Ivan Gasparovič fogadta a Pozsonyban ülésező Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa tagjait. Erdő Péter bíboros a CCEE nevében köszöntötte a szlovák elnököt.
A Magyar Katolikus Egyház művészeti értékeinek bemutatására, szélesebb körű megismertetésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia évről évre megrendezi a Magyar Katolikus Kultúra Napjait. 2013-ban október 7. és 13. között kerül megrendezésre a rendezvénysorozat. Az idei év központi eseménye az az országos kórustalálkozó, amelynek október 19-én, szombaton 15 órától a Budapest Kongresszusi Központ ad helyet. A hangversenyen tizenöt egyházmegye számos kórusa, kétezer énekes ad bizonyságot arról, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik.
Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lk 10,13-16
Elmélkedés
Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és eredményeit, de nem hallgatnak a kudarcokról sem, arról, hogy egyes helyeken visszautasítással találkozik. A tegnapi evangéliumban Szent Lukács az igehirdetés pozitív oldalát részletezi, a maiban pedig ezt a másik oldalt mutatja be. Nem mindenki fogadja jó szívvel a krisztusi örömhírt. Miként maga Jézus többször találkozott elutasítással, ugyanígy a tanítványainak is át kell ugyanezt élniük. A név szerint megnevezett városok, Korozain, Betszaida vagy Kafarnaum lakói hiába látták a csodákat, mégsem hittek.
Jézus kijelentései arra figyelmeztetnek, hogy a tanítás megszívlelése abban mutatkozik meg először, hogy az emberek bűnbánatot tartanak. Ha ez nem történik meg, akkor a pillanatnyi dicsőség ellenére is pusztulás vár rájuk. Minden megújulás kezdete a megtérés, a lelki újjászületés. A mondatok arra ösztönöznek minket, hogy pozitív választ adjunk. Az igehirdetés nem a küldöttek emberi szavaira épül, hanem az isteni tanításra. A hallgatóságnak tudatában kell lennie annak, hogy az igehirdetőket hallgatva magát Krisztust hallgatják, ha viszont nem hallgatják, akkor Krisztust utasítják el. Azt a lelki lépést, hogy nem egy embert, hanem az ő személyében Krisztust hallgatom, csak akkor tudja megtenni a hallgató, ha az igehirdető is megtette azt a lelki lépést, hogy nem ő akar beszélni, hanem engedi, hogy Krisztus szóljon általa. Így válik valóra Jézus szava: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Felfedezem-e a küldöttek szavában Isten szavát?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk: hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert minket, esendő embereket a Te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk legyen.
A Szentatya Tarcisio Bertone bíboros-államtitkáron keresztül küldött üzenetet Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érseknek, a CCEE elnökének, a levelet a szervezet Pozsonyban, október 3. és 6. között megrendezett éves plenáris ülésének október 3-án, csütörtökön tartott megnyitóján olvasták fel.
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Lk 10,1-12
Elmélkedés
Szent Lukács úgy írja le evangéliumában a tanítványok misszióba küldését, hogy nem fordít figyelmet a tényleges munka leírására, hanem csak arra a cselekedetre, ahogyan Jézus elküldi őket. A küldésből derül ki a misszió természete és tartalma, és ebből tudunk arra következtetni, hogy miként történhetett az evangélium hirdetése egykoron.
Az evangélium hirdetésével a béke új korszaka jön el a földre, egy olyan idő, amelyben Isten igazsága alapozza meg az emberi kapcsolatokat. Az evangéliumot hirdető személyek bárányként indulnak el a világba, azaz védtelenek az ellenséges érzületű emberekkel szemben, de mindenkor számíthatnak annak segítségére, aki küldte őket. Jézus nevében munkálkodnak és Isten országát hirdetik, amelynek megvalósulása Mesterük által kezdődött el. Jézusnak az a szándéka, hogy küldöttei előkészítsék a városokban és a falvakban az ő érkezését, s egyúttal felkészüljenek arra a későbbi küldésre, amikor halála és feltámadása után azt a parancsot kapják tőle, hogy feltámadásának hirdetői legyenek. A missziónak mindig az a célja, hogy Isten országának jelenléte megtapasztalható legyen mindenki számára. Ezt a célt szolgálja az evangélium üzenetének a hirdetése és a betegek gyógyítása is. Jézus felszólítása nekünk is szól, akik megismertük őt. Kész vagyok-e továbbadni másoknak szeretetét?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, nagy öröm él szívemben, mert beszálltál életem hajójába és ezzel részt vállaltál emberi életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt érzek magamban, és lelkesedést, hogy ismét érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te Evangéliumodat.
Az életvezetés témája köré épül fel az idei őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, amelyet október 5-én, szombaton rendeznek meg. A nagymarosi találkozó a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62
Elmélkedés
Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be – róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt nem látták vendégül.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse tanításaidat.
A hit továbbadása és befogadása Mária közbenjárásával.
A hit továbbadása és befogadása Mária közbenjárásával.
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés
Kis mosollyal az arcunkon olvassuk a mai evangéliumban Jakab és János esetét, akik az égi villámok pusztító erejét akarják lehívni a szamaritánusokra, mivel nem fogadták be útja során Jézust és tanítványait. Vajon komolyan gondolták, hogy szavukra villám jön az égből és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán Jézus segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában? Vajon felfogták, hogy mit akarnak cselekedni és milyen lelkület van bennük?
Az apostolok gondolkodása annak ellenére, hogy már csaknem három esztendeje Jézussal tartanak, egészen más, mint Mesterüké. Talán védhetnénk őket azzal, hogy hirtelen felindulásból akarják a szamaritánusok pusztulását, de ez sem mentség a két apostol számára, akik méltó büntetésnek tartják az általuk kigondoltakat. Jézus figyelmezteti is őket arra, hogy szavaik, kérésük mögött rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok, most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu lakosságát. Korábban Jézus számos alkalommal a lelkükre kötötte, hogy a rosszat soha ne viszonozzák rosszal. Ilyen esetekben nem szabad a végsőkig hivatkozni az igazságosságra, hanem a bosszú és megtorlás helyett a megbocsátást és a szeretetet kell gyakorolni. Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, ismered szükségeinket, tudod bajainkat, látod erőtlenségeinket. Istenünk: legyen szent a Te neved az egész világon. Jöjjön el közénk a Te országod. Ne szűkölködjünk soha testi táplálékban, és legyen meg lelkünk éltető eledele is. Jézus Krisztusban békességet szereztél az egész világnak: add, hogy ez a béke a mi megbocsátásunk által is érezhető legyen az emberek között. Biztatsz minket: zörgessünk, és megnyílik az ajtó. Add, hogy azt kérjük mindig, amivel teljesíthetjük a Te akaratodat.