Battaplébánia

Amerikai futballcsapat miséje (Seattle Seahawks), az inkulturizáció mezsgyéjén túl.

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés

A helyszín Názáret. Az a város, ahol Jézus felnevelkedett. Itt töltötte ifjúkorát, itt élt harminc éves koráig. E városban nőtt fel az emberek szeme láttára, akik joggal gondolhatták, jól ismerik őt, családját és származását. Amikor tanító útja során Jézus betért Názáretbe, bizonyára hamar elterjedt érkezésének híre. Az evangélista leírásából egyértelműen kiderül, hogy a názáretiek hallottak már csodáiról s arról, hogy tanítása iránt milyen sokan lelkesednek. Nagy lehetett a várakozás Názáretben ezekben a napokban. Az emberek egymásnak mondhatták, hogy szombaton ő fog tanítani a zsinagógában. Aznap sokan gyűltek össze, hogy hallgassák őt. Többen abban reménykedhettek, hogy a szemük láttára fog majd csodát tenni, például meggyógyítani egy beteget.

De a csoda elmarad, helyette csak csodálkozás ébred a názáretiekben. Csodálkozás, értetlenség és hitetlenség. Hiányzik belőlük az elfogadás alázata. Azt gondolják, ők tudják ki Jézus. De éppen hitetlenségük miatt nem látják meg benne az Isten Fiát. Csoda csak ott van, ahol hit van. A csodát, mint Isten cselekedetét, csak hittel lehet felfogni. A názáreti eset azt tanúsítja, hogy Isten nem kényszeríti ki senkiből a hitet a csodával. Ő inkább meghív a hitre. A csodában ne feltűnő eseményt lássunk, hanem olyan jelet, amellyel Isten a hitre hív.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

Kissé szokatlan mődon ezúttal nem katolikus, hanem ortodox szent avatásáról adunk hírt. A szerk.

Művészetek

Nagy tévedés azt hinni, hogy művészet címén mindent szabad rajzolni, festeni, vésni és hogy a művészet bája megszünteti a bűn ingerét, veszélyét. Az erkölcsi törvény, nevezetesen Istennek VI. és IX. parancsa alól a művészet sem kaphat felmentést. Botránykoztató mezítelenségeket ábrázolni, azokhoz modellt állni, azokat kiállítani rendesen súlyos bűn. Akadémiai növendékek, kik mezítelen alakok rajzolására, festésére stb. kizáratás terhe alatt vannak kényszerítve, a bűntől ugyan menthetők, de nagy óvatossággal kell eljárniok, ha szívöket tisztán akarják megőrizni.

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

Két csodát ír le a mai evangélium. Jairus, a zsinagógai elöljáró beteg lányához hívja Jézust, aki azonnal elindul vele. Útközben egy régóta beteg asszony csodás gyógyulása történik meg. Ekkor hozzák a rossz hírt Jairus házából a kislány haláláról. Jézus bátorítja az embert, majd megérkezve a házba, feltámasztja a halott kislányt.

A kislány életkorának – tizenkét éves volt – említésével és annak lejegyzésével, hogy az asszony tizenkét éve szenved betegségében, az evangélista szándékosan köti össze a két csodát. De ennél is jelentősebb összekötő elem az érintés. Az elöljáró azt kéri Jézustól, hogy „tegye kezét” a betegre. Ettől az érintéstől várja a gyógyulást. Talán már hallott róla, hogy más esetekben Jézus szintén kezének érintésével tudott betegeket meggyógyítani. A történetben szereplő asszony esetében fordított a helyzet. Ő nem a nagy nyilvánosság előtt fejezi ki kérését. Ismeretlen szeretne maradni, mert kellemetlen volna számára, de még inkább Jézus számára, ha megérintené őt. Ezért titokban ő érinti meg Jézus ruháját, ettől remélve gyógyulását.

