Nyugat útja
Mindenekelőtt egy történelmi folyamatot szeretnék felidézni. A nyugati és keleti egyház mindig is alkalmazott művészeti formákat templomaiban, az építészettől kezdve a festészeten át a zeneművészetig. Azonban azt is be kell vallanunk, hogy a művészeteknek ez a legalábbis szentelményi jellege, ami jelen volt az első évezredben, a további történelmi út során egyre inkább elhomályosodott, főként a nyugati szertartásban.
Olvasói levél következik változtatás nélkül.
Sziasztok! Most találtam rá a blogra. Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36
Elmélkedés
A mai evangéliumi történet egy csodát ír le. Mialatt Jézus egyedül imádkozik, az apostolok elindulnak, hogy átkeljenek a tó túlsó partjára. Az erős hullámzással küzdve egyszer csak észreveszik, hogy Mesterük a vízen járva közeledik feléjük. A vihar lecsendesítésének történetéből (vö. Mk 4,35-41) tudjuk, hogy a víz sokszor azokat a gonosz erőket jelképezi, amelyek az ember életére törnek. Jézus nem engedi, hogy az emberen eluralkodjék a félelem vagy legyőzze a halál. Azért tudja életünket megmenteni, mert uralkodni tud a természet erőin és a gonosz lelkek felett. Ezt jelképezi az, hogy a víz tetején képes járni.
Figyeljünk az emberi viselkedés változásaira a történetben! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt leborulva hitvallást tesznek. Péter magatartásában szintén észrevehető a fordulat, de ellentétes irányban. Kezdetben rendkívüli bátorsága és lobbanékony szeretete jeleként képes a vízen járni, de később süllyedni kezd, mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet erőssége és gyengesége állandóan váltakozik bennünk. Biztonságot jelent számunkra, ha az Egyház közösségéhez tartozunk. Amikor az Egyház hajójából kilépünk az ismeretlen és bizonytalan világba, rögtön sebezhetőkké válunk. Törekszem-e a biztonságra? Erősödik-e hitem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus, Isten Fia, Akiben az istenség teljessége lakozik, Te hívod a megkeresztelteket, hogy „evezzenek a mélyre”, bejárva az életszentség útját. Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a Te szereteted hatalmának a tanúi legyenek a mai világban. Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére.
Szent II. János Pál pápa
A fekvőhely az éjszakai nyugalom helye, de a betegségé és a halálé is; a pihenés helye, de a lustaságé és a henyélésé is; a házasok boldog egyesülésének helye, de a paráznaságé is. És mindezeken túl a legmélyebb istenkeresés helye is: „Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres”; „Isten, én Istenem, tehozzád ébredek virradatkor, rólad emlékezem ágyamon, reggel is rólad gondolkodom.”
Érezted valaha azt, hogy selejt vagy? Ne csüggedj! Majdnem mindenki érzi ezt néhányszor.
Azok, akik gazdagok és erősek, vagy egészséggel, szépséggel áldottak, sokszor érzik magukat pont olyan selejtesnek, mint egy átlagember. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy ugyanazokkal a démonokkal kerülnek szembe, mint a legtöbbünk. Ezek a gonosz szellemek állandóan azt suttogják: „Nem vagy elég jó, és nem is leszel soha!”
Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Elmélkedés
Csoda öt kenyérrel
Máté evangélista nagyon röviden, szinte tőmondatokban mondja el a kenyérszaporítás eseményét. Egyetlen felesleges szó vagy kijelentés sem szerepel a leírásban. Éppen ez a tömörség sugallja számunkra azt, hogy nem egy kitalált eseményt olvasunk az evangéliumban, hanem egy valóságban megtörtént esetet. Mert ha csupán a szerző gondolatvilágában született volna meg a történet egy mondanivaló, egy üzenet alátámasztására, akkor sokkal színesebben írta volna le mindezt. Az evangélista viszont csak a lényegre, a tényekre figyel. Az eset valahol a galileai pusztában játszódik, ahol több ezer ember gyűlik össze Jézus köré. Az emberek szándéka kettős: egyrészt hallgatni akarják Jézust, mert ekkor már elterjedt, hogy tanításában különleges erő rejlik, másrészt betegeket visznek hozzá, hogy gyógyítsa meg őket. Ez utóbbiról Máté említést is tesz. A gyógyítások közben az idő gyorsan telik, este lesz, az emberek pedig ott vannak a pusztában étlen-szomjan. A tanítványok észreveszik a szükséghelyzetet, arra kérik Mesterüket, hogy küldje haza az embereket. Jézus viszont más megoldást javasol: tanítványait kéri, adjanak enni a népnek. Kérésének ők aligha tudnának eleget tenni, hiszen a náluk lévő kevéske eledel, az öt kenyér és a két hal, bizony nem volna elég ekkora tömegnek. Jézus közreműködésének, csodájának köszönhetően mégis jóllakik a rengeteg nép a megszaporított kenyérből és halból.
