Új honlapot és tájékoztatási lehetőséget indított a Juventutem Magyarország. A honlap elsősorban információs központként szolgál olyan római katolikus közösségek számára, akik a római rítus mindkét formája iránt elkötelezettek.
Ha valaki tudja, milyen azt várni, hogy megtaláljuk a szerelmet és a házasságot, az én vagyok. Vártam 39 hosszú évet az életemben, hogy az oltár elé járulhassak. Néha nagyon nehéz volt bízni Istenben a hosszú várakozás során. Néhány nap az volt minden, amit tehettem, hogy imádkozom.
Rájöttem, hogy a „minden, amit tehetek” valójában igen jelentős volt. Később tudtam meg, hogy imáim valójában mennyire az Isten által vezetettek voltak, amikor Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy kihez megyek férjhez, és miken ment keresztül az életében, amikor imádkoztam bizonyos dolgokért.
Sokan szolgálnak neki (Jézusnak), amíg vigasztalásokat kapnak, de kevesen kísérik el, amikor alszik a hullámokon, vagy haláttusáját vívja a kertben! Ki akar Jézusnak szolgálni érte Magáért?
Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat
Ha valaki tudja, milyen azt várni, hogy megtaláljuk a szerelmet és a házasságot, az én vagyok. Vártam 39 hosszú évet az életemben, hogy az oltár elé járulhassak. Néha nagyon nehéz volt bízni Istenben a hosszú várakozás során. Néhány nap az volt minden, amit tehettem, hogy imádkozom.
Ha valaki tudja, milyen azt várni, hogy megtaláljuk a szerelmet és a házasságot, az én vagyok. Vártam 39 hosszú évet az életemben, hogy az oltár elé járulhassak. Néha nagyon nehéz volt bízni Istenben a hosszú várakozás során. Néhány nap az volt minde…
Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42
Elmélkedés
Krisztusra mutatni
Keresztelő Szent János alakjával az adventi időszakban többször találkoztunk. A Megváltó előfutáraként, előhírnökeként szerepelt, aki az ószövetségi idők utolsó prófétájaként azt a küldetést kapta Istentől, hogy előkészítse a népet a Messiás jövetelére. A mai vasárnapon szintén róla, és Jézusról szóló tanúságtételéről olvasunk az evangéliumban. Érdemes áttekintenünk az életét, amely annak kezdetétől befejezéséig Krisztusra mutató élet volt.
Szent Lukács evangéliuma Keresztelő János születésének hírüladásával kezdődik. A jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariásnak megjelenik Isten angyala, aki azt a hírt hozza, hogy hamarosan gyermeke fog születni. Mivel feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek már és nem számíthatnak arra, hogy gyermekük lesz, Zakariás nem hisz az angyalnak. Hitetlensége miatt megnémul, s csak a gyermek, János születésekor tud újra megszólalni, beszélni. Már ekkor különleges jelek veszik körül Jánost.
Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása alkalmával nem csupán a gyermeket váró két asszony találkozik, hanem a születendő gyermekek is. Erzsébet méhében megmozdulva, ujjongva köszönti János az érkező Messiást, Jézust. Mintegy harminc esztendő telik el, amikor János megkezdi működését a bűnbánat hirdetésével és a kereszteléssel. Amikor Jézus jön hozzá megkeresztelkedni a Jordán folyóhoz, akkor János így tanúskodik róla: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,32-34).
Valamivel később, amikor már Jézus is keresztelni kezdett, (vö. Jn 3,22) az a kérdés merült fel az emberekben, hogy ki lehet a nagyobb: János vagy Jézus? János személyével kapcsolatban félreértés alakulhatott ki, mert szigorú életmódja miatt egyesek azt gondolhatták róla, hogy ő lehet a Messiás. Ekkor jelenti ki Keresztelő János a következőket Jézusra vonatkozóan: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30). Érdemes megemlítenünk azt is, hogy János az ő vértanúságával is előre hirdeti a Messiás sorsát.
