Jézus óv a végső időkről szóló beszédében az Antikrisztus szemfényvesztő ténykedésétől, aki az embereket, sőt sok kiválasztottat is úgy akar megtéveszteni, hogy azt higgyék, hogy ő a Messiás.
Gyümölcsoltó Boldogasszony áttett ünnepére
Mécs Lászlónak, az egyik legnagyobb magyar papköltőnk versei közt van egy sor, mely így hangzik: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Mennyire illik ez a mai ünnepen a jó Istenre, aki Jézus megtestesülésekor az emberiség romlott természetébe a Szűzanya által beleoltotta az isteni természetet.
Közel egy hónapja adtunk hírt egy kritikai honlap újraindulásáról. Ez előtt pedig 2012 tavaszán, amikor ügyvédei segítségével megszüntette az egyetlen olyan honlap működését, amely a vele kapcsolatos kritikákat gyűjtötte össze az egész világról.
Közel egy hónapja adtunk hírt egy kritikai honlap újraindulásáról. Ez előtt pedig 2012 tavaszán, amikor ügyvédei segítségével megszüntette az egyetlen olyan honlap működését, amely a vele kapcsolatos kritikákat gyűjtötte össze az egész világról.
Bőv…
Kedves Barátom,
megint érdekes dolgokat írtál, röviden válaszolok rájuk. A hit -illetve Isten- ugyanúgy adhat megoldásokat, ami pragmatikusabb lehet az emberi megoldásnál. Nekem megadatott személyesen megtapasztalni Isten létezését, ami csodálatos d…
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15
Elmélkedés
A mai evangélium két találkozást ír le. Elsőként azokról az asszonyokról olvasunk, akik azzal a szándékkal mennek hajnalban Jézus sírjához, hogy a temetés napján elmaradt balzsamozást elvégezzék. A sírt üresen találják, illetve angyalt látnak, aki Jézus feltámadásáról ad hírt és azt kéri tőlük, hogy az apostoloknak vigyék meg ezt a hírt. Örömmel és félelemmel a szívükben indulnak el. A Feltámadottal útközben találkoznak, aki azonnal bátorítja őket, eloszlatja félelmüket. E találkozást követően, amikor megérkeznek az apostolokhoz, már nem csupán azt mondják el, amit megtudtak az angyaltól, hanem személyes találkozásukról, élményükről is beszámolnak.
Az ő esetükhöz hasonlóan mi is bizonytalanok vagyunk mindaddig, amíg nem találkozunk a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez szünteti meg félelmeinket. E találkozás kelti és növeli bennünk az örömöt. Ez indít el minket is, hogy hirdessük, továbbadjuk a feltámadás örömhírét. Vigyük el a bizonytalanoknak, a kételkedőknek, a hitetlenséggel küzdőknek a feltámadás örömhírét!
Az evangéliumi szakasz második részében a sírt őrző katonák találkoznak a főtanács tagjaival, és közlik velük, hogy Jézus teste nincs a sírban, de ennek okát nem tudják. A tanács tagjai azt kérik tőlük, hogy mondják azt, hogy elaludtak és eközben lopták el tanítványai Jézus holttestét a sírból. Ezzel az epizóddal Szent Máté evangélista egy másik lehetőséget, magyarázatot ad arra, hogy üres Jézus sírja. A történet ezzel le is zárul, s ezzel mintegy ránk bízza, hogy melyik magyarázatot hisszük, fogadjuk el.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés
Hitünk alapját keressük
Évekkel ezelőtt történt, hogy a templomi Szent Sírt cserkészek őrizték nagypéntektől húsvét hajnalig. Jobban várták e faladatot a gyerekek, mint a nyári táborozást. A legizgalmasabb az volt, amikor Jézus feltámadását jelképezve a halott Jézus szobrát a segédkezőkkel kivettem a sírból. Eközben a Jézus sírját őrző egykori katonákhoz hasonlóan az őröknek, a gyerekeknek el kellett aludniuk vagy legalábbis úgy kellett tenniük, mintha aludnának. De ki akar ilyenkor aludni? Így történt, hogy amikor kivettük a szobrot a sírból, a gyerekek fél szemmel leskelődtek, hogy mi is történik körülöttük. A történetet azért elevenítem fel, mert mindannyian tudni szeretnénk, hogy miként is történhetett Jézus Krisztus feltámadása. Szeretnénk bepillantani abba a titokzatos sírba. Szeretnénk bepillantani a halál és az élet határterületének titkaiba. Mégpedig nem csupán gyermeki kíváncsiság vezet minket, hanem az a vágy, hogy megtaláljuk hitünk, a feltámadásba vetett hit alapját.