A testi és lelki gyógyuláshoz egy érintés szükséges, az irgalmas Isten érintése. Fordulj Jézushoz: „Uram, érints meg kezeddel, érints meg irgalmaddal, és meggyógyulok!” Vagy nagy alázattal és bizalommal közeledj az Úrhoz és érintsd meg őt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.

Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.

Clairvaux-i Szent Bernát

„s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye jókedvvel.” (Róm 12,6-)8

Sokak szemében középszerű lány volt. Semmi különös. Felejthető. Egy „átlagos” tanuló, aki nem sportol, nem tagja egyik klubnak sem, sosem választják be a diáktanácsba. Sosem tett vagy mondott olyat, amivel felhívhatta volna magára a figyelmet. De aki csak ezt látta benne, nem vette észre higgadt kitartását, eltökéltségét.

A Pálos nővérek életéről szóló „kisfilm ” 2015-ben a szerzetesség évében, a közösség 25. éves évfordulóján
HÁLÁBÓL ISTENNEK ÉS SZŰZ MÁRIÁNAK A MAGYAROK NAGYASSZONYÁNAK!
Pálos jelmondat:
SOLUS CUM DEO SOLO ! EGYEDÜL AZ EGYEDÜLI ISTENNEL!

A hanganyag a Katolikus rádió munkatársa Poór Tünde készítette 2009-ben. A fényképek a Pálos nővérek archívumából valók.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

A Jézus születése utáni negyvenedik napon Egyházunk az Úr bemutatásának ünnepét tartja, amely az ő templomi bemutatásának, Istennek való felajánlásának eseménye. Az evangélium ezt írja le. A mózesi törvények szerint minden elsőszülött gyermeket Istennek kellett felajánlani. A felajánlás a templomban történt, de nem volt feltétlenül szükség a gyermek jelenlétére. Jézus édesanyja, Mária és nevelőapja József mégis elhozzák a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba. Lukács evangélista leírásában fontos szerepet kap Simeon és Anna, akik a bemutatás idején ott vannak a templomban. Mindketten idősek már, akik hosszú ideje várták a Megváltó jövetelét, s vágyuk még életükben beteljesedett. Simeon és Anna a gyermek Jézusban meglátta az Üdvözítőt, a Megváltót.

Simeon hálaadó imájában szerepel az, hogy az üdvösség, a szabadulás Jézus által minden néphez eljön, majd pedig külön is említésre kerülnek a pogány nemzetek. Újdonság ez abból a szempontból, hogy a korabeli általános zsidó felfogás szerint a Megváltó küldetése a választott néphez fog szólni. Simeon előre megjövendöli, amit Jézus később, nyilvános működése idején ki fog jelenteni, hogy küldetése nem korlátozódik a zsidóságra, hanem mindenkihez szól, a megváltás isteni ajándéka a világ minden emberének szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja!

Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!

II. János Pál pápa

Aki Istentől látomást vagy kinyilatkoztatást kér, az nem gondolkodik helyesen Istenről, az megfeledkezik Jézus Krisztusról. Az Isten ugyanis azt válaszolhatná az ilyen embernek: Jézus Krisztus az én szerelmes Fiam, akiben nekem kedvem telik, Őt hallgasd, anélkül, hogy más, új kinyilatkoztatást kérnél.

Általa mindent megmondottam és kijelentettem, amit az ember csak kívánhat, amit csak kérhet. Nektek adtam Őt, mint testvéreteket, mestereteket, barátotokat, mint váltság díjat és jutalmat.

Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat

Jason Evert világszerte több mint egymillió középiskolás és egyetemista diáknak tartott előadásokat, valamint több mint 10 könyv szerzője. Ő és felesége, Crystalina, vezetik a Chastity Projectet, amely a tisztaságot hirdető fiatal vezetők nemzetközi szervezete.

RoL: Szia, Jason. Nagyra értékelem, hogy időt fordítasz ránk. Miért is nem kezded azzal, hogy mesélsz nekünk egy kicsit az életedről? Mindig is gyakorló katolikus voltál vagy volt egy időszak az életedben, amikor megtértél?