Battaplébánia

Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk római zarándoklatunkról… Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Melyik nap volt a zarándoklat legszebb napja? Nem tudom. Mint ahogyan zarándoktársaim sem tudtak az úton visszafelé megejtett – egész napos – beszámolójukban megegyezni… Melyik volt lelkileg a legfelkavaróbb pillanat? Mindegyikünknek más és más. Sőt, az embernek az az érzése, hogy saját magának is sok ilyen pillanata volt. És az egyik ekkor, a másik pedig akkor bukkan fel az emlékezés bugyrából…

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket.”
Mt 7,15-20

Elmélkedés

A hétfői evangéliumban a szálka és a gerenda példájával Jézus arról tanított, hogy ne ítéljünk el senkit a hibája miatt, mert hiszen magunk is bűnösök vagyunk, s a javulást önmagunkon kellene kezdeni, mintsem másokon.

Ennek nem mond ellent a mai szöveg, amelyben Krisztus Urunk arra figyelmeztet minket, hogy helyes ítéletet alkossunk, azaz ismerjük fel a rosszat és a jót egyaránt, s ezen ítélet alapján engedjük vagy ne engedjük, hogy hatással legyen ránk. Ne engedjünk a megtévesztésnek! Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket csupán a külső látszatból! Igyekezzünk megismerni a másik személyének mélységét, lelkének szándékait, hiszen Isten őt is számos jó tulajdonsággal ajándékozta meg. A helyes ítélet érdekében kérjük nyugodtan a magunk számára a megkülönböztetés Szentlelkét, hogy felismerjük és elutasítsuk a rosszat, valamint felismerjük és elfogadjuk a jót.

Sem önmagunk sem mások cselekedeteinek következményeit nem tudjuk előre kiszámítani. Az idő múltával, a gyümölcsérés idején sok mindenre fény derül. Ezért mondja Jézus: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (Mt 7,17). A gyümölcs inkább a cselekedetekre és nem a szavakra értendő e helyen. Vezessen bennünket mindig jószándék, valamint a jó és a rossz megkülönböztetésének Lelke! Alapmagatartásunk ne a bizalmatlanság legyen, hanem igyekezzünk mindig a jót feltételezni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

Diakónussá szentelték Bozai Márton és Oravecki Attila Ferenc akolitusokat.

Tisztelt Szülők!  Az alábbiakban összefoglaltunk a terényi hittantábor programját, tudnivalóit! Kérjük, nézzék át figyelmesen, és ha bármi kérdésük van, forduljanak hozzánk bizalommal!  A biztonság kedvéért a gyerekektől össze fogjuk szedni a telefonokat, amiket minden délután megadott időben fognak visszakapni. Azokat a gyerekeket, akik nem hoznak magukkal telefont, az alábbi elérhetőségek valamelyikén érhetik utol: 06-70/625-9430, 06-70/949-6364 […]

„Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,16-17)

Isten azért hagyja, hogy éhezzem, hogy rá gondoljak, hogy vágyakozzam utána. Az Eucharisztia vételére az a legalkalmasabb állapot, ha éhezem Istenre, ha szomjazom Jézus szeretetére, ha olyan intimitás után kívánkozom, amelyet ember nem képes megadni, csak Isten Lelke. Olyannyira öntudatlan és hálátlan életet élünk, hogy Istennek meg kell engednie, hogy mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán és víztelen sivatagon át vigyen az utunk, különben nem is vágyakoznánk utána.

„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt6.33)

 Sokszor megtapasztaltam már az ima erejét, ha családomért vagy másokért imádkoztam. Most azonban arról szeretnék szólni, ami Pünkösd szombatján és azóta történt velem.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

A négy evangélium közül egyedül Szent Lukács írása beszéli el részletesen Keresztelő János születésének történetét. Ezt az eseményt ünnepeljük ma s erről szól az evangélium. A többi evangélista inkább János fellépéséről ír, amelynek az volt a célja, hogy előkészítse a népet Jézus jövetelére. Lukács azonban elbeszéli azokat a csodás jeleket, amelyek János születésekor történtek, s amely jelek az mutatták, hogy e gyermekkel különleges idő jött el az üdvtörténetben. E születés Isten irgalmasságának jele. A rokonok felismerték, hogy Erzsébettel milyen irgalmas az Isten, aki lehetővé tette, hogy gyermeke lehessen idős kora ellenére. János felnőve előre hirdeti Jézus jövetelét, akinek születésével az isteni irgalmasság teljessége árad ki az egész emberiség felé.

Zakariás megnémulását, majd beszédképességének visszanyerését gyermeke születésekor a jelenlévők szintén isteni jelnek tartják, amely jelből azt a következtetést vonják le, hogy az Úr a gyermekkel van. Jogosan gondolják, hogy valami készülőben van, hamarosan valami rendkívüli fog történni, ami Istennek lesz köszönhető. Úgy vélik, hogy talán János személyéhez kötődik az isteni beavatkozás, s nem sejtik, hogy még nála is nagyobb személy fog a világra jönni. János születése feszült várakozást teremt s előkészíti Jézus születését.

Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezik mindazok, akik látják, felismerik a jeleket. Vajon én mennyire vagyok figyelmes és érzékeny az isteni jelekre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Június 23. hétfő: Köznap18:00: Rózsafüzér, és Jézus Szíve litánia Szent István Templom 19:00: Szent István Templom Június 24. kedd: Keresztelő Szent János születéseNINCS SZENTMISE REGGEL!!! 18:00: Rózsafüzér, és Jézus Szíve litánia Szent István Templom 19:00: +Mészáros Józsefért és családjáért Szent István Templom Június 25. szerda: Köznap18:00: Rózsafüzér, és Jézus Szíve litánia Szent István Templom 19:00: […]

„…éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” (Iz 55,11)

Nagyon különbözünk a férjemmel, Montyval. Házasságunk kezdetén ezt még élveztem is. De ahogy teltek az évek, egyre több idegességet – vitákat, ajtócsapkodást, egymás fejéhez vágott visszavonhatatlan szavakat – okoztak a különbségek. Toxikus gondolatok és szavak bukkannak fel, és töltik meg szívemet, majd buggyannak ki az ajkamon. Gondolatok melyek nem távoznak, gyökeret eresztenek. Vagy mély vágásokat okoznak.