A húsvéti vigília szertartásához kapcsolódó evangélium és elmélkedés az asszonyok húsvéti élménye kapcsán talán felkeltette bennünk a vágyat, hogy találkozzunk a feltámadt Jézussal. Húsvét napján lélekben az ő keresésére indulunk. Még életében, amikor a városokat és falvakat járta, az emberek oly sokszor keresték, hogy meggyógyítsa a betegeket és hallgassák tanítását. Oly sokan keresték életében, és sokan keresték halálát követően is, amikor teste eltűnt a sziklasírból. De hiába keresték a sír őrzésével megbízott katonák, és hiába keresték azok, akik megöléséről döntést hoztak. Pedig mit meg nem tettek volna azért, ha keresésük eredménnyel jár és megtalálják a halott Jézus testét, s ezzel megcáfolhatták volna a feltámadás hirdetőinek szavát! Ők nem találkozhattak a Feltámadottal.
De mások is keresik Jézust. Mindenekelőtt az asszonyok, valamint az apostolok és a tanítványok. Ők is tudni szeretnék, hová tűnt a Mester holtteste. Tanúi voltak szenvedésének, egyesek egészen a Golgotáig, keresztre feszítésének helyéig kísérték, láthatták halálát, és ott voltak, amikor testét levették a keresztről és sírba helyezték. Mi történhetett? Erre a kérdésre keresik a választ, amikor Jézust keresik.
A húsvéti evangélium azzal kezdődik, hogy senki sem találja Jézust. Keresi őt Mária Magdolna, majd amikor hírül viszi az apostoloknak, hogy üres a sír, azonnal keresésére indul Péter és János. Ők is csupán egy üres sírt találnak és a sírt lezáró hatalmas követ látják elhengerítve a bejárattól. A halotti lepleket kívül mást nem látnak a sírban.
Nem elég jeleket keresni, a feltámadt Krisztust kell keresnem! Az ő megtalálása, a vele való találkozás annak köszönhető, hogy ő is keres engem. S ha rám talál, ha találkozok vele, vajon felismerem-e őt? Ehhez a felismeréshez elengedhetetlen a hit. A hit segítségével ismerhetem fel őt. Ebben az értelemben a hit érdekes, új látásmód, amelynek elsajátítása nem egyszerű. Mária Magdolna először csak egy kertészt lát, de amikor nevén szólítja őt az Úr, megnyílik szeme, megszületik hite és az előtte álló emberben felismeri Jézust. Jézus engem is nevemen szólít, személyesen szól hozzám, hogy felismerhessem őt. Vagy nézzük az emmauszi tanítványokat, akik a melléjük szegődő Jézust idegennek gondolják, s csak a kenyértörés pillanatában hull le a homály szemükről és ismerik fel útitársukban Krisztust. Az Úr számomra is megtöri a kenyeret, megtöri testét, hogy magamhoz vegyem, s ez a táplálék hitet ébresszen bennem. További példaként ott vannak az apostolok, akik szintén a találkozás, a megjelenés alkalmával ismerik fel, hogy Mesterük mutatkozik meg számukra élőként. Krisztus velem is találkozni szeretne, engem is keres.
A felsorolt példák mind azt mutatják, hogy senki sem a maga erejéből jut el a hitre. Valaki egyszer így fogalmazta meg Isten-élményét: Azt nem merem mondani, hogy megtaláltam Istent, de azt igen, hogy megtalált engem az Isten. A hit új látásmódját, a felismerés képességét, a megtapasztalás örömét mindenki Istentől kapja. A bizonytalanságot, a kételkedést, a félelmet, a csalódottságot egyedül Isten képes eloszlatni. Ő adja nekünk a bizonyosságot. Neki köszönhetjük a kételkedés és félelem nélküli hitet. Adja meg nekem is a húsvéti hit világosságát!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok értelmét, hogy megértsék az Írásokat és küldetést adtál nekik, hogy hirdessék a bűnbocsánatot és legyenek a feltámadás tanúi. E megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés volt számunkra az a jel, amely bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt Mesterükkel találkoztak. Nekünk is az a küldetésünk, hogy a feltámadásod hirdetői legyünk a világban. Segíts minket, hogy higgyük és hirdessük: Krisztus legyőzte a halált! Krisztus él! Krisztus feltámadt! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A kérdést, hogy mikor tér vissza Jézus, megválaszolja az ismert bibliai hely: „Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36) Ez a szabványválasz erre a kérdésre.
