Battaplébánia

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Iz 43,18-19)

A három éves Elle karját kinyújtva rám szögezte mutatóujját: „Megfagytál, Mami!” Lemerevedtem, egyik karom még mögöttem, másik előrelendülve fagyott meg. Kisunokám kuncogva gyorsan felolvasztott. Ha vannak a közeledben 6 év alattiak, akkor biztosan ismered a Frozen (Jégvarázs) c. filmet. Egy testvérpár küzdelmes kapcsolatáról szól, és arról, ahogy szeretnék elfogadtatni magukat.

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés

A gyerekek egyik legkedvesebb bibliai elbeszélése a kis Sámuel története. Megható, amikor hallotta az Úr hívó szavát, de még nem ismerte fel, hogy ki szólítja. Gyermekként egy felnőttől kért tanácsot, hogy mit tegyen, ha ismét hívja őt az ismeretlen hang. Isten még egy gyermeket is megszólíthat, neki is szerepet adhat az üdvtörténetben. Szeretettel fordul a gyermekekhez, akiket a felnőttek sokszor lenéznek, lekezelnek. Gyermekek iránti szeretete akkor érte el tetőpontját, amikor gyermekként született e világra. Ő felnőttként is a gyermekek barátja maradt, figyelemmel, szeretettel fordult feléjük.

Sőt, a gyermekek engedelmességét és alázatosságát példaként állítja tanítványai elé, akik arról kérdezik őt, hogy ki a legnagyobb a mennyek országában. A gyermeki lelkület azért lehet példa, mert a mennybe jutás esetében nem uralkodási vágyból eredő nagyságról van szó, hanem a lelki nagyságról.

Ezt követően Jézus az elveszett bárányról és az azt kereső és hazavivő pásztorról szóló hasonlattal rávilágít arra, hogy a mennybe jutás nem csupán az ember vágya, hanem a mennyei Atyáé is. Isten minden ember üdvösségét szeretné. Utánunk jön, ha bűneink miatt eltávolodunk tőle, és megkeres minket.

Mennyire tudtam megőrizni az istengyermekség lelkületét, amelyben részesültem keresztelésemkor? Mennyire vágyom arra, hogy mindig mennyei Atyám közelében legyek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Égi Királynő, előzd meg és kísérd anyai sugalmazásoddal még a legkisebb cselekedetünket is, hogy az tiszta és méltó legyen a szent és szeplőtelen áldozathoz. Tégy szentté bennünket jóságos Anyánk, szentté miként azt nekünk a te fiad Jézus megparancsolta, amint szíved kéri tőlünk és forrón kívánja.

…nyelv? – kérdezik mostanában többen. A fogyni akarókat izgatja elsősorban ez a kérdés, mert csodálatos ígéretekkel bombázzák őket az ördögnyelvkivonatot forgalmazó cégek: 

Néhány napja (vírusmarketing által) világgá kürtölték egy amerikai kis étterem hozzáállását: 15% kedvezmény járt azoknak, akik étkezés előtt imádkoztak, asztali áldást mondtak. A dolog már négy éve működött, de csak a közelmúltban figyelt fel egy vendég arra, hogy a számlán 15% kedvezményt kapott emiatt. Meglepődött, feltette a számlát az internetre.

„A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. „(Mt 13,16-17)

A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek. A Szenthagyomány őrizte meg számunkra nevüket, s nem tudjuk, vajon látták‑e életükben Jézust, és mit tudtak felőle. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást.

A poszt a hortus carmeli blogon található.

A Mária Rádió 40 perces műsora annak kapcsán készült, hogy a BBC History magyar nyelvű folyóirat júliusi számában hosszú cikk jelent meg ezzel a címmel. Bátor Botond atya válaszor a Mária Rádió kérdéseire.

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
Mt 17,22-27

Elmélkedés

A mai evangélium azt az esetet írja le, amikor az adószedéssel kapcsolatban alakul ki vita az adószedők és a tanítványok között. A vitát Jézus zárja le egy csodával. A párbeszédek mögötti tartalmat nehéz megfejteni, s ez attól függ, hogy milyen adóról lehetett szó. Sok szentírástudós szerint minden bizonnyal a templomadó volt a kérdés tárgya. Mivel a templom az Isten háza s Jézus, mint Isten Fia mentes az adó alól. A történet tehát egy rejtett tanítást tartalmaz arról, hogy Jézus a mennyei Atya Fia.

E lelki mondanivaló után nézzük meg az evilági oldalt is! A történetből jól látszik, hogy az adófizetés körül már évszázadokkal korábban is gond volt. Az egyik oldalon álltak az adószedők, akik mindig többet akartak begyűjteni, a másikon pedig az adófizetők, akik nem örültek az adóknak. Az idő sok változást és új adókat hozott azóta, s emiatt előfordulhat, hogy ha Jézus napjainkban hasonló módon akarna eljárni, akkor a kíméletlen adószedők nem elégednének meg a pénzzel, hanem még a halat is elvennék Pétertől, aztán küldenének egy végrehajtót, hogy a horgot és a bárkát is begyűjtsék.

