézus tanítványai nem böjtölnek. Amikor Jézus megvédi tanítványait, akkor nem a böjtöt, a böjtölést tartja helytelennek, hanem kijelenti, hogy most nem ennek van az ideje. A mi Urunk válaszának hátterében ott húzódik a keresztény ember szabadsága, a lélek szabadsága, az Istenre nyitottság szabadsága. Mert minden vallásos cselekedetnek az adja meg értékét, ha szabad döntésünk eredménye. Akkor értékes Isten szemében, ha szabad akarattal és felelősségünk tudatában döntést hozunk Isten mellett és vállaljuk törvényeinek megtartását.
A böjttel kapcsolatos választ követően az Úr talányos mondásai következnek az új szövetről és az új borról. Talán itt az ideje, hogy új tartalommal töltsem meg vallásos cselekedeteimet. A lényeg, hogy minden Isten iránti szeretetből fakadjon.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Világosság Istene! Köszönetet mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban a Te élő Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. szentlelked folytassa megszentelő munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a Te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.