Abban a korban elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli az egykori manna-csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást követően Isten a pusztában a mannával, az égből hullott kenyérrel táplálta a választott népet. Jézus azt akarta, hogy a nép ne csupán a messiási korszak bekövetkeztének jelét lássa a csodában, hanem cselekedetével előremutatott az Eucharisztiára, az Oltáriszentségre. Ezt szolgálja a tanítványok bevonása a cselekménybe, közreműködésük kérése. Jézus megtehette volna akár azt is, hogy az égből hullat kenyeret, de nem teszi. Elkéri azt az öt kenyeret és két halat, ami a tanítványoknál van, és ők szívesen odaadják. Aztán pedig a tanítványokat kéri meg a megáldott és megszaporított étel kiosztására, s végül a maradék összegyűjtésére. Láthatjuk tehát, hogy nem mellékes a tanítványok jelenléte, közreműködő segítsége. Az Oltáriszentség esetében szintén az emberi közreműködés, a felszentelt papok szolgálata szükséges ahhoz, hogy Jézus táplálja az embereket.
Érdemes figyelnünk a közösségteremtő jellegre. Az ötezer férfi, valamint a velük lévő asszonyok és gyermekek valamennyien abból esznek és laknak jól, ami sokká változik Jézusnak köszönhetően. Nem kerül elő a tarisznyák mélyéről semmiféle étel, nem érkezik valaki váratlanul nagyobb mennyiségű kenyérrel, nem hoznak ételt a környékbeli településekről. Mindenki abból részesül, amit Jézus ad. Az Oltáriszentség esetében szintén egy kenyérből eszünk s ez közösséget hoz létre. Közösséget az Egyházzal és közösséget egymással.
Lényeges mozzanat, hogy azzal a kevéssel tesz csodát, amit az emberek felajánlanak, odaadnak neki. Az Oltáriszentség esetében az a kenyér válik Krisztus testévé, amit emberi munkánk gyümölcseként felajánlunk az Úrnak. Nagylelkűségünket Isten megjutalmazza, sokszoros lelki kincsként adja vissza nekünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Csávossy Elemér SJ fordítása nyomán, stilisztikailag átnézte Begyik Tibor OCDS
8. Szűz Mária tisztelete szükséges az örök üdvösség elnyerésére
39. Abból a tényből, hogy Istennek szüksége van a Boldogságos Szűzre, mivel léte Istentől akart, ebből következően, az embereknek még inkább szükségük van Szűz Máriára örök céljuk eléréséhez. Ezért Szűz Mária tiszteletét nem szabad más szentek tiszteletével egy sorba állítanunk, mintha nem szükséges, hanem csupán tetszés szerinti dolog lenne.
„Ha kevélység jön, megjelenik a gyalázat, de az alázatossággal bölcsesség jár.” Péld 11,2
Vannak az életnek csodálatos pillanatai. Elbűvölő pillanatai. A tiszta öröm áldott emlékévé váló pillanatok.
Aztán vannak mások, amikről nem szívesen beszélünk, amit teljes kudarcként élünk meg. Keserű pillanatok ezek, nincs bennük édesség. Nem jegyezzük fel őket az emlékkönyvünkbe. Ilyenkor abban is kételkedünk, hogy alkalmasak vagyunk-e a ránk bízott életfeladatok ellátására. Igen, azokat a méltatlan pillanatokat nem örökítjük meg fényképeken.
Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
Mt 14,1-12
Elmélkedés
Az Isten országáról szóló beszédek után Máté evangélista feleleveníti Keresztelő János halálának körülményeit. Erre az ad alkalmat, hogy az emberek nincsenek tisztában Jézus személyével, és sokan azt gondolják róla, hogy Keresztelő János támadt fel benne. Mi lehetett az összehasonlítás alapja? János ugyan nem a megszokott módon élt, de különleges cselekedetei nem voltak. Rá is igaz, hogy a megtérést hirdette, s ezzel kiváltotta a vallási vezetők ellenszenvét. Ugyanezt a bűnbánatot és megtérést sürgető Jézus is megtapasztalhatta. És az ő sorsa is a halál lett.
Az ellentétes jellemű személyekre érdemes odafigyelnünk a történetben. Az egyik oldalon Keresztelő János az erkölcs nyílt védelmét, a veszéllyel is szembenéző bátorságot, a megalkuvás nélküliséget jelképezi. A másik oldalon a hatalmukat féltők, a féltékenység miatt semmilyen gonoszságtól vissza nem rettenők állnak. S úgy tűnik, hogy ez utóbbiak győzedelmeskednek. Legalábbis ideig-óráig, ha egyáltalán győzelemnek lehet nevezni, ha valaki gyilkosságot tervel ki s hajtat végre annak érdekében, hogy elhallgattassa az igazság mellett kiálló személyt. Máté evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a gonosz cselekedetről értesítik Jézust, aki elhagyja a vidéket, mert tudja, hogy János halálát követően az ő élete szintén veszélyben van, mint minden prófétáé, aki az igazságot hirdeti. De az igazság hirdetése még egy gyilkossággal sem szűnik meg.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária! Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság. Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!
Assisi Szent Ferenc