Az adófizetők a másik oldalon eközben nagyon leleményesek. Az egyik kiskapukat keres, a másik „költségként elszámol,” a harmadik „leír az adóból,” a negyedik „külföldre menekít,” az ötödik „adóoptimalizál,” s olyanok is akadnak, akik inkább egyáltalán nem fizetnek.

Jó volna mindkét oldalon tisztességre, becsületre, igazmondásra és igazságosságra törekedni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy te is egy vagy az Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül. Kimondhatatlan a hálánk, Urunk, hogy részünk lehet benned és a te szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a szeretetlen, önző világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való eltávolodás vár ránk! Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az életnek! Mert nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Mt 14,22-33

Elmélkedés

Nem gyerekjáték

Egy, kettő, három, négy – számolnak együtt a gyerekek. Egy, kettő, három, négy, öt – hallom újra. A levegő alig mozdul, a tó tükörsima. Egy, kettő, három, négy, öt. Kerékpárjaink egy fa alatt pihennek, én pedig a tó partján egy másik fa árnyékában fekszem, s közben hallom, hallgatom a gyerekek számolását: egy, kettő, három, négy, öt. Néha eljutnak hatig, hétig, de akkor már egészen izgatott, ujjongó a hangjuk. Nyolc a rekord, tovább nem jutnak. Nem számolni tanulnak, hanem lapos kavicsokat keresnek a parton s versenyeznek, hogy ki tudja úgy eldobni a követ, hogy a víz tetején a legtöbbet ugorjon, pattanjon a kő. Egy, kettő, három, négy, öt, és a kavics alámerül a tóban, elsüllyed a vízben. Ki ne játszott volna ilyet gyerekkorában? Melyik édesapa ne tanította volna meg fiát erre az egyszerű játékra? Elheverve a fűben az eget nézem, s elgondolkozom az evangéliumon. Jézus a vízen jár. Számolom lépteit. Egy, kettő, három, négy, öt, s nem süllyed el. Hat, hét, nyolc, kilenc, de nem merül el. Tíz, húsz, harminc, százig vagy még tovább jutok, s Jézus a víz tetején jár. Aztán a másik szereplőre pillantok: egy, kettő, három, s Péter már süllyed is alá. Menthetetlenül elmerülne a mélybe, ha Jézus meg nem ragadná kezét, s nem mentené meg őt. Nem fizikaórán vagyunk, tehát nem arról van szó, hogy mely esetekben nem érvényesül a gravitáció törvénye. Akkor mit tanít nekünk Jézus vízen járása és Péter süllyedése?

Jézus cselekedetében nem látványos mutatványt kell látnunk, hanem annak igazolását, hogy ő valóban Isten. Felette áll a természeti törvényeknek. Erősebb a természet erőinél. Ha csak ember volna, akkor nem volna képes ilyenre. Nem volna képes meggyógyítani pusztán szavával vagy érintésével a betegeket, de ő megteszi, hogy Isten irgalmassága megmutatkozzék. Nem volna képes néhány falatnyi ételből ezreket jóllakatni, de ő isteni erejével megteszi, hogy megmutassa Isten jóságát és gondoskodását. Nem volna képes a víz tetején járni, de ő jár, hogy igazolja tanítványai előtt istenségét. Ezek a csodák tehát azt hivatottak bizonyítani, hogy ő valóban Isten. Ezt támasztja alá Jézus kijelentése, amikor megszólítja a csónakban lévő tanítványokat: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” (Mt 14,27). Ugyanezekkel a szavakkal köszönti a feltámadást követően az Úr az apostolokat, akik félelmükben bezárkóznak. Jézus jelenléte, isteni erejének megtapasztalása eloszlatja az ember félelmeit. És ehhez érkezünk el a történet végén, amikor Péter és társai Jézus előtt leborulva mondják: „Te valóban az Isten Fia vagy!” (Mt 14,33).

A történet Márk (vö. Mk 6,45-52) és János (vö. Jn 6,16-21) evangéliumában is szerepel, de egyiknél sem esik szó Péterről. Máté viszont lejegyzi ezt is. Bátornak, sőt talán kissé vakmerőnek is tűnik Péter apostol kérése. Azt szeretné ugyanis, hogy ő is járni tudjon a víz tetején. Mintegy ezzel bizonyítsa Jézus, hogy valóban ő az. Ha Mestere képes a vízen járni, akkor Isten lévén arra is képes, hogy egyik tanítványa ugyanezt tegye. Az Úr teljesíti a szokatlan kérést, Péter tud is járni a vízen, de félelme miatt pillanatokon belül süllyedni kezd. Látva a hirtelen támadt veszélyt tudja, hogy kihez fordulhat segítségért. Akinek hatalma van megtenni, hogy a víz tetején járhasson tanítványa, az meg is tudja őt menteni, amikor veszélybe kerül. Péter apostol esetében lehetetlen nem észrevennünk, hogy a kételkedés bűne húzza őt a mélybe és Jézus segítsége emeli ki, menti meg. Emlékeztessen minket ez a történet arra, hogy az Úr nem hagyja el Egyházát, nem hagy el bennünket, amikor veszélyben vagyunk, hanem örök célunkhoz vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!