Ahogyan Keresztelő János egész élete Krisztusra mutatott, ugyanúgy minden kereszténynek is ez a hivatása. Félretéve a gőgöt és az önös érdekeket kell az életünknek Jézusra mutatni. Az alázat és szolgálatkészség elengedhetetlen. Krisztusra mutatni annyit jelent, mint tanúságot tenni az Úrról. E ponton kell megértenünk, hogy tanúságtétel nélkül nincs igaz hit, nincs élő hit. A tanúságtétel nélküli vallásosságból a hit lényeges eleme hiányzik, mégpedig a megosztás, a továbbadás. Ha a hit valóban olyan érték, amely meghatározza az életemet, akkor természetesnek tartom, hogy ezt az értéket, ezt a kincset másokkal is meg akarom osztani. Ahhoz a Jézushoz akarok vezetni másokat, akit személyesen megismertem a hit által, akit meggyőződéssel követek, mert szavai az örök életre vezető igazságot jelentik nekem és minden embernek. A Krisztussal való személyes találkozásból születik meg a hit és tőle kapjuk azt a küldetést, hogy tanúságot tegyünk róla a világban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad, hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát! Segíts, hogy hozzád vezessem azokat, akik az igazságot keresik és az örök életre vágyakoznak.
Minden nemzedéknek ugyanarra a személyes találkozásra van szüksége! Mi a különbség a vallásosság és az élő hitű kereszténység között?
„Az igaz megfontolja szívében, hogy mit válaszoljon, a gonoszok szájából pedig árad a rossz.” (Péld 15,28)
Kedvenc szombat reggeli elfoglaltságom, hogy kimegyek az őstermelői piacra. Már a hatalmas épület látványa is, tele közelről-távolról érkezett finomságokkal, gyönyörködteti a szemem. Egyik alkalommal Isten az almákat használta fel, hogy világos üzenetet küldjön nekem a szavaimról.
Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17
Elmélkedés
A béna meggyógyítása és ehhez kapcsolódóan bűneinek megbocsátása azt mutatta a tegnapi evangéliumban, hogy az irgalmas Isten a bűnös ember felé fordul, senkit nem zár ki szeretetéből. Ezt a gondolatot erősíti meg a mai szövegünkben Lévinek, a vámosnak a meghívása, illetve Jézus határozott kijelentése azzal kapcsolatban, hogy a bűnösöket jött meghívni, nekik hirdeti a bűnbocsánatot.
A zsidóság mindennapjaiban mély szakadék húzódott a magukat igaznak, törvénytisztelőnek, vallásilag buzgónak tartók és a bűnösök között. Az előbbiek lenézték, megvetették azokat, akiknek bűne nyilvánosságra került. Kerülték a velük való érintkezést, illetve bőven megelégedtek azzal, hogy elítéljék a másikat. Jézus teljesen helytelennek tartja ezt a gondolkodást és magatartást. Kinek van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon embertársa felett? Senkinek. Egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberek cselekedeteit. Jézus látványos lépéseket tesz a társadalom által bűnösnek tartottak felé, nem törődik a rosszalló közvéleménnyel, szóba áll a bűnösökkel, betér házukba. Ezt példázza Lévi története, valamint például a templomban imádkozó farizeus és vámos esete (vö. Lk 18,9-14), Jézus találkozása a szamariai asszonnyal (vö. Jn 4,5-26) és a házasságtörő asszony története (vö. Jn 8,1-11).
Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Meghallom-e Jézus hívását?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Isten, akitől minden élet származik a maga gazdag különbözőségében, Te arra hívod egyházadat, mint Krisztus testét, hogy a szeretetben eggyé váljon. engedd, hogy igazán megértsük a különbözőségben való egységet, hogy arra törekedjünk, hogy együtt prédikáljunk, együtt építsük a te bővelkedő szeretetednek országát. sose felejtsük életünk közös forrását, Jézus Krisztust. A Lélek egységében ezért imádkozunk!
A szeretet az erények királynője. Ahogyan a gyöngyöket a fonal tartja össze, úgy fogja össze az erényeket a szeretet.
Ha a fonal elszakad, szétgurulnak a gyöngyök; ugyanígy, ha a szeretet elvész, szétszóródnak az erények.
Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat
