Home

  • Gaál Jenő verbita atya gyémántmiséje
    Posted in: Magyar Kurír

    Gaál Jenő verbita atya, a Cursillo mozgalom hazai meghonosítója Sorkifaludon mutatta be gyémántmiséjét augusztus 30-án. A Szombathelyi és a Győri Egyházmegye tájékoztatott az eseményről.

  • Częstochowa és a pálosok
    Posted in: Elgondolkodtató

    altÍrásom háttere
    Pálosok…  Az első találkozásom egy pálos szerzetessel életem meghatározó eseményei közé  tartozik. Hozzáteszem, akkoriban ebbéli minőségéről fogalmam sem lehetett,hiszen a 70-es, 80-as évek fordulóján jártunk, a Magyar Pálos Rend illegalitásban volt – mint ahogy mi is csak rejtőzködve jártunk templomba, hiszen ez pedagógus szüleim állásába kerülhetett volna. Úgy 12 éves  lehettem. Aczél László atyánál gyónni valami egészen különleges dolog volt a számomra. Abból, amit mondott és abból, ahogyan ezt tette, nagyon erőteljesen átéreztem, hogy Isten nem egy elvont vallási tétel, hanem Ő az Élő Isten, aki számol velem és akar tőlem valamit, aki szó l hozzám  és választ vár tőlem.

  • A lelki harc imája
    Posted in: Elgondolkodtató

    altMennyei Atya, dicsőítve, imádva és magasztalva jövök eléd. Köszönöm, hogy fiadat, Jézust küldted, hogy életet adjon nekem, bocsánatot és helyet a Te családodban. Köszönöm, hogy elküldted a Szentlelket, hogy vezessen és megerősítsen mindennapi életemben.

    Mennyei Atya, nyisd meg szememet, hogy láthassam nagyságodat és győzelmedet a javamra. Jézus Krisztus keresztje alá helyezem és Jézus drága vérével borítom be magam. Krisztus fényével veszem magam körül, és Jézus nevében mondom, hogy semmi nem akadályozhatja meg az Úr művének beteljesülését életemben.

  • 2014. szeptember 3. – Szerda (Lk 4,38-44)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
    Lk 4,38-44

    Elmélkedés

    Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták a gyógyulások tényét, de bizonyára a nép ámulatához hasonlóan ők is nagy csodálkozással és örömmel. Az evangélista azt viszont fontosnak tartja lejegyezni, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő lelkeket. Ugyanakkor azt sem szerette volna, ha csak a gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csupán megerősítették tanítását.

    A tanítás, Isten igazságának hirdetése volt a legfőbb célja. Ennek érdekében fáradhatatlanul járja a falvakat, sokszor arra sincs szinte ideje, hogy imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete. Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van közelségére, hallani akarják szavát.

    Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal foglalkozok, hanem az ő szándékait keresem. Ha imáimban nem önmagamat keresem, hanem valóban hozzá fordulok, és nem a magamét mondogatom, hanem az ő útmutatásaira figyelek.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Uram! Amikor csónakodban evezek – sokszor távol vagy, de helyettem is imádkozol. Amikor ellenszélben vagyok – te tartod meg csónakodat. Amikor felém jössz a vízen járva – hitetlenkedem és rémüldözök. Amikor így szólsz: „Ne féljetek!” – magamban kezdek bízni. Amikor elmerülve megijedek – felém nyújtod kezedet. Amikor újra és újra kételkedem – akkor tudom megvallani hitemet.