Battaplébánia

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Jó néhány teológiai írásban találkozunk azzal a gondolattal, hogy napjaink embere nem foglalkozik az örök élettel, az üdvösséggel, mintha kihalt volna tudatukból az örökkévalóság vágya. Életvitelükön erősen látszik, hogy valóban csak a mának élnek, s tovább nem gondolkoznak.

Papként, emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, hogy sokakból eltűnt a személyes üdvösségükért való aggódás, s nem gondolnak arra, hogy milyen sors vár rájuk a halál után. Ehelyett inkább az evilági életre koncentrálnak s még jó, ha egyszer eljutnak oda, hogy megkérdezik maguktól, mi az életük értelme és célja. Aki már felteszi magának ezt a kérdést, annak el lehet mondani, amit Jézustól tudunk: életünk akkor lesz értelmes, ha szeretetből másoknak adjuk, s életünk végső célja maga az örök üdvösség. Törekedjünk úgy szeretni mindenkit, ahogyan Jézus szeretett minket, hogy így teljesítsük parancsát és eljussunk az örök életre.

Az okos és a balga szüzek evangéliumi példája a felkészülésre és az előrelátásra figyelmeztet minket. A keresztény okosság és bölcsesség azt jelenti, hogy sosem feledkezünk meg legfőbb célunkról. Az üdvözülés jövőbeli eseménye és reménye hatással van jelen életemre, s úgy igyekszem élni, hogy Isten ezen üdvözítő terve velem is megvalósuljon.

De valóban törekszem-e az üdvösségre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te nem feded föl eljöveteled napját, hogy mindig virrasszunk és készen álljunk a harcra, és állhatatosan gyakoroljuk az erényeket. Azt akarod, hogy állandó várakozásban éljünk és mindig buzgók legyünk. Ezért hagysz minket bizonytalanságban a vég felől. Biztosak lévén eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy eljöveteled ne érjen meglepetésként!

Aranyszájú Szent János

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24-28

Elmélkedés

Az evangéliumokat olvasva a legkönnyebben talán a tanítványokban vagy az apostolokban ismerhetünk magunkra. Szimpatikusak számunkra azok a betegek is, akiket Jézus csodálatos módon gyógyított meg, de az ő élethelyzetükbe bizonyára ritkábban kerülünk. Jézus ellenfeleinek helyébe pedig nem szívesen képzeljük magunkat. A tanítványok viszont egészen közel állnak Jézushoz, tőle tanulnak és az ő életformáját sajátítják el. Személyes jellemvonásaikból viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok, viszont annál többet tudunk meg Jézussal való kapcsolatukról. Gyengeségeikben, kételkedésükben, kicsinyhitűségükben a saját gyarlóságainkat ismerhetjük fel. Jézusért való lelkesedésük arra ösztönöz minket, hogy mi is az Úr tanítványai, követői legyünk. Nekünk is szól Jézus hívása, hogy önmagunkat megtagadva és életünk keresztjét felvéve kövessük őt.

Mindenkinek, aki követni akarja Jézust, ugyanazt a sorsot kell vállalnia, amelyet neki is el kellett szenvednie. Nem tudunk elmenekülni a szenvedések elől, s nincs is erre szükség, mert mindez beletartozik Isten szándékaiba. A kereszt felvétele és hordozása az Isten akaratának való engedelmesség jele. Aki szinte kényszeredetten keresi élete boldogságát, nem fogja azt megtalálni. Mindig Istenre kell figyelnem, s azt kell megtudnom és elfogadnom, hogy ő hogyan szeretne boldogítani. Így valóban küzdelmes, de biztosan boldog lesz az életem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
Mt 16,13-23

Elmélkedés

Péter hitvallását követően Jézus a rá váró szenvedésekről beszél apostolainak. Nem csupán értetlenséget váltanak ki szavai, hanem Péter apostol részéről ellenkezést is: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22). Bizonyára azért tiltakozik, mert nem érti, hogy az Úr a megváltás titkába avatja be őket. A megváltás pedig úgy fog megtörténni, ahogyan azt a mennyei Atya akarja és nem úgy, ahogyan az ember jónak látná. Péter és apostoltársai talán szívesebben örültek volna egy dicsőségesen az emberek elé lépő Messiásnak. Ez meg is történik majd Jézus feltámadásával, de ehhez át kell lépnie az Úrnak a halál kapuján. Csak miután minden megtörtént, azaz a kereszten Isten terve szerint beteljesedett a megváltás, és miután a feltámadás új fénybe állítja azt, akkor értik meg az apostolok, hogy mit akart az Atya.

Jézus szenvedésére és halálára gondolva néha talán Péter értetlenségéhez hasonlóan mi is kérdéseket teszünk fel. Miért kellett a megváltásnak éppen kereszthalál által történnie? Miért nem más módot választott a mennyei Atya? E kérdések elárulják, hogy emberi elképzeléseink sokszor messze eltérnek Isten szándékaitól. Milyen jó volna mindenben elfogadni Isten terveit! A jelenet azt is tanítja, hogy Jézus tudatosan vállalja a szenvedést, tudatosan hozza meg áldozatát, mert engedelmeskedni akar az Atyának. Tudok-e mindenben engedelmeskedni Istennek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, Isten Fia, Akiben az istenség teljessége lakozik, Te hívod a megkeresztelteket, hogy „evezzenek a mélyre”, Bejárva az életszentség útját. Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a Te szereteted hatalmának a tanúi legyenek a mai világban. Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére. Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas szeretetet, adj egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és üdvözítő jelenlétedet.