A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Lk 24,1-12
Elmélkedés
Húsvéti jelek
Nikolausz Kopernikusz, a híres lengyel csillagász a következő feliratot vésette sírkövére: „Nem kérek Páléhoz hasonló kegyelmet, sem azt, ami Péternek adatott. Csak a keresztfán a jobb latornak adott irgalomért fohászkodom”. Ehhez hasonló alázattal imádkozunk a mai estén mindannyian Istenhez: Irgalmazzon nekünk és a feltámadás által adja meg nekünk az örök életet! Hirdesse ez az éjszaka az irgalom győzelmét a bűn felett, az élet győzelmét a halál felett!
A világosság elmúltával és a sötétség beálltával kezdődik a húsvéti vigília szertartása, amely a tűzszenteléssel, valamint a húsvéti gyertya meggyújtásával és annak templomba hozatalával kezdődik. Ezután következik a húsvéti örömének, amely összefoglalja a megváltás történetét. Az igeliturgia során felidézzük azokat az ószövetségi eseményeket, amelyekkel az üdvtörténet során Isten előkészítette a Megváltó érkezését. A keresztség szentségének kiszolgáltatása, illetve ahol nincsenek keresztelendők a keresztségi fogadalom megújítása után a szokásos módon folytatódik a szentmisében az eucharisztia liturgiája, amelyet a feltámadási körmenet követ. (Ez utóbbit vasárnap hajnalban vagy délelőtt is szokták tartani.)
A szertartás elemei a feltámadásba vetett hitet kívánják felébreszteni és erősíteni. Hogyan született meg egykor a húsvéti hit Jézus apostolaiban, tanítványaiban és az asszonyokban? Hogyan születik meg a feltámadás húsvéti hite bennünk, bennem? A mai evangélium az első húsvéti élményt írja le. Vasárnap hajnalban asszonyok mennek Jézus sírjához, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. Az ehhez szükséges illatszereket viszik magukkal. A sziklasírt, amelyben elhelyezték Jézus testét, most üresen találják, az Úr teste nincs a sírbarlangban. Isten küldötteitől, angyaloktól tudják meg a test eltűnésének okát: Krisztus feltámadt, ahogyan erről még életében beszélt. Az asszonyok visszaemlékeznek Jézus szavaira, de az evangélista nem mondja azt, hogy ebben a pillanatban már eljutottak az Úr feltámadásába vetett hitre. Mindenesetre elindulnak az apostolokhoz, és elmondják nekik, amit a sírnál találtak, és amit az Isten küldöttei mondtak nekik. Még ekkor sem állítják azt, hogy ők már hisznek abban, hogy az Úr feltámadt. Az apostolok nem hisznek nekik, asszonyi fecsegésnek tartják mindezt, Péter mégis a sírhoz siet, de ott ő sem tud meg többet a történtekről, legfeljebb annyit, hogy az asszonyok igazat beszéltek.
Ez a húsvéti beszámoló azt tanúsítja, hogy külső jelek alapján még nem születik meg a hit sem az asszonyokban, sem az apostolokban. Vannak jelek. Ott van az üres sír, ami megmagyarázhatatlan. A sírban láthatók az otthagyott leplek. Ott vannak a fehér ruhába öltözött isteni küldöttek, elhangzik részükről egy üzenet a feltámadásról, de ezt még nem érti meg senki. Mindezen külső jelek még nem elegendőek a hit megszületéséhez. Csupán értetlenséget, csodálkozást, félelmet keltenek és kérdéseket támasztanak. A hit csak valamivel később, a feltámadt Krisztussal való találkozáskor születik meg. Így van ez az asszonyok és az apostolok esetében. E találkozásokról szólnak a húsvéti időszak evangéliumi történetei.
Most elégedjünk meg azzal, hogy elgondolkozunk azon, hogy valami mégiscsak történhetett, ami változást eredményezett az apostolokban. Valami történhetett, ami eloszlatta félelmüket és Krisztus feltámadásának hirdetőivé tette őket, s ezért az igazságért még az életüket is készek voltak feláldozni. Értelmemmel és szívemmel egyaránt keresem a magyarázatot a történtekre. Látom a jeleket, olvasom az üzenetet, az örömhírt, és várom a találkozást a Feltámadottal, hogy bennem is megszülessen a hit.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet és létezik a mennyország. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy eljuthatunk a mennyországba és a feltámadásra. A mennyei Atya nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz a boldogsággal. Az örök boldogság pedig azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadjunk benned!
