Battaplébánia

Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor? – teszi fel a kérdést Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője az ősegyház idealizálása kapcsán. Mint mondja: az ókori források többségét asszimilálta a középkor. Rámutat arra is: már az ókorban is szabályozták a pápák a liturgiát, és épp a misén belüli rögtönzések sikertelensége miatt honosodtak meg a kötött formák. Kajtár Edvárd azt is elárulta: mit tehet az egyszerű hívő, ha liturgikus visszaélést tapasztal. 

Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor? – teszi fel a kérdést Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője az ősegyház idealizálása kapcsán. Mint mondja: az ókori források többségét asszimilálta a középkor. Rámutat arra is: már az ókorban is szabályozták a pápák a liturgiát, és épp a misén belüli rögtönzések sikertelensége miatt honosodtak meg a kötött formák. Kajtár Edvárd azt is elárulta: mit tehet az egyszerű hívő, ha liturgikus visszaélést tapasztal. 

Kuruzslás
285. § (1) Aki jogosulatlanul ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el.

Kuruzslás
285. § (1) Aki jogosulatlanul ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el.

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés

Jézus azt kérte meghívott apostolaitól, hogy családjukat és otthonukat elhagyva egész életüket neki, illetve az evangélium hirdetésének szenteljék. Ez az elhagyás és Krisztushoz csatlakozás elengedhetetlen feltétele annak, hogy az Isten országa növekedjen a világban, többek között az igehirdetés által. Az apostolok utódai, a püspökök szintén elfogadják a meghívást és életüket Isten népének szolgálatára ajánlják fel. Eddig akár megtisztelőnek is tekinthetjük a meghívást, amely később komolyabbra fordulhat, hiszen Isten egyesektől azt kérheti, hogy hűségüket a vértanúságig bizonyítsák. Ezt kérte a ma ünnepelt Gellért püspöktől is, aki hazáját elhagyva a magyarok földjére jött, hogy népünk körében hirdesse a krisztusi örömhírt, s vértanúságával segítse az elhintett mag növekedését.

Szent Gellért napján a helytelen (alaptalan) és a helyes félelemről olvasunk az evangéliumban. Az emberi félelmeket mindig ellensúlyozza az Istenbe vetett bizalom és a hit. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik, első szavaival mindannyiszor meg akarja szüntetni a tanítványok félelmét, amely azonnal elmúlik, mihelyt felismerik őt a hit szemével.

A feltámadt Jézusban és a feltámadásban hívő embereknek a szenvedésektől, sőt még a haláltól sem kell félniük, hiszen sorsuk ugyanúgy az örök életre való feltámadás lesz, miként Krisztusé, aki önként vállalta a szenvedéseket és feltámadásával örökre legyőzte a halált. Nincs okunk félelemre, ha hisszük, hogy Krisztussal feltámadunk az örök boldogságra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja!

Szent II. János Pál pápa

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”
Lk 8,19-21

Elmélkedés

„Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” (Lk 8,21) – hangzanak Jézus talán kicsit furcsa szavai az evangéliumban. Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus megtagadja édesanyját, aki életet adott neki vagy családját, amelyben felnevelkedett. Inkább arról van szó, hogy nem születés révén válhatunk Jézus tanítványává, hanem tanításának hallgatása és megtartása által. Bizalommal és tanulékonyan fogadjuk Isten szavát szívünkbe, amely a gyakorlatba átültetve helyes irányba, Isten felé irányítja életünket. A szó elfogadása által belépünk Isten szeretettel, reménnyel és hittel teli világába.

Ha felismerem és megtapasztalom az ő szeretetét, akkor mindenképpen késztetést érzek arra, hogy közel kerüljek hozzá, úgy alakítsam életem, ahogyan ő élt. Ha belátom, hogy valóban az Atya felé akar Jézus vezetni, akkor rábízom magam és engedem, hogy életem szándéka szerint alakuljon.

A mai evangéliumi részlet alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk, milyen viszonyban vagyunk Jézussal. Milyen kapcsolatban vagyunk vele és mi az alapja ennek? Akarunk-e vele egyre szorosabb kapcsolatba kerülni, amelyet valóban a szeretet irányít? Testvéreim, rokonaim és barátaim sorában hol foglal helyet Jézus? Szívesen hallgatom-e tanítását? Megvalósítom-e mindazt, amit ő kér tőlem annak érdekében, hogy szeretetét megtapasztalva egyre közelebb kerüljek hozzá?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Minden örömöm, Uram, amelyben nem Te vagy, legyen félelmemre és utasítsam azt el! Csak Téged keresselek! Érted dolgozni legyen igazi örömöm, és a Nélküled kapott megnyugvás legyen terhemre! Add, hogy sokszor emelhessem Hozzád a szívemet, és ha vétettem ellened, megbánással és új jó feltétellel ki tudjalak engesztelni!

Aquinói Szent Tamás

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4,23

Kijöttünk a kórház kapuján első gyermekünkkel. A babán kívül volt nálunk egy teli pelenkás zacskó, újszülöttnek való kocsiülés, új szülőknek való iránymutató könyvecske, a: What to Expect When You’re Expecting (Mit várj várandósan). De örömömet beárnyékolta a rettegés: Ezek tényleg hagyják, hogy elvigyük magunkkal? Hisz fogalmunk sincs, hogy kell gyermeket nevelni!

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük azt, amit kér tőlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten, különböző utakon.

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés

A mai evangélium mondásai Jézustól származnak és az Isten országának titkát mutatják meg. Az első mondás azt az alapvető igazságot fogalmazza meg, mely szerint a lámpa arra szolgál, hogy világítsanak vele. Értelmetlen dolog volna elrejteni a meggyújtott lámpát. A hasonlat arra utal, hogy az Isten országáról szóló örömhír fényt, világosságot hoz az emberek életébe. Értelmetlen volna elrejteni fényét. Krisztus tanítványainak arra kell törekedniük, hogy a tanítás fénye, az igazság világossága minél több emberhez eljusson.

A másik mondás így hangzik: „Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne” (Lk 8,17). Jézus 2000 évvel ezelőtti szavai ma is igazak. Az ember hazudik egyszer, kétszer, sokszor. Ha nem bukik le mindjárt az elején, akkor rászokik a hazudozásra és életelemévé válik. Egy idő után már abbahagyni sem tudja. Aztán pedig azt gondolja, hogy sohasem fognak rájönni a hazugságaira és nyugodtan hazudozhat tovább. Egyszer aztán az emberek rájönnek, vagyis nyilvánosságra jut minden. A becsületes és lelkiismeretes ember legalább elismeri, hogy hibázott, de a hazug nem, mert nincs becsületes és lelkiismeretes hazudozó.

Ha hallgatom és tettekre váltom Krisztus örömhírét, lelkiekben folyamatosan gazdagabb leszek. Keresztény életem világítson, azaz legyen példa mások számára!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, a teremtett világ erőit te az ember munkájának rendelted alá. Kérünk, hogy munkánkat keresztény lélekkel végezve őszinte szeretetben élhessünk testvéreinkkel, és teremtő munkád folytatásában méltó módon vehessünk részt. Kérünk, Urunk, földi ajándékaiddal segíts és kormányozz minket, akiket mennyei kenyereddel tápláltál.