Szent II. János Pál pápa

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Mt 17,1-9

Elmélkedés

Egyházunk Urunk színeváltozását ünnepli a mai napon. A színeváltozás eseményére már a VIII. század óta jelentős ünneppel emlékeztek a keleti keresztények, de a nyugati Egyházban csak 1457-ben iktatta be az éves szertartásrendbe III. Callixtus pápa.

A színeváltozás jelentős esemény Jézus életében, hiszen ekkor az ő istensége, isteni dicsősége tárul fel. Jézus azért mutatta meg isteni dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Tábor-hegyen, hogy kereszthalálát látva ne veszítsék el reményüket. Ők erre az eseményre gondolva megérthették, hogy a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet.

Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük Isten közelségét, miként azt megtapasztalta a három apostol. Azokban a napokban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye.

Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus dicsőségének látványa rémülettel tölti el a három apostolt. Isten jelenlétének megtapasztalásakor ez a félelem szokott lenni az első emberi reakciónk. Kicsinységünk tudatában megrettenünk Isten végtelen hatalma előtt, s bűneink miatt félelem tölt el minket a szent Isten közelségében. E félelmeinket Jézus érintése oszlatja el. Megérintette egykor az apostolokat, s megérint minket is, majd szavakkal bátorít, hogy ne féljünk. Jézus szeretetteljes közeledése ébresszen bizalmat bennem!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.

„Ti vagytok a világ világossága … Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,14a, 16)

Egyszerű imádság. Része a reggeli rutinnak. „Nyisd meg, Uram, a szemünket, hogy vegyük észre, hogyan akarsz ma használni minket.” Nem tudtuk, mekkora erővel fog válaszolni Isten a kérésünkre.

Nemrég érkeztünk a hétvégi női lelkigyakorlatra, és Karen barátnőmmel elmentünk a közeli üzletbe élelmiszert vásárolni.

A szélütést kapott Abbey egykor Iowa állam szépe volt, és az első fogyatékos nő, aki indult a Miss Amerika szépségversenyen. 2004-ben indította el a Miss Meg tudod csinálni! programját, amelynek keretében fogyatékos lányokat állított a figyelem középpontjába. A hagyományos versenyektől eltérően a versenyzőket itt a belső szépségük, a képességeik és a szívük alapján ítélik meg, és egyikük sem távozik üres kézzel.

A szélütést kapott Abbey egykor Iowa állam szépe volt, és az első fogyatékos nő, aki indult a Miss Amerika szépségversenyen. 2004-ben indította el a Miss Meg tudod csinálni! programját, amelynek keretében fogyatékos lányokat állított a figyelem középpontjába. A hagyományos versenyektől eltérően a versenyzőket itt a belső szépségük, a képességeik és a szívük alapján ítélik meg, és egyikük sem távozik üres kézzel.

Ha nem érzek boldogságot, elégedettséget vagy derűt, miért cselekednék aszerint? Ez logikus, és mindenki számára nagyon is ismerős kérdés. A legtöbben először érezni szeretnénk a boldogságot.

Azt hisszük, kell, hogy valami okunk legyen az örömre.

Ha nem érzek boldogságot, elégedettséget vagy derűt, miért cselekednék aszerint? Ez logikus, és mindenki számára nagyon is ismerős kérdés. A legtöbben először érezni szeretnénk a boldogságot.

Azt hisszük, kell, hogy valami okunk legyen az örömre.

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.”
Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?” Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Mt 15,1-2. 10-14

Elmélkedés

A farizeusokat azért nevezi Jézus vakoknak, mert nem látják meg tettei mögött az isteni erőt, s nem ébred bennük hit. Süketek, akik nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságokat. A törvényeket nézik, s azok szigorú, betű szerinti betartására törekszenek, és nem az Istenre figyelnek, aki a törvényeket adta. Hagyományaik túlzó tisztelete vakká teszi őket a Jézussal beköszöntő új idők jeleinek meglátására. Az évszázados törvény hallgatása süketté teszi fülüket az isteni irgalmasság újbóli felfedezésére.

A régi hagyományokhoz való ragaszkodás és az új, modern lehetőségek keresése sok ellentét forrása volt egykor s lehet ma is. Sokszor valóban nehéz megtalálni a középutat. Egyesek a régi, jól bevált, sokszor kipróbált dolgokra esküsznek és mereven elutasítanak minden újat, ami esetleg a hagyományos gyakorlatokat kiegészítheti. Mások pedig mindent elvetendőnek tartanak, ami a múlthoz kötődik, s lázas igyekezettel próbálnak szüntelenül új dolgokkal előállni.

A probléma az Egyházat is kíséri a kezdeti időktől egészen napjainkig. Talán a „megőrizni és megújítani” elve segíthet minket abban, hogy Egyházunk hagyományait megtartva, s közben a Szentlélekre figyelve tudjuk új módon, mindig megújuló lelkesedéssel hirdetni az evangéliumot.

Feladatom: megtanulni látni a hit szemével, hogy mindenben észrevegyem Isten jóságát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!